A Velvet olvasóit általában nem izgatja különösebben a férfidivat, de ezen a héten mégiscsak sikerült olyat mutatnunk, ami a többségnél kiverte a biztosítékot. Ha ön látta az összeállítást, nyilván tudja már, hogy a Gucci divatbemutatóját szidalmazó-kifigurázó cikkről van szó. A lájkok számából és a hozzászólásokból elég egyértelmű, hogy olvasóink zömének reakciója ugyanaz volt, mint aminek a cikk ad hangot, de még a Gucci hivatalos Facebookján is többségben vannak a fikázó kommentelők.
Kinek tetszik ez? Mit lehet ezen szeretni? – valószínűleg önben is felmerültek ilyen kérdések a képek nézegetése során, hát most megpróbáljuk megkeresni erre a választ. Összeszedtük tehát a cikkünkre érkezett negatív, azaz a fikázást fikázó, vagyis a Guccit éltető kommenteket. Nézzük tehát, hogy mit mondanak a kitartó Gucci-rajongók, miért nincs igaza annak, aki kiakad ezen a nyilvánvalóan polgárpukkasztónak szánt divatbemutatón.
Gucci Facebook
A Gucci cég saját, hivatalos Facebook-oldalán is elsöprő többségben vannak a negatív hozzászólások, pedig van, aki arra panaszkodik, hogy törölték méltatlankodó kommentjét. Hát így is maradt éppen elég fikázó, több magyar felhasználó is véleményt nyilvánított a divatház falán. Van azonban ahhoz képest egész sok pozitív komment is, csak ezek általában viszonylag szűkszavúan tömör tetszésnyilvánítást tartalmaznak („Bravo, Alessandro”) különösebb magyarázat vagy indokolás nélkül. Ezt az egy olyan kifejtősebb kommentet találtuk, ami próbál rámutatni arra, hogy mit lehet ezen szeretni.
Ez egy divatbemutató. Azért van, hogy valami nagyot mondjon. Az egész kollekció egyben katyvasznak tűnhet, de van benne rend. Ha az ember egyenként nézi a darabokat. Igazából nagyon jól meg van tervezve és jól meg vannak csinálva a részletek. Úgyhogy amikor a kollekció az üzletbe kerül, a vásárlónak tetszeni fognak az egyes darabok és élvezni fogja azt, ahogy lehet őket variálni egymással. Ezért nem elég csak a felszínt figyelni, vannak finom részletek amiket az ember elsőre észre se vesz.
Velvet Facebook
De a mi saját olvasóink között is voltak néhányan, akik nem akadtak ki ettől a kollekciótól. Hárman volt ők, közülük az első ezt mondta a facebookos posztunk alatt:
Szerintem állati és nyilván itt a figyelem felkeltése a cél, nem pedig hogy ezt és így kell hordani. Jó show lehetett.
Nem volt sokkal bőbeszédűbb az alábbi, kicsit trágár felhasználó sem, aki úgy érzi, relatíve mégiscsak vonzóak a Gucciba öltöztetett srácok:
Még mindig inkább, mind a dagadékbaszó igénytelen magyar faszik...
De náluk jobban belement a részletekbe az, aki így fogalmazott:
Sok külön-külön jó ötlet van köztük, csipkeing farmerral, mintás zakó fehér inggel nagyon jól néz ki. Elég már
az unalmas macsókból. Miért ne vehetnének föl a fiúk is bármit, ha nőként vehetsz férfi ruhát és senki nem sérteget érte, akkor ők miért ne vehetnének rózsaszín tüllt??? Mellesleg nagyon sok a szép fiú!
A legrészletesebben azonban a következő kommentelő fejtette ki, hogy mit gondolt erről a divatbemutatóról:
Nekem tetszett. A trend szerint a 60-70-es évek hippidivatja köszönt vissza. A fiúk pedig pont olyanok, mint egy tinédzserkorú srácnak lennie kell. Még nem dominálnak a férfias vonások és testalkat. Az majd egy későbbi életszakaszban alakul ki. Aki nem hiszi, nézegessen régebben készült fotókat, és rájön, hogy csak a sok kövér ember látványa miatt gondolják őket soványnak.
...
Én nem aggódnék amiatt, hogy férfi van szoknyában, az idő majd eldönti. Amikor először mutattak be női nadrágot, akkor is nagy ellenállás volt. De az idő eldöntötte. Szerintem a férfiszoknya kimondottan szexi (lásd Vin Diesel, MTV Music Awards, Edinbourgh 2003.), és a tervezők 3-4 évente előveszik és megfuttatják, de sosem lesz belőle utcai viselet. Az pedig, hogy egy divatbemutató határozná meg egy fiatal nemi identitását, igen egyoldalú nézőpont.
Hazai bloggerek
Több válaszposzt is született a cikkünkre különböző hazai oldalakon. Érthető, hogy egy divatblog ellenségesen fog viszonyulni mindenkihez, aki bármilyen jónevű divatházat kritizál, de azért annak jobban örültünk volna, ha a válaszposztok szerzői nem értenek egyet a kritikával, akkor kicsit többet mondanak arról, hogy ők mit találnak értéknek vagy inspirálónak ebben a kollekcióban. A Gardrób nevű blog posztja például a fikázásra viszonylag hosszú fikázással reagál, és a fő érvük kb. az, hogy ha Gucci, akkor csak jó lehet, tehát aki kritizálja, az nem érti:
Egy műfajt csakis az adott művészeti ág sajátságainak figyelembevételével ítélhetünk! Ne essünk abba a hibába, hogy egy alapvetően "promóciós performanszként" funkcionáló heppöninget összekeverünk a "most csak 150,- Ft a kristálycukor az Auchanban" típusú vásárlói megtévesztéssel! A kifutók világa nem egy olcsó katalógus, ahol csak és kizárólag azt a terméket kívánják bemutatni, amit cikkszám alapján rendelni lehet kis szobánk magányában!
A Gucciról beszélünk, amihez fogható, komplexen felépített brand talán csak egy tucatnyi ha akad a bolygón! Tesszük ezt egy olyan országban, ahol az országos tévécsatorna műsorvezetőjét a HÁDA turi öltöztette, és ahol a csütörtöki bálabontás az egyik legizgalmasabb divattörténés! Komolyan ott tart még mindenki, hogy azt gondolja, ezek a cuccok majd tonnaszámra megjelennek a butikok polcain???!!! Ezek a divatházak nem utolsó sorban profi pénzgyárak is, természetes, hogy az eladásra szánt cikkek gerince könnyebben értelmezhető lesz a hétköznapi ember számára is! Meghökkentés (felhorgadás gerjesztés?), polgárpukkasztás, trendforduló jelzés, hangulatkeltés! Ezek lennének többek közt egy "cat walk" esemény céljai!
A Gumiszoba szerzője valamiért kizárólag a melegek elleni általános és igazságtalan támadásként tudta értelmezni azt, hogy a többségnek negatív véleménye van a Gucci kollekciójáról. Az általános és igazságtalan támadásokon mi is fel szoktunk háborodni, úgyhogy ezek után nem meglepő, hogy ő is kikelt magából, de szerencsére a bizonyára frappánsnak szánt sértések, valamint a szexista meg homofób szavak kreatív használata mellé belefért egy gondolat arról is, hogy ő miért veszi védelmébe a Guccit:
Vannak érzékeny férfiak, nőies férfiak, nyakigláb férfiak, izomtalan férfiak, csúnya férfiak, mindenféle férfiak. Ha úgy vesszük, ez a bemutató forradalmi és nagyszerű, mert kilép a sztereotíp férfiképből, s azt mutatja meg, hogy az EMBER bármilyen lehet. A ruhák furik, és soha senki nem fogja felvenni őket, de mint tudjuk, a divatbemutatók nem is az éppen aktuális hordható divatot szokták bemutatni. Az efféle rendezvények inkább inspirációk, ilyen performance cuccok, amikből vesz ugyan a hordott divat elemeket, de úgy egy az egyben soha nem szoktak ezek kikerülni az utcára.
...
Olyasmit akarnak ezzel mondani ezek az emberek, hogy ideje lenne a nemi sztereotípiákat letenni, és a népekre emberként tekinteni. Test sokféle van, a test csak egy burok, nem az élet lényege. Egyik test ilyen, a másik olyan. Nekem ez tetszik, neked az.
Nincs jogod se neked, se másnak megszégyeníteni senkit amiatt, amilyen a teste, sőt, amiatt se, hogy milyen rongyokat húz magára. A férfi akár szoknyában is járhat.
A fenti két blogposztnál sokkal szimpatikusabb a PS Magazin cikke, akik szintén azért éltetik a Guccit, merthogy a divatház úttörő módon elmossa a határokat a nemek között. De közben kissé paradox módon a PS Magazin szerzője is említi azt a közismert tényt, hogy a divatvilág már nagyon rég mosogatja ezeket a határokat – nem lehet, hogy pont ez a baj a Guccival? Hogy nagyon sokan csinálták már ugyanezt ezerszer jobban? De persze ezzel együtt is ez egy érdekesebb és tartalmasabb válasz azoknak, akik nem értik, hogyan kerülhetett a kifutóra egy ilyen kollekció 2015-ben:
A tervező szemmel láthatóan igyekszik kibújni a klasszikus luxusmárka bélyege alól, amelyet a felső tízezerbeli anyukák és decens politikusok aggattak rá hosszú évek kemény munkájával, és inkább egy másik társadalmi csoportot megszólítani: a trendérzékeny, nyitott fiatalokat.
A tavaszi-nyári férfikollekció a tervező fiatalokba vetett hitét hirdeti, saját véleménye szerint az ifjú generáció tagjai a modern kor szentjeivel azonosak. Hiszen miről is szól a fiatalság? Az új tapasztalatokról, a vakmerőségről, önmagunk megismeréséről, a határaink feszegetéséről… Ezek a klisés, de nagyon is létező jelenségek pedig ruhák nyelvére lefordítva egytől-egyig megjelennek a Gucci új kollekciójában. A meghökkentő kreációk punkos rebellióval hozzák el azt a változást, amelyet a divatháztól várhatunk ezután.
Olvasói levél
És egy darab olvasói levél is érkezett, a beküldője azt mondta, névvel vállalja véleményét. Alexandra Tutornak hívják, és a következőket írta nekünk a Gucciról.
A Gucci 2016-os férfi tavaszi kollekció merészsége teljes mértékben lenyűgözött. Az, ahogy Alessandro Michele radikális változtatást vitt véghez a Frida Giannini által már teljesen lekommerszosított és leolcsósított Guccin, bámulatos. Egy teljesen új stílusirányzatott vezetett fel, ami tökéletesen megosztó, mint a világ is, amiben élünk.
Alessandro itt nem csak egy kollekciót mutatott be, hanem egy új társadalmi stílusréteget vezetett fel. Tim Blanks az új punknak nevezte. Ez a két szó tökéletesen jellemzi, hiszen valóban merész, megosztó és polgárpukkasztó.
A nőies vonalvezetések, a csipke, a helyenként megjelenő hímzések és virágok, felettéb femininné teszik a kollekciót. Véleményem szerint, ha mi nők jogosultak vagyunk a maszkulin stílushoz és annak viseléséhez, gondolok itt akár a nadrágra, mellényre, oxford vagy derby cipőkre és nyakkendőre, akkor ez fordítva miért lenne elítélendő. Hiszen valljuk be, nincs az a férfikiegészítő, amit mi nők ne vettünk volna át.
Sőt, ha jobban belegondolunk, és kicsit szétnézünk, rájövünk, hogy a világban már réges régóta hordanak a férfiak „női” ruhákat, kiegészítőket. Gondolok itt a skót férfiak szoknyaviseletére, a görögök tógáira, a barokk férfi paróka, smink, csipkében gazdag megjelenésére, a reneszánsz férfi harisnyája, bő, de rövid (már-már szoknya) nadrágrjai vagy akár idevehetjük a magyar, virágos és hímzésben tobzódó népviseletet is. Mindegyik feminin. Mindegyik elfogadott vagy elfogadott volt a maga korában.
Mitől másabb egy kalocsai hímzés egy férfin, mint bármi más? Mert az népviselet és a kultúránk része? Igen az, de egy külföldi számára ez csak ugyanúgy egy hímzés virágokkal, egy férfin.
De a legfontosabb, amit figyelmen kívül hagyni nem lehet, hogy ez egy olyan bemutató volt, ami egyelőre egy művész elméjében megjelent koncepció, ami nem így, nem ebben a formában fog a boltokba kerülni. Hogy egy példával demonstráljam: a nagy autómárkák is terveznek koncepcióautókat, amiket például Genfben vagy Münchenben a nagy autókiállításokon mutatnak be. Mindegyik egy koncepció, fantasztikus, őrült designnal, de gyártásra sose kerülnek. Nos, ez is ilyen volt, mint minden bemutató a RTW/ready to wear-en kívül. Ebből a bemutatóból hogy mi fog a boltokba szánt legyártott ruhákon megjelenni, az már a jövő zenéje.
