Sokan kedveskednek neked, ha látják, hogy saját asztalod van egy nightclubban

Ben Towers csak 11 éves volt, amikor megalapította saját cégét, a Towers Designt, miután egy családi barát 50 fontot fizetett neki egy weboldal elkészítéséért. Ben, kihasználva a munka és a pénz remek összefüggését, nem sokkal később egy PeoplePerHour nevű, kifejezetten szabadúszóknak kifejlesztett alkalmazáson keresztül vállalt weboldalkészítői feladatokat. Ez a módszer volt egyedül alkalmas arra, hogy közben el tudja titkolni, ki is ő valójában. 

Mivel a felkérések főként online érkeztek, a legtöbben sosem tudták meg, hány éves vagyok. Egyetlen egyszer volt ebből problémám, amikor valaki munkaügyben felhívott, én meg gyerek módjára belenyafogtam a kagylóba. Na, ő azonnal letette a telefont.

Ez persze nem volt általános jelenség, így hamarosan olyan sok megbízást kapott, hogy simán meg tudta emelni az árait, így először 100, aztán 200, majd 500 fontos bérért vállalt munkát, majd nem sokkal később már social media marketinggel is kiegészítette a portfólióját. A sok bevétel ugyanakkor könnyen gyanút kelthet a bankokban, pláne, ha az rendszeresen egy gyerek számlájára érkezik.

Négy vagy öt hónapja csináltam, amikor egy bankigazgató felhívta a szüleimet, hogy mégis hogy a fenébe kerül több ezer font a számlámra havonta. Meg kellett vele értetnünk, hogy ez az egész teljesen legális. 

Az iskolatársak viszont nem voltak túl elfogadóak vele szemben. Zaklatták, hergelték, és Business Bennek nevezték el – ezek miatt gyakran sírva ment haza az iskolából. Az adott élethelyzet arra sarkallta, hogy egyszer bebizonyítsa ezeknek a gyerekeknek, hogy igenis van értelme annak, amit csinál. Ez nyilvánvalóan sikerült, ráadásul azt mondja, eljutott odáig, hogy már a régi zaklatói könyörögnek a barátságáért Facebookon. Ettől mondjuk pont elküldené őket a francba, de azt mondja, inkább megpróbálja tökéletesen ignorálni a személyüket. Ennek az egésznek egyébként pozitív hozadéka is van: úgy érzi, ezek az emberek arra inspirálták őt, hogy kiálljon a megfélemlített fiatalok mellett, így mostanában a BulliesOut vállalat nagyköveteként (is) tevékenykedik. 

De haladjunk tovább Ben Towers sikertörténetében, amihez nem kell sokáig, csak 14 éves koráig visszaugranunk. Eltelt tehát három év a cégalapítás óta, neki pedig egyre több munkája lett. Mivel ezeket nehezen tudta már egyedül menedzselni, és összeegyeztetni az iskolai teendőivel, kénytelen volt felvenni élete első alkalmazottját. Majd pár hónap múlva kirúgni. 

Egy negyvenes éveiben járó nő volt, és feltehetően mivel én az egész napomat az iskolában töltöttem, nem igazán vett komolyan. Ezért egy nap belenéztem a céges levelezésébe, és azt láttam, hogy más munkákat keresgél abban az időszakban, amikor épp nekem kellett volna dolgoznia. Ekkor felhívtam, és elbocsátottam. 

Aztán felvett mást, a cég pedig egyre jobban fejlődött. Mire Ben letette a kisérettségit a Rainham Mark Grammar Schoolban, már nyolc teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottja volt. 16 évesen két irodát működtetett, az egyiket Londonban, a másikat a szülővárosában, Gillinghamben. 19 éves korára a bevételei már bőven meghaladták a hét számjegyű összeget (fontban!), és több mint 26 alkalmazott dolgozott neki. Tavaly ősszel azonban úgy döntött, összeolvasztja a cégét a kenti székhelyű Zest médiaügynökséggel, melynek következményeként szeptemberben otthagyta az egészet, hogy új befektetésekbe és projektekbe kezdhessen.

Most, hogy már felfedte az életkorát, egyre több ügyfele van, köztük az Amazon és a Pot Noodle – érdekes, de mindkét céget Ben kora vonzotta elsősorban. Hogy mi a titka? Azt mondja, szinte semmi. 

Gyors döntéseket hoztam, amikhez ragaszkodtam is. Senkinek sem hagytam, hogy átverjenek, és csak olyan emberekkel dolgoztam együtt, akiken láttam, hogy jó munkaerők lesznek. 

Ben mostanra az Egyesült Királyság legfiatalabb milliomosainak egyike lett, továbbá tagja annak az exkluzív klubnak, amelybe azok a fiatalok tartoznak, akik hozzá hasonlóan, tizenéves korukra saját erejükből értek el ilyen elképesztő pénzügyi sikereket. 

Mindezek ellenére átlagos tinédzsernek vallja magát. Olyannak, aki a kortársaihoz hasonlóan a szüleivel él, szereti Ed Sheerant és a focit. Nem szereti szórni a pénzt, de vett magának egy Audi S3-at, saját boxa van a Chelsea FC-ben és VIP-asztala egy éjszakai klubban.

Apám tervező, anyám pedig az állami egészségügyben dolgozik. Ők mindig azon voltak, hogy két lábbal a földön járjak. Nem vagyok egy költekező alkat, és nem is akarom, hogy elszaladjon velem a ló. 

Azt mondja, nem mindig van könnyű dolga, és eléggé felzaklatja, amikor azzal szembesül, hogy bizonyos embereket kizárólag a pénze érdekli. 

„Sokan vannak, akik kedvesek hozzád, ha látják, hogy saját asztalod van egy nightklubban. A lányok, akik kikezdenek velem, nyilvánvalóan vonzóak, de ők sajnos nem a lelkemet akarják. Ezzel együtt kell élnem, és jobb, ha a családomra és az igaz barátaimra koncentrálok – olyanokra, akik tényleg szeretnek.” 

 (LadBible)