Most, hogy letartóztatták a szelfizőkedvű egyiptomi gépeltérítőt, ismételten felmerült bennünk a gondolat, hogy utánanézzünk, továbbra is olyan rettentő idegesítőek-e a repülőgépen utazó emberek, mint nemrégiben.

Nyugodt lehet, kiderült, hogy az emberek bunkósága töretlen, és minduntalan sok kedves kép születését eredményezi, amelyek közül érdemes szemezgetni.

És megtekinteni például, ahogy ez az ázsiai úr körmöt vág. Hogy miért kell a nagygenerált a föld fölött 3500 km-rel intézni, az nem derül ki a képből.

Ahogy az sem, hogy miért gondolja a fotón látható lány, hogy a pattanásának kinyomása aktualitását veszítené a gép leszállta után.

A kutyának erről ez a véleménye. Tőle elfogadjuk.

Egy repülőn aerobicozó úr látványára sem számíthat mindennap az ember, mégis sokkal megnyugtatóbb jelenség,

Ez a pozitúra semmilyen irányból sem tűnik kényelmesnek, mégis van, aki igényli.

A kisfiú minden bizonnyal ebben a pillanatban készíti fel a bácsit 12 óra konstans üvöltésre. Ha minden jól megy, anyukája megállás nélkül közlekedik majd a folyosón, rendszeresen bele-belerúgva az ülő közönség könyökébe. Amennyiben ezt valaki szóvá meri tenni, erősen artikulálva értésére adja, hogy ezt el kell fogadni, mert ő aggódik a gyermekért.

Fogazat.

Most ez a bácsi vagy nagyon hosszú testalkatú, vagy valaki bunkert épített elé. Talán ezért.

Tudja a lány, hova tegye a haját.

Vannak olyan utasok, akik 6 órát sem bírnak ki az otthon megnyugtató melege nélkül.

A gyűjtögetés nem egészséges szenvedély, repülőgépen sem.

De úgy fest, azt sem lehet megúszni, hogy premier plánban tanúi legyünk egy könyékig az orrában kutató személynek.

Nem tudni, mit művel, de nem is baj.

Hajban ő is tehetséges.

Az érkezéshez illendő átvenni a frakkot.

Kaki-kondom kombó. Ez csak az alliteráció kedvéért kerülhetett a repülő egyik ülésére.

Köszönjük, hogy velünk utazott. Viszlát!