Anna és Kym Hakze rokonai utoljára a '80-as évek közepén látták utoljára a két testvért, akik ismerőseik szerint világéletükben elválaszthatatlanok voltak, együtt tűntek el szülővárosukból, a kanadai Albertából, ahova azóta se tértek vissza. Családjuk utoljára 1993-ban hallott róluk, de akkor sem árultak el semmit magukról.
Édesanyjuk végül 10 év teljes hallgatás után 2003-ban jelentette a rendőrségen, hogy lányai eltűntek. Azóta a rendőrség kisebb nagyobb intenzitással kereste őket, ám nem jutottak eredményre.
2015-ben a hatóság emberei a közösségi médián keresztül is megpróbálták elérni a nővéreket. Közzétettek egy posztot, amelyben négy eltűntről adtak személyleírást, és kérték őket is, hogy ha magukra ismernek, jelentkezzenek. A Hakze testvérek azonban ekkor sem adtak életjelet magukról.
Végül a rendőrség nagyon furcsa módon bukkant a nyomukra. A Woman's Day információi szerint találtak egy könyvet, aminek a szerzője megegyezett azzal a kitalált névvel, amit Anna Hakze használt egyszer, mikor lopás ügyében hallgatták ki. Így a zsaruk ezen a vonalon indultak el, felkutatták a könyv szerzőjét, akiről kiderült, hogy valóban a több mint 30 évvel ezelőtt eltűnt nők egyike.
Annyira, hogy egyáltalán nem akarnak újra találkozni a családjukkal, így arra kérték az amerikai és kanadai hatóságokat, hogy ne árulják el a rokonoknak a tartózkodási helyüket és elérhetőségüket.
Ennek ellenére a rokonok remélik, hogy viszontlátják őket. Testvérük, Ken Hakze a CBC Newsnak azt mondta: „kaptunk egy második esélyt, hogy egy család legyünk”.
De miért léptek le?
Az nem teljesen világos, hogy a két nő mi okból döntött úgy, hogy örökre elhagyja Kanadát. Testvérük szerint Anna az álmait akart megvalósítani, Kym pedig követte. A friss nyomozást vezető rendőr szerint, ennél azért árnyaltabb a kép. „Tiszteletben tartom a magánéletüket így csak annyit tudok mondani, hogy családi problémák miatt mentek el és kezdtek új életet."
Érdekes módon, annak ellenére, hogy egyik napról a másikra köddé váltak és '93 óta nem adtak semmi hírt magukról, a nővérek soha nem gondolták, hogy eltűnt személyekként kezelik őket.