Kedves Naplóm, most már biztos: vagy szakítok, vagy bele fogok halni az életmódváltásba

Kedves Naplóm!

Túl vagyok az életmódváltás második hetén, és arra gyanakszom, hogy Péntek minden feltört kókuszt és megkopasztott gyíkot lenyúl előlem, szóval mondhatjuk, hogy kicsit éhezem. Jó, talán túlzok, de mivel betartottam az előző cikkemben ígérteket, és nem eszem minden egyes nap Sparos ebédet ÉS szénhidráttól hemzsegő vacsorát is, így kicsit úgy érzem, mintha szándékosan kínoznám magam.

Dacára a fentieknek, boldog vagyok, hogy végre marhahúshoz is jutottam, és bebizonyosodott, hogy az életmódváltás nem egyenlő azzal, hogy száraz csirkemellet rágcsálok, majd bő vízzel leöblítem, hanem vannak igazán értékelhető ételek is a rendszerben, így annak az esélye is csökkent, hogy egyszer csak a sarokba dobjam az egészet, és visszatérjek a jól bevált, zöldségmentes kenyérszalonnámhoz. 

Csütörtök

Teljesen össze vagyok zavarodva... Úgy érzem, hiába az elhatározás, hogy majd jól megfőzöm az appban lévő recepteket, és majd azokat esszük esténként, mert az ebéd attól még ott van, meg kell enni, hiszen finom, tápláló, és változtat az életmódon, ugye. De az hiába csak kb. 500 kalória naponta, ha megeszem az ajánlott reggelit, tízórait, ebédet, uzsonnát és vacsorázom is, akkor már minimum 1800-nál tartok, és még a fotelben ülve is hallom, ahogy terebélyesedek. 

Péntek

Kezdek rájönni a rendszer nyitjára, vagyis, ha mindent elfogyasztok, amit mondanak, ahhoz nekem mindennap mozgolódnom is kell, nemcsak heti kétszer, ahogy eddig. Az appban vannak persze erre alkalmas videók, amelyeket, ha nekiállok utánozni, talán nem hízom el holnaputánra. Na majd szombaton kipróbálom.

Szombat

Anyósomékhoz mentünk ebédelni, nagyon finom volt a velős-csülkös pacal főtt krumplival. 

Vasárnap

Erős voltam, és megettem a szombati menüt, de este 8-ra kopogott a szemem az éhségtől, és kínlódva néztem végig, ahogy éjfélkor az uram elfogyasztja a mézes-vaníliasodós mákos gubámat, amit elkészíteni és nem megkóstolni is hatalmas erőre vall tőlem. 

Hétfő

Rá kellett jönnöm, hogy semmi türelmem és időm a menü minden darabját megcsinálni, ezért maradtam a kapott ebédnél és a vacsoránál - utóbbiból dupla adagot készítettem el, hogy mindenkinek jó legyen. Nekem jó volt, de egy férfinak nem mindig elég egy sima szendvics vagy egy adag brokkolikrém. Kezdek egyre biztosabb lenni benne, hogy szakítanom kéne, mert akkor végig tudnám csinálni rendesen ezt az egészet, és nem is szenvednék annyit. 

Kedd

Mégsem szakítottam, inkább szenvedek. 

Szerda

Egyelőre nem vagyok biztos abban, hogy alkalmas vagyok az életmódváltásra, de sportolok, vacsorára pedig eszem az ebédet, amit adnak, és tűrök. Azt viszont kifejezett pozitívumként értékelem, hogy a program segítségével olyan receptötletekkel gazdagodok, amelyek eddig az életben nem jutottak vona eszembe, így, ha ennek az egésznek egyszer vége lesz, kicsit nagyobb fantáziával főzhetek majd egészségesnek mondott falatokat, ami biztos az előnyömre fog válni.