horoszkóp
kukkoló2.png

Harminc éven át kukkolta saját motele vendégeit

2016.04.30. 14:34

A New Yorker nemrég tett közzé egy lenyűgöző riportot a kukkolóról, aki közel 30 éven át figyelte vendégeit.

A cikk címe, a Kukkoló motele, aminek írója, Gay Talese szó szerint elmeséli elképesztő kalandját és találkozását a kétgyerekes, házas férfival, aki azért vásárolta meg a 21 szobás motelt a hatvanas években, hogy kukkolhassa vendégeit.

A riport nagy vihart kavart, a Jezebelen is és a Huffingtonposton is megjelent egy cikk, amiben az újságírót bírálják riportja miatt, sőt, egyenesen azzal támadják, hogy szinte rokonságban áll a moteltulajdonos bizarr szokásával. Az újságíró ugyanis mostanáig várt a moteltulajdonos engedélyére, hogy megírja a történteket. A kukkoló, Gerald Foos most nyolcvan év körüli, alig mer kimenni az otthonából: rengetegen fenyegetik és támadják, amiért évtizedeket töltött perverziójával.

Könyv biztosan lesz, és várhatóan film is készül a nem mindennapi történetről, ami bár hasonlít egy hitchcocki rémtörténetre, mégsem az. 

A kukkoló, Gerald Foos maga kereste meg az írót, hogy megmutassa birodalmát. 1980-ban, miután Talese megírta a Thy Neighbor's Wife című könyvét, levelet kapott a kukkolótól, aki arról számolt be, hogy tizenöt éve rendszeresen megfigyeli és jegyzeteket készít vendégei szexuális életéről – önmagát körülbelül a szexológus Alfred Kinsey-hez hasonlította. A levelében azt is írta, hogy feljegyezései és munkássága hasznos lehet a világnak, az embereknek úgy általánosságban, de főleg a szexualitást kutatóknak. 

Talese a levél elolvasása után úgy döntött, találkozik a kukkolóval, és még a nyolcvanas években ellátogatott a coloradói Manor House Motelbe, ahol saját szemével is láthatta, hogyan kukkolja a motel tulajdonosa a vendégeket.

Az első benyomásom az volt, hogy egy barátságos idegen, aki hasonlított azokhoz a férfiakhoz, akikkel Phoenixből utaztam. Nem volt különösebben furcsa. A negyvenes évei közepén járt, Foosnak mogyoróbarna szemei voltak, 180 centi lehetett, és kissé túlsúlyos volt

– írja az újságíró a riportjában a kukkoló Foosról, aki szarukeretes szemüveget viselt, sötét haja volt és teljesen átlagos, hétköznapi embernek tűnt.

Talese a feleségével érkezett a motelbe, kivettek egy szobát, ott maradtak pár napig. Mielőtt megismerte a kukkolási helyszíneket, alá kellett írnia egy titoktartási szerződést, amiben megígértette vele Foos, hogy nem fedi fel a kilétét: sem a nevét, sem a helyszínt nem árulja el addig, amíg engedélyt nem kap.

Az újságíró akkor már eldöntötte, hogy nem ír erről a kukkolóbarlangról, azt írja a riportjában, csak azért ment a helyszínre, hogy a saját kíváncsiságát kielégítse. Amíg a motelhez érkeztek, a kukkoló elmesélte röviden, hogyan alakult ki benne a kukkolás iránti vágya. Gyerekként a nagynénjével kezdte, aki meztelenül sétálgatott a saját otthonában, és akit szex közben is megfigyelt. Öt-hat éven át kukkolta a nagynénit észrevétlenül, soha, senki nem kapta őt rajta. 

A kukkolás függőség

Mások szexuális életének rendszeres megfigyelése szexuális függőség, akiknek a kukkolás a szenvedélyük, kényszeresen keresik az alkalmat erre. A szexológusok a személyiségfejlődés zavarának tartják, a pszichoszexuális fejlődés nem megfelelően alakult valamiért, ezért a kukkolás, azaz a voyeurizmus a szexuális viselkedés lényege. Ez a fajta függőség az ingerek mindenáron való biztosítására kényszeríti a kukkolót. A kukkolás perverzió. 

Azért volt Foos számára izgalmas a nagynéni, mert a szülei kifejezetten tartózkodtak a szexualitástól, még az anyját sem látta soha meztelenül, a szexualitás szóba se került a családjukban. A férfi a gimnáziumi éveiben végig szűz volt, majd a tengerészgyalogságnál kötött ki, végül találkozott a nővérként dolgozó majdani feleségével. A szolgálat után munkásként kapott állást Aurora városban, a munkáját rettenetesen unta, talán ezért is kezdte el éjszaka a város lakóit megfigyelni. Járta éjjel az utcákat, gyalog és kocsival is, távcsővel figyelte az embereket az ablakokon keresztül. A felesége előtt nem titkolta a fétisét.

Mielőtt összeházasodtunk, mondtam neki, hogy ez az egész hatalomérzetet adott

– idézi a riportban a kukkolót Talese. 

A kukkoló rövid élettörténete elmesélése után körbevezette a motel megfigyelt szobáin az újságírót, és megmutatta, hogyan figyeli a vendégeket a szellőzőn és a padláson keresztül. Összesen csak kilenc szobát nem alakítottak át a kukkoláshoz, azokat a családosoknak és a nagyon öreg pároknak tartották fenn. A szép, fiatal párokat a megfigyelt szobákban szállásolták el – a feleség ebben aktívan részt vett –, hogy aztán Foos mindent lásson. Ahogy a nő a haját szárítja, ahogy a pár veszekszik, ahogyan szeretkeznek, ahogy tévéznek. Mindent.

Részletes jegyzeteiben leírta azt is, kinek, mikor, hogyan lett merevedése, milyen pózban szexeltek és mi történt előtte, volt-e előjáték vagy sem. A látott szexjelenetekből pedig következtetéseket vont le, hogy boldog-e a pár együtt vagy sem. Mindent, amit látott vagy hallott, lejegyzetelt. Drogdílereket, prostituáltakat, leszbikus párokat, meleg párokat, fetisisztákat, hármasszexelőket is például.

Az újságíró maga is szemtanúja volt a találkozásukkor egy fiatal pár légyottjának – ami egyértelműen bűncselekmény. Amikor az újságíró megkérdezte a kukkolót, érzett-e valaha bűntudatot amiatt, amit tesz, azt a választ kapta, hogy igazából senkinek nem ártott a megfigyelésekkel.

Szégyent vagy bűntudatot nem érzett, félelmet igen, mert félt, hogy rajtakapják. Azzal érvelt, hogy nem sértette meg senki személyiségi jogát, nem élt panasszal senki emiatt. Ha nincs panasz, akkor nincs probléma - mondta a kukkoló az újságírónak. 

Személyes találkozásuk után nem sokkal a kukkoló elküldte jegyzetei kéziratát az újságírónak, tizenöt éves munkásságát tizenkilenc oldalban foglalta össze, aminek azt a nevet adta: Egy kukkoló naplója. A férfi 1966 tele óta figyelte a vendégeket felesége tudtával, 1977-ben szemtanúja volt egy gyilkosságnak is. A moteltől 1995-ben vált meg, eladta a 21 szobás, extrákkal teli épületet, és valószínűleg máshol elégítette ki fétisét. A motelt mostanra lebontották, nyoma sem maradt. 

A hosszú, de nagyon értékes riport a New Yorkerben sokakban kérdéseket hagyott: például, hogy miért nem jelentette senkinek az újságíró, hogy mi zajlik a motelben, és hogy ez milyen szinten sérti a személyiségi jogokat. Az etikusság mindenképpen megkérdőjelezhető. A történet most akkorát robbant, hogy nemhogy könyv lesz a kéziratból, de még a filmes adaptáció is szóba került, aminek Sam Mendes lehet a rendezője.

A kukkoló, aki már nyolcvanéves bácsika, halálos fenyegetések közt éli mindennapjait, és valószínűleg élete hátralevő részében vezekelnie kell majd mindazért, amit tett.