Nem világvége jön, csak vasárnap zárva vannak a boltok

Olvasónk, Dániel most arról írt nekünk, hogy korábbi cikkei miatt, és az ismerősi körében is sokan kérdezték már, milyen osztrákok között élni, miben más a mentalitásuk. Elmondása szerint ebben a kérdésben sem lehet általánosítani, de azért akadnak olyan helyzetek, ahol megragadhatóak a különbségek. Meg is ragadta őket! Ám mielőtt levelével folytatjuk, arra szeretnénk kérni önöket, hogy ha van kedvük, írják meg nekünk, hogyan élnek önök egy másik európai országban, magyarként! Előre is köszönjük.

Az első írásaim egyikében szóltam a Pató Pál uras, „ráérünk arra még” stílusról, amely leginkább a munkában köszön vissza. Legyen szó bármilyen feladatról, ha nem sürgős, nyugati sógorainknál nem lesz elkapkodva, főleg akkor nem, ha az munkaidő vége felé érkezett. Nem arról van szó, hogy lassúak lennének, és/vagy nem készülnének el időben: egyszerűen, mielőtt nekiállnak egy adott feladatnak. még isznak egy kávét, elszívnak egy cigit, egyszóval nincs kapkodás.

Ugyanígy kellemesek a munka közbeni rövid szünetek, amelyekben az egymás mellett dolgozók egymást ugratva a munkától függetlenül váltanak pár szót. Persze ez ráérősség zavaró is tud lenni, a legjobb példa erre az osztrák élelmiszeráruházak pénztárai, ahol a kasszánál lényegesebben lassabban dolgoznak, mint a hasonló német boltokban.

Ha már bevásárlás: az osztrák boltok többsége vasárnap zárva tart. Ezért szombat délután az általában csak 6-ig nyitva tartó bevásárló központokban úgy tűnhet, másnap jön a világvége. Az emberek tömött bevásárlókocsikkal állnak sorba, pedig csak egy napról van szó. Hasonló – vagy még rosszabb a helyzet ünnepnapok előtt, ekkor a roham már két nappal előbb elkezdődik.

A hétvégéből a szórakozás sem maradhat ki. Ezen a téren is vannak különbségek Ausztria és Magyarország között, bár ez nagyban attól függ, melyik szórakozóhelyre megy valaki – Bécs nagyváros, így számtalan a lehetőség. Az egyetemisták által favorizált helyeken olcsón mérik az italt, de egy fárasztó munkahét után nem biztos, hogy mindenki vevő a fiatalok világmegváltó beszélgetéseire. Ezekből pedig akad elég, mert az osztrák felsőoktatás nagyrészt ingyenes, így sokakat vonz, de sok az „örök” egyetemista is.

Az alpesi síparadicsomok hangulatát adják az úgy nevezett „alm” szórakozóhelyek. Ezekben igazi bulizene szól, az ismerkedés is egyszerű, bár készüljünk fel, a harmadik sör után már senki, sehol nem figyel a kiejtésre. Természetesen klasszikus diszkókból sincs hiány, a belépők általában 10-15 euróba kerülnek, a sörért nagyjából 5, long drinkért, röviditalért 8-12 eurót kérnek. A publikum hasonló, mint a diszkókban általában: van, aki szórakozni jön, van, aki csak a balhé kedvéért, szóval viselkedni tudni itt sem árt.

A ráérősség aztán vasárnap újra láttatja magát, Ausztriában nagy divatja van a közös reggelizésnek, amelyet sokan a család, barátok körében töltenek egy-egy híres bécsi kávéházban, vagy a mostanában nagy népszerűségnek örvendő, brunch-ot kínáló helyek egyikében. Ez utóbbi a reggeli és ebéd kombinációja, amikor a társaság a két főétkezést egybekötve a délelőttöt és kora délutánt együtt tölti. Bár az efféle étkezés nem olcsó, neves hotelekben 30-40 euró, az alternatív helyeken 15-20, aznap már biztos nem korog újra a gyomrunk. Fontos tudni, az italok ára ebben még nincs benne, a friss narancslé és a kávé mérettől és fajtától függően 3-5 eurót kóstál.