A New Yorker nemrég tett közzé egy lenyűgöző riportot a kukkolóról, aki közel 30 éven át figyelte vendégeit.
A riport nagy vihart kavart, a Jezebelen is és a Huffingtonposton is megjelent egy cikk, amiben az újságírót bírálják riportja miatt, sőt, egyenesen azzal támadják, hogy szinte rokonságban áll a moteltulajdonos bizarr szokásával. Az újságíró ugyanis mostanáig várt a moteltulajdonos engedélyére, hogy megírja a történteket. A kukkoló, Gerald Foos most nyolcvan év körüli, alig mer kimenni az otthonából: rengetegen fenyegetik és támadják, amiért évtizedeket töltött perverziójával.
Könyv biztosan lesz, és várhatóan film is készül a nem mindennapi történetről, ami bár hasonlít egy hitchcocki rémtörténetre, mégsem az.
A kukkoló, Gerald Foos maga kereste meg az írót, hogy megmutassa birodalmát. 1980-ban, miután Talese megírta a Thy Neighbor's Wife című könyvét, levelet kapott a kukkolótól, aki arról számolt be, hogy tizenöt éve rendszeresen megfigyeli és jegyzeteket készít vendégei szexuális életéről – önmagát körülbelül a szexológus Alfred Kinsey-hez hasonlította. A levelében azt is írta, hogy feljegyezései és munkássága hasznos lehet a világnak, az embereknek úgy általánosságban, de főleg a szexualitást kutatóknak.
Talese a levél elolvasása után úgy döntött, találkozik a kukkolóval, és még a nyolcvanas években ellátogatott a coloradói Manor House Motelbe, ahol saját szemével is láthatta, hogyan kukkolja a motel tulajdonosa a vendégeket.
Az első benyomásom az volt, hogy egy barátságos idegen, aki hasonlított azokhoz a férfiakhoz, akikkel Phoenixből utaztam. Nem volt különösebben furcsa. A negyvenes évei közepén járt, Foosnak mogyoróbarna szemei voltak, 180 centi lehetett, és kissé túlsúlyos volt
– írja az újságíró a riportjában a kukkoló Foosról, aki szarukeretes szemüveget viselt, sötét haja volt és teljesen átlagos, hétköznapi embernek tűnt.
Talese a feleségével érkezett a motelbe, kivettek egy szobát, ott maradtak pár napig. Mielőtt megismerte a kukkolási helyszíneket, alá kellett írnia egy titoktartási szerződést, amiben megígértette vele Foos, hogy nem fedi fel a kilétét: sem a nevét, sem a helyszínt nem árulja el addig, amíg engedélyt nem kap.
Az újságíró akkor már eldöntötte, hogy nem ír erről a kukkolóbarlangról, azt írja a riportjában, csak azért ment a helyszínre, hogy a saját kíváncsiságát kielégítse. Amíg a motelhez érkeztek, a kukkoló elmesélte röviden, hogyan alakult ki benne a kukkolás iránti vágya. Gyerekként a nagynénjével kezdte, aki meztelenül sétálgatott a saját otthonában, és akit szex közben is megfigyelt. Öt-hat éven át kukkolta a nagynénit észrevétlenül, soha, senki nem kapta őt rajta.
A kukkolás függőség
Mások szexuális életének rendszeres megfigyelése szexuális függőség, akiknek a kukkolás a szenvedélyük, kényszeresen keresik az alkalmat erre. A szexológusok a személyiségfejlődés zavarának tartják, a pszichoszexuális fejlődés nem megfelelően alakult valamiért, ezért a kukkolás, azaz a voyeurizmus a szexuális viselkedés lényege. Ez a fajta függőség az ingerek mindenáron való biztosítására kényszeríti a kukkolót. A kukkolás perverzió.
Azért volt Foos számára izgalmas a nagynéni, mert a szülei kifejezetten tartózkodtak a szexualitástól, még az anyját sem látta soha meztelenül, a szexualitás szóba se került a családjukban. A férfi a gimnáziumi éveiben végig szűz volt, majd a tengerészgyalogságnál kötött ki, végül találkozott a nővérként dolgozó majdani feleségével. A szolgálat után munkásként kapott állást Aurora városban, a munkáját rettenetesen unta, talán ezért is kezdte el éjszaka a város lakóit megfigyelni. Járta éjjel az utcákat, gyalog és kocsival is, távcsővel figyelte az embereket az ablakokon keresztül. A felesége előtt nem titkolta a fétisét.
Mielőtt összeházasodtunk, mondtam neki, hogy ez az egész hatalomérzetet adott
– idézi a riportban a kukkolót Talese.
A kukkoló rövid élettörténete elmesélése után körbevezette a motel megfigyelt szobáin az újságírót, és megmutatta, hogyan figyeli a vendégeket a szellőzőn és a padláson keresztül. Összesen csak kilenc szobát nem alakítottak át a kukkoláshoz, azokat a családosoknak és a nagyon öreg pároknak tartották fenn. A szép, fiatal párokat a megfigyelt szobákban szállásolták el – a feleség ebben aktívan részt vett –, hogy aztán Foos mindent lásson. Ahogy a nő a haját szárítja, ahogy a pár veszekszik, ahogyan szeretkeznek, ahogy tévéznek. Mindent.
Részletes jegyzeteiben leírta azt is, kinek, mikor, hogyan lett merevedése, milyen pózban szexeltek és mi történt előtte, volt-e előjáték vagy sem. A látott szexjelenetekből pedig következtetéseket vont le, hogy boldog-e a pár együtt vagy sem. Mindent, amit látott vagy hallott, lejegyzetelt. Drogdílereket, prostituáltakat, leszbikus párokat, meleg párokat, fetisisztákat, hármasszexelőket is például.
Az újságíró maga is szemtanúja volt a találkozásukkor egy fiatal pár légyottjának – ami egyértelműen bűncselekmény. Amikor az újságíró megkérdezte a kukkolót, érzett-e valaha bűntudatot amiatt, amit tesz, azt a választ kapta, hogy igazából senkinek nem ártott a megfigyelésekkel.
Személyes találkozásuk után nem sokkal a kukkoló elküldte jegyzetei kéziratát az újságírónak, tizenöt éves munkásságát tizenkilenc oldalban foglalta össze, aminek azt a nevet adta: Egy kukkoló naplója. A férfi 1966 tele óta figyelte a vendégeket felesége tudtával, 1977-ben szemtanúja volt egy gyilkosságnak is. A moteltől 1995-ben vált meg, eladta a 21 szobás, extrákkal teli épületet, és valószínűleg máshol elégítette ki fétisét. A motelt mostanra lebontották, nyoma sem maradt.
A hosszú, de nagyon értékes riport a New Yorkerben sokakban kérdéseket hagyott: például, hogy miért nem jelentette senkinek az újságíró, hogy mi zajlik a motelben, és hogy ez milyen szinten sérti a személyiségi jogokat. Az etikusság mindenképpen megkérdőjelezhető. A történet most akkorát robbant, hogy nemhogy könyv lesz a kéziratból, de még a filmes adaptáció is szóba került, aminek Sam Mendes lehet a rendezője.
A kukkoló, aki már nyolcvanéves bácsika, halálos fenyegetések közt éli mindennapjait, és valószínűleg élete hátralevő részében vezekelnie kell majd mindazért, amit tett.