Egyesek már az utca túloldaláról a nyakunkba ugranának, míg mások kifejezetten viszolyognak az öleléstől. Hogy mitől függ a szoros testi kontaktushoz való viszonyunk, az nagyban függ a gyerekkori környezetünktől, ám ha a nap végén megengedőbbek vagyunk, az az egészségünkre is kedvező hatással lehet.
Egy 2012-es tanulmány szerint azok, akiket gyermekkorukban gyakran öleltek meg a szüleik, később maguk is „ölelkezősök" lettek, ám akiknél nem volt gyakori az ölelés, később többnyire kényelmetlennek találták azt. Ezzel szemben előfordult olyan is, aki pont azért ölelgeti gyakran a szeretteit, mert őt gyerekként nem zárták karjaikba a szülei, nagyszülei. Darcia Narvaez pszichológiaprofesszor a time.com-nak nyilatkozva kiemelte:
a szeretetteljes érintés hiánya nemcsak érzelmileg, hanem a testi fejlődésben is negatívan hathat a gyerekekre.
Az intimitásra és együttérzésre is hatást gyakorló bolygóideg alulfejlettségéhez vezethet, illetve a szeretethormonként is ismert oxitocin termelésére is hatással van – írja a Házipatika.com.
Az ölelés az önbecsüléssel és a testképpel is összefügg. Akik nyitottabbak az érintésre, azoknak általában több az önbecsülésük, önbizalmuk. Akiknek ugyanakkor nehezükre esik megölelniük másokat, legyen szó akár barátokról vagy családtagokról, ők szorongóbbak, és az önbecsülésük is kevesebb.
Bár az ölelkezést egy adott ország kulturális közege is befolyásolja, egy 2015-ös tanulmány megállapította, hogy összességében az immunrendszerünk működésére is kedvező hatást gyakorolnak a szeretetteljes érintések:
a vizsgálatban résztvevők közül 32 százalékkal ellenállóbbak voltak a társaiknál azok, akik gyakrabban ölelkeztek és ezáltal úgy érezték, hogy szeretik őket.
Ezt a kutatók részben az ölelés stresszcsökkentő hatásával magyarázták.