A Velvet hazaérkezését követően beszélgetett el Wynne-Hughes Veronikával, aki 400 kilométeres túrával kelt át az északnyugati átjárón. Ez rajta kívül eddig egyetlen magyarnak sem sikerült, amiben az is közrejátszhatott, hogy őt korgó gyomrú jegesmedvék motiválták a haladásra.
Ha nem olvasta volna korábbi posztjainkat, az út viszontagságairól dióhéjban annyit érdemes tudnia, hogy a kalandor három héten át menetelt a jégen, a mínusz 30 Celsius-fokos hidegben, miközben nélkülöznie kellett az olyan hétköznapi örömöket, mint az ágyban alvás, vagy a forró fürdő.
A legrosszabb talán az volt, hogy a két talpamon összesen nyolc vízhólyag képződött, így minden egyes lépés fájt. A trénerem azt javasolta, hogy próbáljak eltekinteni a kiszúrásuktól, mert csak elfertőződnének, és úgyis elmúlnak maguktól. Hát nem múltak el. A türelmem két hét után fogyott el. Utána hatalmas felüdülést éreztem.
Amikor Wynne-Hughes először konfrontálódott a helyi medvepopuláció néhány oszlopos tagjával, először úgy érezte magát, mintha egy filmbe csöppent volna. Többször is hátra kellett fordulnia, mert nem hitte el, amit lát.
Azon filóztam, hogy pár hete még a Moszkván (vagyis a Széll Kálmán téren – a szerk.) grasszáltam magassarkúban, most meg jegesmedvék üldöznek. Kilőttünk pár riasztólövedéket, de az egyik csak nem riadt el, sőt, kíváncsibb lett tőle. Fókákat nem láttunk, valószínűleg éhes lehetett.
Közben kiderült, hogy csapatunkban nem Bodri névre keresztelt, tévesen medvejelzőnek titulált kutyájuk volt az egyetlen, aki megfeledkezett kötelességeiről.
Nagyon hiányzott a normális kaja. Az óránkénti étkezésről a trénernek kellett gondoskodnia, de nem vitte túlzásba. Kizárólag csokit és chipset hozott magával.
Amikor végre célba ért, büszkeség töltötte el - az járt a fejében, hogy Magyarország újabb dolgot pipálhatott ki. Aztán arra gondolt, hogy milyen lesz a Déli-sarkra megérkezni.
Ünneplés gyanánt bementem egy boltba, ahol vettem szalámit, almát, kólát és dezodort, majd egymás után háromszor zuhanyoztam le, annyira durván jó volt. A szappan csodákat tett a bőrömmel.
Sikere ellenére Wynne-Hughes nem igazán mélázhat. Novemberre tervezett AntarcTrip expedíciója, amellyel három rekordot felállítva, gyalog menne el a Déli-sarkpontra, számos feladatot ad neki.
Folytatnom kell az edzést. Főleg gumikereket húzok és úszok. A nyár folyamán egy nehezített Balaton-átúszást is tervezek: bő pólóban szeretném teljesíteni. Ha valaki kedvet érez hozzá, nyugodtan csatlakozhat!
A kalandornak a következő néhány hétben kell véglegesítenie szponzorlistáját, és bár már több cég áll mögötte, rövid határidőn belül még többre lesz szüksége ahhoz, hogy véghez vihesse Déli-sarki expedícióját. Ügyét ön is támogathatja, ha ide kattint, az expedíció honlapját pedig itt tekintheti meg.
Wynne-Hughes Veronika már nagyban készül a következő expedícióra. Novemberben a Déli-sarkpontot veszi célba, ahová első magyarként akar elgyalogolni.
40 · Jun 10, 2017 12:59pm Tovább a kommentekhez