Ők is úgy tekintenek rám, mint én Schwarzeneggerre

Kiss Jenő testépítő motivációs előadásán jártunk a BioTechUSA központjában. A 45 éves magyar bodybuilder történetéről már írtunk egyszer, de akkor csak e-mailben kommunikáltunk vele, most viszont összejött a személyes találkozás. Sőt, nemcsak mi találkoztunk vele, hanem 50 olyan rajongója is, akik azt mondják magukról, hogy ők inspirációt merítettek Kiss Jenő példájából. Nézzük először az interjút, aztán beszámolunk magáról az eseményről is.

Mutatkozz be azoknak az olvasóinknak, akik még nem ismernek!

„Kiss Jenő vagyok, 31 éve foglalkozom ezzel a sporttal. 1996-ban elért csúcseredményem egyedülálló itthon: Mr. Univerzum vagyok az IFBB szövetségnél, ami a sportág csúcsszövetsége. A súlycsoport-kategóriámban is és az abszolút kategóriában is én győztem, ezzel nyertem az országban először profi minősítést.”

Mesélj egy kicsit a kezdetekről!

„Még az ősidőkben kezdtem, 14 évesen, de már akkoriban is voltak itthon versenyek. Akkor Fekete Ferenc volt az itthoni szövetség elnöke, ő vitte itthon ezt a sportágat, ő valahogy megszerezte a Sportolj velünk! újság utolsó két oldalát, ott adott le szakközleményeket. Ez volt akkor az egyetlen szakmai újság. Pincetermek voltak, saját készítésű gépekkel és súlyzókkal. Én is olyan teremben edzettem, ahol a tulaj készítette a gépeket, betonból öntötték a súlyzókat, ilyesmi.”

A 90-es évek elején azért nagy kuriózum lehetett egy annyira izmos férfi, mint te. Nagyon megnéztek az utcán?

„Megnéztek, de most is megnéznek. Van viszont egy különbség: akkoriban összesúgtak a hátam mögött, sőt, volt, hogy hallottam is, hogy mit mondanak, nem is sugdolóztak. Most viszont inkább csönd lesz, ha bemegyek valahova. Amikor kijövök, akkor is egy ideig még csöndben maradnak (ezt az ismerőseim mondják), csak jóval később kezdenek el rólam beszélni.”

Aztán a nagy sikerek ellenére egyszer csak abbahagytad a testépítést. Miért?

„Én akkor már nyitottam edzőtermet, de mivel versenyeztem, nem tudtam vele annyira foglalkozni, amennyire kellett volna. Döntenem kellett, hogy vagy elkezdek az üzlettel komolyan foglalkozni és akkor meg tudok élni normálisan, vagy maradok a sport mellett, ami elég bizonytalan megélhetést adott akkoriban. Úgy kellett összekaparászni a pénzeket, hogy készülni és utazni tudjak versenyekre. Muszáj voltam a biztos felé menni. Lett családom, két kislányom, megalapozódott az életem. De a sport sosem halt ki belőlem, mindennap edzettem továbbra is, csak nem versenyszerűen. Sikerült egzisztenciálisan egy olyan hátteret kialakítanom, hogy azzal aztán vissza tudtam térni a sporthoz.”

Dehát a profi sport a tizen- és huszonévesek világa, nem?

„40 évesen jöttem vissza ebbe a sportba, és olyanokat valósítottam meg, amilyeneket más még nem. Ez világszinten is egyedülálló, hogy ennyi évesen, ennyi kihagyás után ugyanúgy vissza tudok állni a profi mezőnybe, és ugyanúgy fel tudom venni a versenyt a mostani profikkal, mint anno a régiekkel.”

Nem voltak kétségeid előtte, hogy ennyi idősen esetleg már túl késő újrakezdeni?

„Meg se fordul az ilyesmi a fejemben. Érzem magamban a vitalitást. Ez a sport egyébként pont erről szól: hogy maximálisan megismerem a saját testemet. Kívülállónak ez furán hangozhat, de ez egy elég meditatív sport, ha az ember ezen a szinten csinálja. Ha nem tudok odakoncentrálni edzésen azokra az izmokra, amiket éppen edzek, akkor azzal fölöslegessé is válik az egész.”

Csak van egy korhatár, amikor az ember egyszerűen már nem bír annyit, mint korábban...

„Biztosan van, de én 45 éves vagyok és nem érzem, hogy eljutottam volna eddig.”

Amit régen meg tudtál csinálni, az most is ugyanúgy megy ezek szerint?

„Igen. A kondimmal kapcsolatban azt észrevettem, hogy például futni már nem tudok annyit, mint korábban, de most sokkal több a testsúlyom, több izom van rajtam – ezt én inkább ennek tudom be.”

Annak idején tizenévesen miért pont a testépítést választottad a rengeteg sportág közül?

„Soha nem szerettem, ha valaki megmondja, hogy mit csináljak. Ez a sport meg pont arról szól, hogy én találom ki magamnak, hogy mi jó és mi nem. Magának lövi be az ember, hogy mit bír és mit nem, saját magának szabja a határokat, a saját akaraterejét fokozza.”

A motivációról fogsz beszélni hamarosan 50 ember előtt élőben. Kik lesznek a közönségben?

„Olyan vendégek lesznek az előadáson, akiknek én vagyok a példaképe, vagy legalábbis akik az én példámon keresztül motiválódtak arra, hogy megtegyék, amit kitűztek maguknak. Nekik valamilyen szinten én adtam erőt, mert látták, hogy én valamit meg tudok valósítani, és ettől úgy érezték, hogy nekik is menni fog.”

Milyen érzés ilyen emberekkel szembesülni?

„Csodálatos érzés, de nagy felelősséget is tesz az ember vállára. Nekem Schwarzenegger a példaképem, és arra gondolok, hogy valahogy ők is úgy tekintenek rám, mint én Schwarzeneggerre, még ha nem is 100%-ig ugyanaz a kettő. Furcsa nekem, hogy nekik én vagyok a példakép? Én nem érzem magam többnek senkinél. Én magamnak ugyanaz vagyok, mint akinek megszülettem.”

Találkoztál már Schwarzeneggerrel?

„Nem. Többször lett volna már rá alkalmam, de inkább azt mondtam, hogy nem. Jobb a plátói rajongás.”

                                                                       ***

Az interjú után még nem volt vége, sőt, csak ekkor kezdődött az előadás, amit élőben az interneten is lehetett követni, és amit a BioTechUSA sportmenedzsere, Molnár Péter vezetett. Az előadás öt legjobb mondását a fenti bevezető után minimális kontextussal is lehet értékelni, mind az öt Kiss Jenőtől származik természetesen:

1. „Amikor edzeni kezdtem, még az motivált, hogy izmos akartam lenni, mint Rambo és Schwarzenegger” – mondta ezt arról, hogy kezdetben mi inspirálta arra, hogy súlyzózni kezdjen.
2. Az edzés első eredményeiről pedig: „Már pár hét után észrevettem, hogy itt-ott-amott dudorodni kezd valami. És ez nem a kamaszkor miatt volt...”
3. „Én nem vagyok büszke semmire, csak a két lányomra. Próbálom lerakni a büszkeséget.”
4. Arra a kérdésre, hogy mi a teendő, ha valaki edzeni akar, életmódot váltani, egészségesebben étkezni, de ezt a párja ellenzi: „ha valakinek a párja ezt nem viseli el, akkor az nem is a párja. Le kell cserélni.”
5. „Menjünk a szeretet irányába!”

Amennyire rendhagyó Kiss Jenő életpályája, annyira megdöbbentő volt a hallgatóság néhány tagjának saját története is. Őket pontosan azért válogatták ki a részvételre több száz pályázó közül, mert egyrészt azt mondják, Kiss Jenő motiválta őket, másrészt ők maguk is inspirációként szolgálhatnak bárkinek.

Egy Ádám néven bemutatkozó fiatalember például cukorbeteg, és amellett edz, de volt olyan pályázó is, aki egy magánéleti válság következtében drogokat kezdett használni. Őneki is a sport segített túllépni a nehézségeken. László, egy kétgyerekes édesapa rákból gyógyult fel, amikor egyszer olvasott a médiában Kiss Jenőről, illetve az ő visszatéréséről. Az ő példájából értette meg, hogy neki sincs még késő semmihez, és már másnap elment edzeni.

Azonban talán Lóránt története a legelképesztőbb. Ő azzal mutatkozott be, hogy tüdőátültetésen esett át, októberben lesz három éve a műtétjének. Lóránt nem most kezdett sportolni, mindig is megvolt benne a mozgás iránti szeretet, azonban korábban betegsége miatt egyre nehezebben ment neki a mozgás. A tüdőkapacitása már 10% alá csökkent, de még ekkor is rendszeresen lejárt a konditerembe oxigénpalackkal, sportolt, amennyit tudott. Már csak 44 kiló volt a testsúlya, amikor megoperálták, és a transzplantáció után alig várta, hogy megint talpra állhasson. Az operáció után egy hónappal már újra edzett:

Ha az ember kap egy bitang jó tüdőt, azt ki kell használni

– mondta Lóránt.

Itt az egész előadást meg lehet nézni:

És ha ennyi inspiráció még mindig nem lenne elég, tudjuk fokozni, mert Kiss Jenőről elkészült az alábbi videó is. Nézzen bele, hallgassa meg, gondolja végig, aztán induljon ön is!