2019 legvégén került a mozikba a Macskák című musical filmverziója, és a projekt annyira hangos bukás volt, hogy még most, bő egy év elteltével is érkeznek friss, egészestés és újdonságot mondani képes videóesszék a YouTube-ra a témában. Én Lindsay Ellis (katt ide) és a Sideways (lásd alább) elemzéseit élveztem a leginkább, a kettő együtt hosszabb, mint maga a Macskák, és mind a kettőt sokkal inkább ajánlom, mint magát a filmet.

A Macskák-film kolosszális veszteséget termelt, és a legutóbbi zenés szuperprodukció, a The Prom fogadtatását elnézve mindenki azt jósolja, hogy bár a musicalek az ezredforduló óta reneszánszukat élik, ezentúl bizonyára nehezebb dolguk lesz azoknak, akik egy zenés darabból mozifilmet szeretnének csinálni.

A két film apropóján érdekes lehet egy pillantást vetni nemcsak a musical-adaptációk, hanem úgy általában a színházi előadások megfilmesítésének történetére. Merthogy a Broadway általában Hollywood előtt járt a XX. században, de a Macskák és a The Prom valószínűleg az utolsó szögek ennek az elsőségnek a koporsójában: mostanra ez a kapcsolat nemhogy elhalt, hanem éppen, hogy az ellenkezőjébe fordult, most már a színházak futnak Hollywood után, elsősorban Amerikában.

Amikor Hollywood a Broadway-t figyelte

Manapság arra szokás panaszkodni, hogy szinte teljesen eltűntek a nagy hollywoodi produkciók közül az eredeti alkotások: minden valami franchise-nak a sokadik része, képregények, videójátékok, könyvek feldolgozásai. Bár tényleg jellemző ez a trend, azért ne felejtsük el, hogy a filmgyártás mindig is igen költséges vállalkozásnak számított, ezért Hollywoodban kezdettől fogva preferálták az olyan sztorikat, amik valami más médiumban már bizonyítottak, így valószínűsíteni lehetett, hogy a filmverzióra elég ember fog majd jegyet venni. A XX. század első felének két legsikeresebb-legmaradandóbb hollywoodi mozija, az Óz, a csodák csodája és az Elfújta a szél, egy-egy könyv megfilmesítése.

A regényfeldolgozások mellett szintén jellemző volt a XX. században, hogy a Broadway-en sikeres színdarabokat előbb-utóbb megfilmesítették Hollywodban. Hogy a legfontosabb példák közül néhányat kiemeljek: Tennessee Williamsnek gyakorlatilag az összes jelentősebb darabjából díjnyertes és közönségsikernek számító film készült A vágy villamosától Az ifjúság édes madaráig, de minden idők legjobb filmjei között szokás emlegetni a Nem félünk a farkastólt is, ami Edward Albee drámájának moziverziója. A '60-as évek a musicaladaptációk aranykora volt, ennek az évtizednek a tíz Oscar-győztes legjobbfilmje közül négy volt színpadi produkciónak indult zenés darab kasszasikerré vált megfilmesítése: ezek a West Side Story, a My Fair Lady, A muzsika hangja és az Oliver!.

Amikor Hollywood hátat fordított a Broadwaynek

Az azóta eltelt fél évszázadban, azaz a hetvenes évektől máig tartó bő 50 év során egyetlen színdarab adaptációja kapta csak meg a legjobb film Oscarját, ez volt a musicalek XXI. századi minireneszánszának jegyében 2002-ben a Chicago. A nagy kasszasikerek között is már csak elvétve akadnak csak színházi adaptációk, de példa többé-kevésbé azért van a XXI. századból is, elsősorban a két Mamma Mia!-film, amik különösen Európában hatalmas bevételt termeltek – igaz viszont, hogy csak kis jóindulattal lehet őket eredeti színpadi darabok adaptációinak tekinteni, hiszen a zene ugye már a musical előtt megvolt, nem ahhoz íródott.

Kb. 2000 óta minden évben van egy-egy emlékezetesebb filmmusical, jó részük színházi adaptáció, mint a 2007-es Hajlakk, a 2012-es Nyomorultak vagy a 2014-es Vadregény, de ezek a filmek már nem igazán szoktak a pénzügyi vagy kritikai sikerlisták élvonalában szerepelni. A díjkiosztókon legjobban szereplő XXI. századi musical a Kaliforniai álom – ez pont nem egy színdarab feldolgozása volt, hanem egy eredeti, filmnek íródott mű.

Érdekes megjegyezni azonban, hogy amíg a musicalek többé-kevésbé visszatértek a mozikba, addig a prózai darabok adaptációi azóta is rendkívül ritkák. Egy-egy ellenpélda azért akad, például a 2004-es Közelebb, a 2013-as Augusztus Oklahomában vagy a 2020-as A fiúk a bandából (lásd a trailert alább), de ezek kivételek, amik erősítik a szabályt: prózai darabok filmváltozatai különösebb súllyal már rég nem bírnak Hollywoodban.

Amikor az amerikai filmgyártás már létező művekre hagyatkozik, akkor mostanság már nem a színházakat figyeli alapanyagért, hanem a képregényeket, esetleg videójátékokat, tévésorozatokat – illetve saját archívumát, azaz a Hollywoodban korábban gyártott, folytatható vagy újraforgatható, esetleg rebootolható filmeket.

most már a broadway figyeli hollywoodot

Amíg korábban a színházak világa volt az az izgalmas terep, ahonnan Hollywood újdonságokat meríthetett néhány éves csúszással, addig mostanra ott tartunk, hogy a Broadway kezd megtelni mozifilmek színpadi adaptációival, azaz a trend megfordult: már nem Hollywood megy a színházak után, hanem az élő előadások követik azt, ami pár évvel korábban a mozikban menő volt.

Bár ez egy relatíve új jelenség, mégis már két filmfeldogozás is szerepel minden idők tíz legsikeresebb Broadway-előadása között: az Oroszlánkirály színpadi verziója a harmadik a legtöbb bevételt termelő darabok listáján, a Szépség és a szörnyeteg adaptációja pedig a tizedik helyen szerepel. Még néhány példa: a Spamalot című musical a Gyalog-galopp átirata, készült egy nagyon sikeres darab a Billy Elliot című filmből, és egy nagyon nagyot bukott darab a Pókember-filmekből is. Persze messze vagyunk attól, hogy a színházakban vagy konkrétan a Broadway-en elsősorban filmadaptációk mennének, de az biztos, hogy sokkal gyakoribbak már filmek színházi verziói, mint a színdarabok megfilmesítései.

Sőt, ez a trend itthon is létezik: nagy sikere volt Budapesten például a Mindent Éváról színházi verziójának, és nemrég zajlott a kampány az Aranyoskám című filmből készült darab bemutatója körül, még a Reggeliben is szó volt róla. Érdekes egyébként, hogy egész sok magyar sikermusical van, amikből sosem készült moziverzió: ott van például az István, a király, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, A padlás vagy A dzsungel könyve, amelyekről legfeljebb csak előadásfelvételek léteznek, de rendes, hivatalos játékfilmet nem forgattak belőlük.

Macskák, The prom, Hamilton

A '90-es években A kis hableánnyal kezdve a Disney hozta vissza a (rajz)filmes musicalek divatját, és az ezredforduló óta egy-egy élőszereplős musical minden évben készül Hollywoodban. Vagy legalábbis készült eddig, de a Kaliforniai álom óta, azaz az utóbbi öt évben több volt a látványos bukás, mint a legalább szerény siker. A bevezetőben említett Macskák után 2020 nagy durranásnak szánt musicale a The Prom volt, parádés szereposztással, Meryl Streeppel és Nicole Kidmannel a főszerepben. Ez megint egy színházi musical adaptációja, de hogy pontosan hányan látták, azt sosem fogjuk megtudni, tekintve, hogy covid van és a Netflixen mutatták be ezt a filmet. Az viszont biztos, hogy a kritikusok szerint nem túl jó, bár James Corden kisebb felháborodásra kapott egy Golden Globe-jelölést ezért a filmért.

Korábban is voltak bukásként elkönyvelt musicaladaptációk (a legborzalmasabbak között Az operaház fantomja 2004-es és a Rent 2005-ös filmadaptációit tartják számon), de most két nagyon elitnek szánt produkció járt így, aminek kapcsán egyre elterjedtebb nézet, hogy ezután valószínűleg nem fogják annyira erőltetni a stúdiók a mozimusicaleket.

Jelenleg a Broadway legnagyobb durranása a Hamilton című musical. Ezt a színpadon rögzítették és az előadás felvételéből összevágott filmet szintén Golden Globe-ra jelölték, de a készítők azt nyilatkozták, hogy ha lesz is ebből valaha igazi moziváltozat, az nagyon sokára várható, mert jelenleg nincs tervben ilyesmi. Úgy tűnik tehát, hogy mostanra már a Broadway sztárszerzői sem szeretnék, hogy a műveikhez Hollywoodból bárki hozzányúljon, és a Rentet, a Macskákat vagy a The Promot elnézve ez nem is csoda.

 (Borítókép: Jelenet a The Prom és a Macskák című filmből. Fotó: UIP-Duna Film, MELINDA SUE GORDON / NETFLIX)