2014-ben volt, hogy először jelentettünk meg összeállítást mindenszentekkor 7 menő szentről, aztán a kedvező fogadtatáson felbuzdulva 2015-ben ismételtünk még héttel. 2016 valamiért kimaradt, idén viszont megkerestük Dr. Csépányi Gábor atyát, hogy ha van kedve, járuljon hozzá ő is a témához egy-két névvel. Volt kedve, az alábbi hét személyből az utolsó hármat ő választotta ki nekünk, egyikükkel kapcsolatban egy személyes történetet is küldött. Nézzük őket nagyjából időrendi sorrendben!
1. Remete Szent Pál
Egy olyan szenttel kezdjük, aki 227 környékén született Egyiptomban. Ő számít az első keresztény remetének. Gazdag családba született, de keresztényüldözések tomboltak ekkoriban Egyiptomban, Pál attól tartott, hogy sógora feljelenti, hogy vagyonára szert tegyen. Pál nem érezte magában az erőt a vértanúsághoz, ezért fogta magát, és azt mondta, hogy ha ebben a világban nem lehet úgy élni, ahogy ő szeretne, akkor szépen kivonul ebből a világból.
Pontosan ezt tette, remeteként élte le élete hátralevő részét a sivatagban egy olyan helyen, ahol talált egy kis vizet és datolyapálmák nőttek. A források szerint 113 éves korában halt meg. Példáját az évszázadok során sokan követték, többek között róla van elnevezve a magyar alapítású Pálos rend is.
2. Boldog Eszkandéli Máté
Ő egy kevésbé ismert személy, nincs is szentté avatva, csak boldoggá, de a magyar Szentek élete tartalmazza őt. Az 1300-as években élt, budai polgár volt. Nem sokan csináltak Budán ilyet azokban az évszázadokban, de Eszkandéli Máté úgy döntött, hogy akkor ő most köszöni, indul a Szentföldre. Ami ráadásul csak a kezdet volt, eljutott Indiába és Japánba is. És ha már ott volt, mit csinált? Természetesen próbálta megismertetni a kereszténységet az ázsiaiakkal. A legmenőbb az egészben ez a részlet, és most a Szentek életét idézzük:
Nagy bátorsággal kezdte hirdetni Isten országát előbb szent életével, majd hatásos prédikációval. A pogányokhoz mindig a saját anyanyelvén, azaz magyarul szólt.
3. Porres Szent Márton
Porres Szent Márton 1569-től 1639-ig élt Limában, Peru fővárosában. Apja egy spanyol lovag volt, aki, mielőtt dél-Amerikába érkezett volna, szerelmes lett egy afrikai származású lányba, meg is ígérte neki, hogy feleségül veszi. Lett két gyerekük, a két gyerek közül az egyik volt Márton, a későbbi szent. Az édesapa sajnos végül nem bizonyult különösebben szentéletűnek, mert amikor úgy alakultak a dolgok, inkább mégse vette feleségül a színesbőrű lányt, és végül otthagyta neki a két gyereket is.
Márton mulattként a társadalom legalsó rétegéhez tartozott. Egész életét a gyógyításnak, betegek ápolásának szentelte, de amikor jelentkezett egy szerzetesrendbe, azt mondták, hogy befogadják ugyan, de a bőrszíne miatt se pap, se teljes jogú testvér nem lehet a közösségben. Márton ezekkel a feltételekkel is maradt, gyógyította tovább a betegeket. Limában ekkoriban még a kórházak is külön voltak fehéreknek, afrikai, illetve amerikai származásúaknak. Vajon Márton melyiküket szolgálta? Hát mindenkit, válogatás nélkül, balhé is lett abból, hogy a későbbi szent egy helyen ápolta a világosabb és sötétebb bőrszínű betegeket, válogatás nélkül.
Amiből az 1600-as években balhé lett, azért Mártont 1962-ban szentté avatta az alább említett XXIII. János pápa, szóval elmondhatjuk, hogy Porres Szent Márton minimum háromszáz évvel megelőzte a korát. Menőség. Mellesleg róla is érdemes többet olvasni a Szentek életében, ha az ember ráér egy kicsit.
4. Calcuttai Teréz anya
Ő az a szent, akit nyilván senkinek sem kell bemutatni, és aki az előző ilyen összeállításainkban csak azért nem szerepelt még, mert akkor még nem volt szentté avatva. De 2016 szeptemberében megvolt a szentté avatás, amivel kapcsolatban külön fotóösszeállítást is készítettünk róla akkor.
A szó bizonyos értelmében véve menő, hogy Teréz anya mennyi híres emberrel került kapcsolatba a XX. század második felében, de még menőbb az, hogy rengeteg embert segített, és volt annyira karizmatikus, hogy példájával másokat is buzdított arra, hogy hasonlóan tegyenek. A sok mindenből itt talán elég azt az egyetlen részletet kiemelni, hogy Teréz anya már a '80-as években is sok időt szentelt az AIDS-ben haldoklók segítésére, akkor, amikor ez a betegség egy olyan bélyeget jelentett, ami miatt sok, önmagát kereszténynek valló személy is elfordult a vírus áldozataitól.
5. Lisieux-i Szent Teréz
Még egy Teréz, de ő Kis Szent Teréz néven is ismert, és egy francia lányról van szó, aki az 1800-as évek végén élt, 1897-ben halt meg mindössze 24 évesen. Kilenc évesen jelentkezett először apácának, de akkor még nem vették fel, 15 évesen lett a kármelita rend tagja. Ami az egyik legmenőbb vele kapcsolatban: verseket, könyveket írt, sőt, drámát is, Jeanne D'Arcról méghozzá, amit a kolostorban előadtak a nővérek. De Lisieux-i Szent Terézzel kapcsolatban azonban inkább most átadjuk a szót Dr. Csépányi Gábor atyának, alább a legördülőben beszél ő Kis Szent Terézzel való kapcsolatáról.
Dr. Csépányi Gábor atya története Lisieux-i Szent Terézről
„Szeretnék egy személyes történetet elmondani egy szenttel való találkozásomról. Lisieux-i Szent Terézről soha nem hallottam addig, míg el nem jutottam Lisieux-be, ahová az akkor 40 éves papságáért hálát adni igyekvő plébánosomat kísértem, IV. éves medikusként. Azért mentem vele, mert megérintett a papi hivatás, és gondolkodóba ejtett: lehet, hogy papnak kellene mennem?
Fogalmam sem volt, ki ez a szent, akinek tiszteletére hatalmas bazilikát építettek az észak-franciaországi Lisieux-ben. A bazilikába belépve a templomban mellékoltárokat találtam; mindegyik mellékoltáron egy, a szenttől származó idézet állt. Rögtön balról az első: „I am your sister and your friend. I shall always be watching over you”. Azután: „To love is to give one’s all including oneself.” Majd: „I came to carmel to save souls and especially to pray for priests.” Szent Teréz karmelita nővér volt, aki külön kérte a pápát, mikor édesapjával Rómában volt, hogy beléphessen a Kármelbe, fiatal kora ellenére is. Tíz évig volt a kolostorban, onnan nem mozdulhatott ki, mégis beteljesült a vágya, mely szintén a bazilika egyik oltárán olvasható: I would be a missionary. A világ misszionáriusainak és a papok védőszentjévé lett.
Szent II. János Pál pápa 1997. okt. 19-én ezt a szentet egyháztanítóvá avatta Doctor divini amoris, az Isteni Szeretet Doktorának nevezve. Ő a harmadik nő az egyháztörténelem 33 egyházdoktora között. (A másik kettőt VI. Pál avatta, Sienai Szent Katalin és Avilai Szent Teréz személyében).
Személyesen megérintett engem akkor, 15 éve az, hogy valaki a túlvilágról azt üzeni: „A nővéred vagyok és a barátod, mindig vigyázni fogok rád”. Azóta bármerre járok, Szent Teréz szembejön velem, rám kacsint egy-egy templomban kihelyezett képe vagy szobra. Nem csak mi keressük a szenteket, hanem a szentek is keresnek minket. Mindenszentek ünnepe pontosan ezt, az Egyház téren és időn túl mutató egységét fejezi ki: létezik barátság a földön élők és a már örök életben Istennél lévők között. Én nem kerestem Terézt, ő talált rám, és ígérete szerint kísér medikus korom óta. Mondok egy példát: mint városmajori káplán egy alkalommal okt.1-jén reggeli 7-es rádiós misét mondtam. Lisieux-i Szent Teréz emléknapja volt, és pontosan erről beszéltem: a szentek keresik a barátságunkat, nem csak mi keressük őket. Elmondtam fenti nyári élményemet, milyen sokat jelentett nekem hivatásomat keresőként találkozni egy szenttel, aki megígéri barátságát, és hogy vigyáz rám. A szentmise végén valaki jön be a sekrestyébe, egy mozijegyet lobogtatva: Gábor atya, itt ez a mozijegy, valaki felajánlotta, el tudna menni esetleg erre a filmre? A Szent Teréz életéről szóló film bemutatója aznap este volt az Uránia filmszínházban. Akkor úgy éreztem, Teréz visszaigazolta prédikációmat és meghívott moziba! Aznap este le is mondtam a hittanórámat, és moziba mentem azzal a láthatatlan élő szenttel, aki ígéretet tett, hogy kíséri utamat!
Szent Teréz egyébként a szeretet kis útjának a szentje: az életszentség elérését nem nagy dolgokban, hanem a teljesen hétköznapi élet dolgaiban látja. Ezen az úton fő lépések: a helyzet tudatosítása, elfogadása, majd mindezzel együtt önmagunk Istennek ajánlása. Gondolataiban megjelenik az őszinte, teljes Istenre hagyatkozás és bizalom: „Kicsinek lenni azt is jelenti, hogy erényeinket nem tekintjük saját erőnkből fakadónak, hanem felismerjük, hogy ez a Jóisten kincse, amit gyermeke kezébe ad, hogy akkor használja fel, amikor szükségét érzi. Végül is azt jelenti, hogy nem csüggedünk el hibáink miatt, mert a gyermekek gyakran elesnek, de túl kicsik ahhoz, hogy nagy bajt okozzanak maguknak” „Azzal akarom tölteni a mennyországomat, hogy jót teszek a földön” „Anyámnak, az Egyháznak szívében szeretet leszek”. Kalkuttai Szent Teréz anya is az ő tiszteletére vette föl a Teréz nevet egyébként. Egyik kedvenc imám Lisieux-i Szent Teréztől: „Hozzon a mai nap belső békét számodra. Bízz Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek. Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra. Légy elégedett abban a tudatban, hogy Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunké.”
6. Szent XXIII. János pápa
Mindössze 5 évig volt pápa ő, 1958-tól 1963-ban bekövetkezett haláláig. Ő hívta össze a II. vatikáni zsinatot, amely 1965-re gyökeresen megreformálta a katolikus egyházat. Éppen tegnap volt a reformáció 500. évfordulója, és Szent XXIII. János pápa nevéhez fűződik, hogy végre a katolikus egyház is bevezetett egy sor olyan dolgot, amiért annak idején Luther küzdött: kezdve például azon, hogy a papok nem latinul, hanem saját nyelvükön mondják a misét.
Giuseppe Angelo Roncalli volt a polgári neve, 1881-ben született Milánótól nem túl messze egy szegény családba. Az első világháború idején betegeket ápolt, a második alatt viszont többek között magyar zsidóknak is állított ki keresztleveleket, hogy megmentse őket a holokauszttól. A protestáns többségű USA-ban is olyan népszerű lett, miután segítette a megbékélést a kubai rakétaválság idején, hogy az amerikaiak Johnny Walkernek kezdték becézni, a Time magazin pedig őt választotta 1962-ben az év emberének. Természetesen ő látható a cikk tetején a borítóképen is, éppen egy magánhelikoptert áld meg.
7. Carlo Acutis
Ő a hét közül a kivétel, mert ő nem szent, és boldoggá avatása is csak folyamatban van, viszont Carlo Acutisra is dr. Csépányi Gábor atya hívta fel a figyelmünket. Egy olasz srácról van szó, aki 2006-ban hunyt el leukémiában, mindössze 15 évesen. Nem különösebben vallásos családba született, de mégis minden nap járt misére. Mindenkinek nyíltan beszélt a hitéről, holott ez nyilván nem túl népszerű téma a mai tizenéves fiúk körében, de társai mégsem figurázták ki emiatt sosem. Ez például az alábbi tévétudósításból derül ki róla.
Carlo Acutis figyelemre méltóan jól értett a számítógépekhez, és összerakott egy saját honlapot, amit természetesen vallásos témáknak szentelt. A website a mai napig megvan, itt lehet megnézni.
Az egyik színdarabot rendezett a kolostorban, egy másik magyarul kapacitálta a japánokat, megint másik 300 évvel megelőzte a korát bőrszín-kérdésben.
31 · Nov 01, 2017 05:33pm Tovább a kommentekhez