horoszkóp
shutterstock 788108176

Újabb tétellel bővült a 21. századi függőségek listája - Interjú egy szakemberrel

2019.07.28. 12:52 Módosítva: 2019.08.05. 10:59

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) újabb függőséget vett fel a mentális betegségek listájára.  Mostantól az is mentális betegnek nevezheti magát, aki egészségtelenül sok időt tölt videojátékozással. Hogy pontosan mit is takar a videojáték-függőség és milyen tünetei vannak, arról Józsa Tamás, klinikai szakpszichológust kérdeztük. Interjúnk első részét olvassa. 

Milyen kritériumnak kell megfelelnie ahhoz, hogy egy tevékenység felkerüljön a World Health Organization mentális rendellenességeket nyilván tartó listájára?

Mint minden addikció esetében, itt is megkülönböztetünk szomatikus és pszichés tüneteket. Előbbiek közé tartozhat a játék miatti alvásmegvonás, a kevesebb és egészségtelenebb étkezés, a mozgásszegény életmód, a személyes higiéné elhanyagolása, tehát olyan fizikális szimptómák, amelyek gyökere a videojátékkal történő túlzott időtöltés. Pszichés tünet lehet a szeretetkapcsolatok elhanyagolása, a munka- és egyéb, például háztartással kapcsolatos kötelességek negligálása, a szociális izoláció, gyakori hangulatingadozások, kifejezett szorongás akkor, ha nem játszhat az adott játékkal, hazugság a vele eltöltött idő mennyiségét illetően. Emellett még van egy idői kritérium is: legalább 12 hónapon vagy tovább tartó időszakot kell alapul venni.

Ha valaki csak 11 hónapig produkálja ezeket a tüneteket, már nem tekinthető függőnek?

Időbeni értelemben csak így érhető el az adekvát diagnózis, és biztosítható az, hogy az illető nem azért viselkedik így, mert kirúgták a munkahelyéről, meghalt egy barátja, szakítottak vele stb. Ha a felsorolt esetek közül valamelyik áll fenn, szintén szükséges a videojáték-függőséggel foglalkozni, de a meghatározó nem ez a társuló zavar, hanem az eredeti, az origó, amire ez „rárakódott”.

Fontos megemlíteni, hogy általában a szülőktől, hozzátartozóktól szerzünk információt a kliensről. Ez a függőség esetében azért kardinális, mert nekik általában nincs már objektív rálátásuk saját magukra, és csökkent motiváció, betegségbelátás, változásra történő hajlandóság jellemzi őket, sokszor erőteljesen elferdítik a valóságot.

Vagyis a függők általában nem is észlelik magukon, hogy függő?

A függőségeknek van egy tipikus viselkedésmintázata, amelynek része a tolerancia-küszöb emelkedése. Ez ugyanúgy jelen van a kémiai- és a viselkedéses addikcióknál is. Utóbbi esetben szintén jellemző rájuk a sóvárgás mechanizmusa, és abban a flow-állapotban elvész a realitástesztelésük. Nekik is lehetnek tiszta pillanataik, amikor ráeszmélnek, hogy például több százezer forintot költöttek a családi kasszából egy aukciós oldalon egy játékkal kapcsolatos ereklyére, de általában ilyenkor a bűntudat és egyéb negatív érzések miatt tovább csúsznak lefelé az addiktív spirálban, és tovább menekülnek a valóság elől. Persze, nem mindig ez a tendencia, az enyhébb esetekben felismerheti az illető, hogy túllépett egy határt, és segítséget kérhet. Nagy szerepe van a családnak, barátoknak, párkapcsolatnak abban, hogy elérje a személy a töprengés szakaszát. Minél fiatalabb egy gyermek vagy egy serdülő, főként ha még kiskorú, akkor elsődlegesen a szülő felelőssége, hogy megtegye a szükséges lépéseket. Ilyenkor kulcsfontosságú, hogy a családdal is történjen foglalkozás, hiszen ők vagy a probléma, vagy pedig a megoldás részei.

Nemrégiben a kiégés is felkerült a WHO listájára. Pontosan mit is jelent a kiégés, kiknél jelentkezik gyakrabban? Személyiség, vagy inkább munkafüggő?

Egy burnout szindrómában szenvedő ember nagyon könnyen belecsúszhat egy vagy több függő viselkedésbe is, ahogyan egy addiktív spirálban lévő személy előbb-utóbb törvényszerűen elveszíti érdeklődését, örömét a világban. A kiégésnek szintén van objektív kritériumlistája, ezek közül én a mentális kimerültséget emelném ki. Ez az a fajta fáradság, amelyet nem lehet egy korai lefekvéssel kipihenni, sokkal többről van szó. Hasonlítható egy poliphoz, amely a csápjaival átfogja az élet legtöbb területét. Ezzel kapcsolatban sajnos a segítő szakmát űzők még inkább érintettek, hiszen ők egész nap emberek között vannak. Talán a legveszélyeztetettebbek ebből kifolyólag azok, akik mások legfájóbb traumáit, fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazásának történeteit hallgatják és gyógyítják őket. Egy friss felmérés szerint például a kiégés a gyógyító szakmák esetében már az egyetemi évek alatt teljesen kifejlődhet. 

Hogyan lehet védekezni ellene?

 Megelőzésében és kezelésében kiemelten fontos a megfelelő rekreáció, pihenőidő megtervezése is, és itt kanyarodhatunk vissza a közösségimédia-, internet- és hasonló függőségekhez: az ugyanis nem kikapcsolódás, hogy munkából hazaérve valaki leül a TV elé, vagy görgeti a hírfolyamot a mobiltelefonján. A legjobb védekezés ezek ellen a legalább napi 15-20 perc fizikai aktivitás, a szeretetkapcsolatok ápolása, egy örömöt és élvezetet adó hobbi űzése, valamint a megújulás a munkában: senki sem mondta, hogy ugyanazt a hivatást kell űzni – ráadásul ugyanúgy – élethossziglan.

Interjúnk második részét a következő héten közöljük.