A város, ahol elajándékoztuk az autónkat

Ha ön belefutott a 7hétolaszban sorozatba a nyáron itt a Velveten, akkor talán rémlek: én vagyok az, aki a fele életét Olaszországban éli. Vagyis élte.

Mi ugyanis viszonylag gyakran szoktunk költözködni, és most megint egy kicsit odébbmentünk – az utóbbi 7 évben ez már az ötödik alkalom volt. Az életem fele mindig Budapesten van, a másik fele pedig ott, ahol az élettársam éppen dolgozik, azaz mostantól

Zürichben.

Már kihurcolkodtunk teljesen, mindent áthoztunk magunkkal Olaszországból Svájcba, ami kellett. Egy igen fontos(nak tűnő) dolgot viszont nem költöztettünk tovább:

A kocsit ugyanis Olaszországban hagytuk és odaadtuk a sógornőmnek, akinek igencsak jól fog jönni a két gyerekkel. (Nekünk nincsen gyerekünk.) De azért a jótékonykodáson kívül más nyomós okai is vannak annak, hogy Zürichben lemondtunk az autóhasználatról. Sokan kérdezik, hogy miért döntöttünk így, hát gondoltam, talán érdekes lehet a válasz másoknak is a közeli ismerőseimen kívül. Alább pontokba szedtem, hogy miért gondoljuk úgy kezdő zürichi lakosokként, hogy itt nem fog kelleni az autó.

És nem, nem az a válasz, hogy azért, mert nem tudnánk fenntartani itt egy kocsit. Fenn tudnánk, de persze sokba kerülne, és főleg egyelőre az alábbi 7 dolog miatt nem tűnik szükségesnek. Akkor meg minek?

1. Tömegközlekedés

Szóval elsősorban a tömegközlekedésre fogunk hagyatkozni. Budapesten szerintem az általam ismert városokhoz képest tök jó a tömegközlekedés, legalábbis a rendszerességet és a gyorsaságot tekintve. Ebből a szempontból Zürich mintha nem lenne Budapest előtt, abból a szempontból viszont nagyon is előtte van, hogy minden szupermodern, tiszta és gyönyörű. A trolin is kijelző mutatja, hogy melyik megállóba hány perc múlva fogunk érkezni, és hogy a csatlakozások merre hány perc múlva indulnak tovább a végállomásról. Én, amikor itt kint vagyok, itthonról dolgozom, az élettársamnak is kényelmesebb troli-villamossal bejárni dolgozni, szóval hét közben biztosan nem használnánk az autót, ha lenne, akkor sem.

A városon kívüli tömegközlekedést vonatokkal fantasztikusan jól meg lehet oldani: mindenhova, de tényleg mindenhova megy vonat rendszeresen. Mondjuk a járatsűrűségtől ebben a tekintetben sem dobom el az agyam, de teljesen tisztességes. A vonatok szépségétől és modernségétől és tisztaságától és pontosságától viszont nagyonis eldobom az agyam.

Meg persze eldobom a tömegközlekedés árától is, merthogy bizonyos szempontból duplája, más konstellációkban akár többszöröse is tud lenni egy svájci jegy egy magyarnak. Viszont lehet venni egy olyan kártyát 180 frankért (kb. 50 ezer forint), amivel egy évig minden tömegközlekedés (városi és városok közötti) félárú. Szóval aki úgy dönt, hogy sokat fog tömegközlekedni, annak jóval olcsóbb a jegy/bérlet. Mi úgy döntöttünk.

2. Bicikli

A városon belül biciklizni is fogunk, ezzel is ki lehet váltani az autót. Mondjuk csak módjával, mert egy hegy tetején lakunk, szóval legurulni a belvárosba kész élvezet, de aztán emelkedőn felfelé hazakecmeregni már kevésbé szórakoztató. Zürich nem egy Amszterdam, szóval nincs az a nagy bicikliáradat, de azért ez egy teljesen biciklibarát város, sok-sok kerékpárúttal és -tárolóval. A fenti borítóképen egy zürichi bérház pincéjében kialakított óvóhelyen vagyok látható egy katonai bicikli társaságában. A saját kerékpárom ennél sajna sokkal kevésbé menő.

3. Autóbérlés/Car sharing

Vészhelyzet esetére pedig mindig ott van a car sharing szolgáltatás, a Mobility. Ezt valami olyasmi, mint otthon a Bubi, csak autókkal. Egyelőre nem ástuk bele magunkat a működésébe, merthogy még egy hete sincs, hogy kocsi nélkül létezünk, és egyelőre nincs kilátásban, hogy szükségünk lenne autóra a közeljövőben. De minek tulajdonoljak egy autót az év 365 napjában, ha csak az év X napjában használom? Amikor kell egy, bérelek egyet és kész, nem?

Hozzá kell tenni, hogy a taxizás mint sajátautó-pótlék csak most jut először eszembe, hogy ezt írom. A fenti opciók rendelkezésre állása mellett és a svájci árak ismeretében azonban nem túl valószínű, hogy túl gyakran taxizásra adnánk majd a fejünket a jövőben.

4. Fizetéskiegészítés

Na és itt jön egy olyan, amire ön valószínűleg nem számított. Az élettársam egy nagy svájci cég alkalmazottja, és a munkáltatónál az a poliszi, hogy akinek nincs autója, az évente 400 frankkal (kb. százezer forinttal) több fizetést kap. Ez magyar szemmel egész szép összegnek tűnik, a svájci árakhoz képest mondjuk nagyon szerény, de azért így is számításba jön érvként az autótartás ellen.

Mellesleg nem csak ez az egy cég ösztönzi az alkalmazottait arra, hogy ne legyen autójuk. A múltkor hallottunk egy olyan lakóparkról is, ahol az új lakások vásárlóinak árkedvezményt adtak, ha vállalták, hogy a beköltözéstől számított öt évig nem vesznek autót.

5. Nem mi vagyunk az egyetlenek

Szóval a fentiekből eléggé az az ember érzése, hogy amíg pl. Magyarországon státuszszimbólumnak számít az autó, itt már viszonylag sokan eljutottak odáig, hogy attól még nem kell kocsit vennem, hogy megengedhetem magamnak. Errefelé az normális, hogy valakit nem néznek földönfutónak attól még, hogy nincs autója, szóval nem érezzük magunkat attól ufónak, hogy nincs kocsink. (Mástól egyelőre annak érezzük, de majd belerázódunk a svájcbanélésbe, és remélhetőleg idővel ez az érzés csillapodni fog.)

6. Svájci rendszám

Ha az ember külföldről turistaként bejön autóval Svájcba, természetesen nem történik semmi. Ha viszont huzamosabb ideig itt szeretne maradni, akkor kell egy svájci rendszámot szereznie a kocsira, ami egy hosszadalmas és főleg költséges procedúra. Egy lengyel ismerősünk tavaly telepedett le itt, és azt hitte, meg fogja tudni úszni a rendszámcserét, de a svájci hatóságokat nem olyan könnyű kicselezni, szóval mi meg se próbáljuk. A svájci rendszám díját meg nincs kedvünk kifizetni, mint ahogy...

7. Parkolás

...a parkolásra sincs kedvünk egy vagyont költeni, pedig az is egy tetemes összeg lett volna, tekintettel arra, hogy a környéken gyakorlatilag nincs az utcán parkolóhely, a lakásunkhoz pedig nem tartozik garázs. Valahonnan garázst kellene bérelnünk, ami drága lenne, de olyan szempontból megérné, hogy folyton benne állna az autó, hiszen maximum heti egy-kétszer használnánk.

Ráadásul

Én igazából nem is nagyon vezetek, csak évente egy-kétszer, ha nagyon muszáj. Plusz az év felében nem is vagyok itt, szóval nekem aztán tényleg nem fog hiányozni a kocsi, Magyarországon/Budapesten sem jártam azzal soha. (FYI: indexes kollégámnak, Sixxnek nincs is jogosítványa, amint az ebből a videóból kiderül, szóval ő is egy példa arra, hogy azért meg lehet oldani az életet vezetés nélkül.)

Ön is autó nélkül él vagy élt? Miért? Hol? Ha szeretne hasonlókat mesélni a témában, írjon nekünk a Velvet címére!