Száraz karácsony - Alkohol nélkül is élvezhető az ünnep

Megfogadtam, hogy idén karácsonykor nem iszom. Alapból sem gondoltam, hogy ez őrült nehéz misszió lesz, de meglepő módon nagyon simán letudtam. Az volt bennem, hogy ha a Száraz novembert túl lehet élni, úgy ezt a három napba sűrített önkéntes alkoholelvonót is. És tényleg.

Azt hittem, hogy nagy nehézséget fog okozni a három napig tartó rokonlátogatásokkor jelentkező, agresszíven tukmáló, vendégszerető attitűdnek, a szeszes italok vehemens kínálgatásának ellenállni, de ez volt a legkönnyebb része a Száraz karácsonynak.

A maratoni futóknál szokott lenni egy holtpont, amikor egy bizonyos táv után elérnek egy képzeletbeli falig, amin igazából akkor tudnak túllépni, ha fejben eldöntik, hogy akkor is megcsinálják, majd szívből, lélekből és izomból lenyomják a maradék távot. Itt is ugyanez volt, csak agyból, gyomorból és májból kellett megoldani a dolgot.

Lehet, hogy csak 72 óra szeszmentes időről van szó, ami azért nem egy örökkévalóság, de pont ezért célszerű úgy nekivágni már az elején, hogy a nulladik óra már az a bizonyos holtpont. Nincs olyan, hogy vagy meglesz vagy nem. Így lesz könnyű nemet mondani a házi tojáslikőrre, a pálinkára, a forralt borra, a sörre és minden másra. 

- Kérsz valamit inni? 

- Köszönöm, nem kérek.

Tippek, trükkök, praktikák

Ha esetleg nem menne ilyen könnyen, akkor célszerű becsapni az agyunkat. Ugyan nem volt rá szükségem, de felkészültem erre az esetre is. Azt feltételeztem, hogy ha nem is az alkohol, de a rituálé, a koccintás azért hiányozni fog. Ekkor jött volna az Unicumnak álcázott kólával (hogy a két ital színe egyezzen) való rövidezés. A sörrel nagyon nem lehet mit csinálni, simán alkoholmentesre kell cserélni. Az íze tök ugyanolyan. Akik inkább a bort a szeretik, azok már nincsenek ilyen szerencsés helyzetben, de számukra is van egy trükk, hogy ha borospohárból isszák a szőlőlevet, akkor az illúzió megmarad. Ami meglepett, hogy

hanem a családomnak. Nem az volt a nagy művészet, hogy nemet mondjak a kínálgatásokra, hanem az, hogy megértessem másokkal, hogy negyvennyolcadszorra sem kérek se sört, se bort, se semmit.

Mi a bajod, normális vagy, beteg vagy, hülye vagy?

Egyik sem, de a személyre szabott szesztilalmamat furcsán fogadta a környezetem. Anyámékkal például havonta találkozom, és olyankor bizony egy-egy sör mellett szoktuk megbeszélni az élet nagy dolgait. Most is így lett volna, de nehezen lehetett megértetni velük, hogy hiába vettek egy raklapnyi szeszt, én most nem szállok be annak elpusztításába.

De ezeket a tömbösített érzelmi zsarolásba oltott kínálgatásokat is túl lehet élni. Azok a piák meg nem romlanak meg egyhamar.