A Jurassic Parkban több millió évig borostyánkőben tárolt DNS felhasználásával hozták létre dinoszauruszokat. Ez viszont már nem fikció többé – leszámítva az őshüllőket – ugyanis az MIT kutatói rájöttek, hogyan alkothatják újra a DNS-t tároló borostyánkövet.

„Miért ne őrizzük meg örökre az életünk felvételét?” – tette fel a kérdést James Banal, az MIT korábbi posztdoktora és annak a tanulmánynak a társszerzője, amelyben az MIT kutatói részben Steven Spielberg kultikus filmjéből inspirálódva kifejlesztettek egy üvegszerű, borostyánkőhöz hasonló polimert.

Az új anyag tökéletesen alkalmas a DNS hosszú távú tárolására – akár digitális fájlokról, akár egy élőlény komplett genomjáról van szó.

A Hamu és Gyémánt beszámolója szerint azért jelentős áttörés, mert a DNS megőrzésére használt eddigi módszerek túlnyomórészt fagypont alatti hőmérsékletet igényelnek, ami rengeteg energiát fogyaszt, és a világ számos részén csak nehezen kivitelezhető. Az új borostnyánszerű polimer viszont képes szobahőmérsékleten is tárolni a DNS-t, miközben megvédi azt a külső behatásoktól, sőt akár 75 Celsius-fokos hőmérsékleten is meg tudja védeni a tartalmát.

„A DNS lefagyasztása az első számú módja a megőrzésének, de nagyon drága és nem fenntartható. Úgy gondolom, hogy az új konzerválási módszerünk olyan technológia lesz, amely a digitális információk DNS-ben történő tárolásának jövőjét jelentheti” – fogalmazott James Banal.

A kutatás során a tudósok a Jurassic Park főcímzenéjét tartalmazó DNS-szekvenciát, valamint egy teljes emberi genomot is elhelyeztek a polimerben. Mind a kettőt, hiba nélkül tudták később kinyerni, ami kritikus pont minden digitális adattároló rendszerben.

A kutatók jelenleg a polimer előállítási folyamatának egyszerűsítésén dolgoznak.

(Hamu és Gyémánt)

(Borítókép: Részlet a Jurassic Park című filmből. Fotó: NorthFoto)