10 dolog, amiből csak egy van az interneten

Csak úgy hirtelen, fejből, ön nyilván tudná még folytatni a sort:

1. Internetes keresés? Google.
2. Internetes térképszolgáltatás? Google Maps.
3. Internetes fordítószolgáltatás? Google Translate.
4. Legális Mp3-vásárlás? iTunes.
5. Legális zenestreaming? Spotify.
6. Videómegosztás? Youtube.
7. Kapcsolattartás rokonokkal-ismerősökkel? Facebook.
8. Társkeresés? Tinder.
9. Használt dolgok online adásvétele? eBay.
10. Új dolgok online vásárlása? Amazon.

Cipőt a cipőboltból

Gondoljunk csak bele, micsoda palotaforradalom lenne abból, ha a tévében csak egy csatorna lenne. Elképzelni is nehéz egy olyan világot, ahol csak egy divatcég működik, és valamennyi ruhánkat ugyanabból a ruhaüzletből, valamennyi cipőnket ugyanabból a cipőboltból szerezzük be mindannyian (pedig volt ilyen, a kommunizmusban az ötvenes években). Miről írna a Totalcar, ha csak egy autómárka létezne? Vagy esetleg létezne ugyan több autómárka is, de az emberek 80%-a saját döntése alapján ugyanannak a gyártónak ugyanazt a modelljét használná?

Belegondolni is fura ezekbe, és a legtöbb országban jogszabályok biztosítják azt, hogy a piac egyes részein ne juthasson monopolhelyzetbe egy cég se, hanem legyen egészséges verseny. Úgy látszik, ezek a szabályok az internetre nem vonatkoznak, mert a világhálón rengeteg olyan szolgáltatás van, amit monopolizált egy cég (néhány esetben kettő), és ez a jelek szerint senkit nem zavar.

Ha önt zavarná, ha a gépkocsik piacán nem lenne pluralizmus, azaz ön csak egy autómárka közül választhatna (=nem választhatna), akkor az miért nem zavarja, hogy mondjuk az internetes keresők piacán baromi régóta a Google az egyetlen érdemi szereplő? Azt írja a Wikipédia, hogy az internetes keresések 80%-ához a világon a Google-t használták 2017-ben. És akkor ott van mondjuk a Google Maps, a Google Translate vagy a Google Docs, szolgáltatások, ahol gyakorlatilag nincs is versenytársa a Google-nek. Itt az Indexben is a Google rendszerét használjuk naptártól levelezésig rengeteg mindenre, és a választási lehetőségeim annyi, hogy vagy szintén a Google-t használom vagy máshol dolgozom.

 Miért hagytuk, hogy így legyen?

Miközben semmi ok nincs arra, hogy miért ne inkább a Binget vagy  Yahoo-t használjam internetes keresésre, addig bizonyos esetekben egész logikus, hogy mindenki ugyanazt a szolgáltatást használja. A Facebookban pont az a jó, hogy mindenki rajta van. Minek menjek át egy másik közösségi oldalra, ha ott nincs fent egyik rokonom/ismerősöm se? („PONT AZÉRT!!!” – mondanák erre a mizantrópok.) A Facebook hatalmában éppen az az egyik legnyomasztóbb, hogy amióta a többség fent van rajta, azóta bizonyos szempontból valóban ésszerűtlen döntés nem facebookozni, így aztán esély sincs arra, hogy bármiféle változás álljon be a közeljövőben.

Hasonló példa a Tinder: ha társat akarok keresni, nyilván arra a társkeresőre megyek, ahol a legtöbben vannak, hiszen itt a legjobbak az esélyeim. A legnagyobb most a Tinder, és a kritikus tömeg elérése után most ez nyilván így is fog maradni egészen addig, amíg valami földindulás nem történik.

A Google-t is viszi előre a lendület: annyi kényelmes szolgáltatásuk van már, ha bevezetnek újat, nyilván abban is a Google-t fogom választani, ha már úgyis regisztrálva vagyok, egész nap be vagyok jelentkezve és csak egy kattintás, hogy megnyissak egy újabb szolgáltatást. Ráadásul ingyen is van, legalábbis pénzt nem kell fizetnünk érte. A személyes adatainkkal fizetünk, amiknek értékével egyrészt nem vagyunk tisztában, másrészt azt sem tudjuk, hogy pontosan mennyit tud rólunk egy-egy olyan cég, mint a Google és a Facebook. De erre az ember nem gondol, ha valami praktikus és úgymond ingyenes, akkor használja és kész.

Ő soha nem tenne ilyet

Önmagában a monopolhelyzet nem feltétlenül rossz, és önmagában az sem feltétlenül rossz, ha egy cég személyes adatokat tud rólunk. Ha a kettő együtt jár, az viszont már elég aggasztó: egy monopolhelyzetben lévő cég, aki mindent tud.

Sokan azzal nyugtatják magukat, hogy ugyan mit rosszat csinálhat a Google vagy a Facebook azzal a sok mindennel, amit tud rólam? Attól még, hogy megadom a bankszámlaszámomat, nem fogják elszipkázni a fizetésemet. Ha megadom a telefonszámomat, nem fognak trágár hívásokkal zaklatni. Az adatokat csak arra használják, hogy olyan hirdetéseket mutassanak nekem, amik jobban érdekelnek. Miért ne lehetne megbízni ezekben a cégekben?

Erre egy válasz lehet az, hogy önmagában etikátlan az, ha ennyi hatalom koncentrálódik egy kézben. Bár sose tette meg, a Google elvileg megteheti, hogy eltüntet valamit a keresőtalálatok közül, és így az adott dologról/véleményről/eseményről senki nem fog hallani. A Spotify sose döntött még úgy, hogy dacból nem hajlandó valakinek a számait játszani, de ha egyszer úgy döntene, hogy valakit nem tesz oda a hallgatható zenék közé, akkor annak a valakinek egészen biztosan nem lesz zenei karrierje. Egy lehetséges vélemény az is, hogy az ilyen hatalom önmagában etikátlan, akkor is, ha a hatalom birtokosa nem él vele, vagy csak olyan célokra használja, amibe a többség beleegyezik. Ahányszor használ bármilyen Google-terméket, ahányszor belenéz a Facebookba, ezzel hozzájárul ahhoz, hogy ezeknek a gigacégeknek a hatalma egy picivel tovább nőjön.

élni kell az alternatívákkal, amíg még lehet

Persze, kényelmesebb mindent a Google-re bízni, de jobb egy olyan világban élni, ahol még vannak alternatívák. Így aztán ahol tudom, én direkt az alternatívákat választom.

Mondjuk szégyenszemre pont egy éve visszaváltottam Linuxról Windowsra, ezt azóta többszörösen megbántam, és most már biztos, hogy a legközelebbi operációs rendszerem a Mint lesz, remélhetőleg előbb, mint utóbb. A telefonom (amelyen semmilyen Google-termék nincs installálva, sem pedig a Facebook) egy három éves Windows Phone. A Microsoft telefonjait most már nem gyártják, úgyhogy egyelőre nem tudom, mi lesz, ha ez a készülékem tönkremegy. A Netflix-előfizetésem ugyan a fenntartásaim ellenére még mindig megvan, de zenét Spotify helyett a Deezeren hallgatok.

A Facebook-használatomat is próbálom minimalizálni, kb. úgy, ahogy azt a fent linkelt, indexes cikk ajánlja, a Google-be pedig annyit vagyok bejelentkezve, amennyit a munkámhoz muszáj. Egy normál internetes kereséshez a Yahoo-t használom, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. Nulla hátránya van a Google-höz képest, viszont megvan az az előnye, hogy így egy kevésbé ellenszenves céget szolgálok ki. Tényleg semmibe nem kerül áttérni.

Ez nem menőség kérdése, nem is pénzkérdés, nem is paranoia: szerintem önmagában érték, ha az embernek van választási lehetősége. Ha nem csak egy van mindenből, ha nemcsak a legnagyobb marad életben, hanem életképesek a kicsik is.

Azért választom mindig a kisebbet, mert ha nem használjuk az alternatívákat, el fognak tűnni.