horoszkóp
Front of the Mansion and lawn, by Ranger & Austen

A 19. századi kommuna szexszel akarta elérni az örök életet

2016.05.25. 13:38

A 19. században John Humphrey Noyes tényleg őszintén hitt a halhatatlanságban. Olyannyira hitt, hogy képes volt meggyőzni háromszáz embert, hogy költözzenek össze mind együtt, és egy kusza férfi-nő viszonyban, poliamor kapcsolatokban szexszel tegyenek azért, hogy örökké éljenek – a történetet a szabad szerelem és az örök élet kommunáról a Gawker tette közzé. 

A 19. századi kommunát Oneida közösségnek hívták, a furcsa gondolkodású, vallási alapú, többszerelműség híveire Ellen Wayland-Smith, a USC (Dél-Kaliforniai Egyetem) professzora hívta fel a figyelmet. Ő maga is érintett, a felmenői tagjai voltak a kommunának, a professzor könyvet írt a New York állami közösségről.  

A háromszáz ember úgynevezett komplex házasságban élt egymással, abban hittek, hogy minél többet szexelnek egymással, annál biztosabb, hogy a szexuális energia szétáramlik a testükben, és kevésbé lesznek betegek. A halál pedig elkerüli őket. 

A tökéletes egyensúlyt akarták elérni, ami szerintük egyezett volna az isteni akarattal. Két évtizeddel a kommuna alapítása után szembesültek azzal, hogy a halál mégse kerüli el őket, ezért az alapító, John Humphrey Noyes létrehozott egy eugenetikai programot. Ennek röviden és csúnyán szólva a tenyésztés volt a célja, azaz azt gondolta, hogyha minél több embert tenyésztenek a közösségben, akkor tényleg örökké élhet az ember. A közösség bár vallási misszióra épült, mégis inkább politikai célokat szolgált, szocialista utópiáról lehet beszélni.

John Humphrey Noyes

A közösség tagjai ugyanolyan ruhát viseltek, anyagilag egyenlőek voltak, mindenki ugyanazt az ételt ette, senki tulajdonában nem állt semmi. A birtokot, ahol éltek mindannyian művelték, a feladatokat – földművelés, szellemi munka, gyógyítás –sohasem osztották szét nemek szerint. Mondhatni feminista gondolkodással kezelték a női munkát az 1800-as években, ahhoz képest mindenképpen, ahogyan a 19. században más nők élték a mindennapjaikat: például nem csak ők mosogattak.

 A szabad szerelem kommunája közel sem volt annyira szabad, a vezérük mondta meg, ki kivel feküdhet le. A szexualitást is szabályok közé szorították, a férfiaknak nem volt megengedett ejakulálniuk, mondván, hogy az elcsepegtetett sperma lecsapolja a férfi életerejét. Maszturbálni sem maszturbálhattak, pont emiatt, összességében nem volt szabad orgazmust megélniük. A terhességet is így kerülték el, legalábbis a 'tenyésztési programon' kívüli terhességeket.

A közösség vezetőjét 1879-ben meg akarták vádolni nemi erőszakkal, de a bíróság elől Kanadába menekült. Az Oneida közösséget 1881-ben feloszlatták, az utolsó években a poliamoriát eltörölték a monogámia javára, ennek feltehetően az volt az oka, hogy amikor a közösség tagjai visszatérnek a társadalomba, ne, vagy kevésbé legyenek megbélyegezve. Az Oneida közösség valamennyire engedélyezte a vérfertőző kapcsolatokat, a nagybácsiknak és az unokahúgoknak engedte a szaporodást. Az idő közben született gyerekeknek lehetőségük sem volt választani, ahogy a szüleik felnőttként tették, a gyerekek beleszülettek a kommunába. Az alapító 1886-ban hunyt el Kanadában, a testét az Oneida közösség temetőjébe szállították, és ott temették el.