Robbie Williams bekerült Svájcban a templomi énekeskönyvbe

Az elmúlt hat hetet Svájcban töltöttem, merthogy az életemnek csak az egyik felét élem Magyarországon, a másik, autót most már nem tartalmazó felét pedig újabban Zürichben. A házunkhoz legközelebb levő katolikus templom modern és velőtrázóan ronda, de az Úristen biztosan megbocsátja még a látszóbetont is, elmentem tehát az első vasárnap délelőtt a tizenegyes misére.

Magyarországon nem nagyon szokás csak úgy kitenni a templomban az énekeskönyveket, mert ha így tennének, akkor valószínűleg hamarosan ellopnák/tönkretennék az összeset. Más országokban nem tartanak ettől, itt ebben a zürichi templomban például rekeszekben állnak az énekeskönyvek a bejáratnál. Konkrétan kettő rekeszben és kétféle énekeskönyv, az egyik hagyományos hozsannának tűnt (belenéztem, az is), a másik meg annyira modern, hogy már a címe is angolul van:

rise up.

Magamhoz vettem mind a kettőből egy-egy példányt, mind a kettőből énekeltünk az istentisztelet folyamán. A fő meglepetés akkor ért, amikor kicsit jobban belelapoztam ebbe a Rise Upba: egy Feel című éneknél nyílt ki. A szöveg első mondatából („Come on, hold my hand, I want to contact the living”) leesett a tantusz, hogy miről van szó, és alul rögtön leellenőriztem, oda is volt írva, hogy ez valóban Robbie Williams és Guy Chambers szerzeménye, amit a Take Thatből dezertált énekes 2002-ben vitt sikerre.

Elképedve lapozgattam tovább a könyvet, és rengeteg híres popslágert találtam még benne, alább sorolom azt az ötöt, amiken a leginkább meglepődtem. Számomra szinte hihetetlen, de a saját szememmel láttam, fényképezésre alkalmatlan telefonommal le is fényképeztem, hogy az alábbi dalok mind szerepelnek a svájci keresztény egyházak hivatalos, ökumenikus, istentisztelethez szánt énekeskönyvében.

Az egyébként alapvetően német nyelvű, de rengeteg idegen nyelvű dalt is tartalmazó kiadványról itt lehet bővebben olvasni németül. Elég sokkoló összehasonlítani, hogy a magyar keresztények hol tartanak akkor, amikor a svájciak már egy meleghimnuszban is meg tudják látni Isten üzenetét.

1. Robbie Williams – Feel

A Feel egy borzasztóan spirituális szám, és nyilván azért került be ebbe az énekeskönyvbe, mert a fő témája az, hogy ember alapvető vágya, hogy érezze, ahogy mindenestül kitölti a személyét a szeretet. Dehát mindkét szerző brit, úgyhogy nyilván túl giccsesnek találták volna ezt az üzenetet úgy, ha nem mutatják meg, hogy mi ennek a mindent elsöprő vágynak a másik oldala: végtelen belső üresség, elveszettség, kétség.

Üresség van a lelkemben, ez az arcomon is látszik

– énekli Robbie Williams.

Imádom ezt a számot, de többek között a fenti sor miatt nekem eszembe nem jutna egy istentiszteleten elővenni. A keresztény énekeskönyv-szerkesztők Svájcban máshogy gondolták, pedig talán ők is tudják, hogy Robbie Williams hitéletével kapcsolatban elsősorban nem Jézusról, hanem ufókról szokott szó lenni.

2. Sting – An Englishman in New York

Ezen lepődtem meg a legjobban. Ez a szám ugye arról szól, hogy van egy angol úriember New Yorkban, aki borzasztóan kilóg a tömegből, de akkor is hű magához és nem adja fel önmagát, kitart az értékek mellett, amiket magáénak vall. Egyértelmű a párhuzam: a keresztények legyenek ugyanilyen hűek a hitükhöz a szekularizált világban, legyenek kedvesek és nemesek egy eldurvult világban. Mi van ezen megdöbbennivaló?

Hát az, hogy ez a szám nem csak úgy általában egy angol úriemberről szól, hanem konkrétan Quentin Crispről, aki szerepel is a dal fent látható videóklipjében. Quentin Crisp pedig elsősorban nem a kedvességével lógott ki a tömegből és főleg nem a keresztény erkölcsei miatt. Hanem azért, mert a '30-as évektől kezdve nyíltan vállalta, hogy meleg, huszonévesen fiúprostituáltként is dolgozott, extravagáns és látványosan nőies öltözékeivel, színesre festett hajával pedig egész életében mindenhol felhívta magára a figyelmet. Így aztán a róla szóló dalra simán lehet mondani, hogy meleghimnusznak számít. Minimum a róla szóló Wikipédia-oldalt érdemes megnézni, de csodákra bukkan az ember akkor is, ha rákeres a nevére a Youtube-on.

Saját magad legyél, mindegy, hogy mások mit mondanak.

– énekli Sting a szám refrénjében, és miért ne lenne jó üzenet ez keresztények számára, csak azért, mert a melegeknek is jó üzenet (meg úgy általában mindenkinek)?

3. Christina Aguilera – Beautiful

Nagyjából ugyanez a téma a Beautifulban is: szép vagy, ezért fogadd el önmagad, függetlenül attól, hogy ki mit mond. Én személy szerint rühellem ezt a számot sajnos, többek között azért, mert amikor ez 2002-ben új volt, addigra ugyanezt ezren elmondták már jobban is (lásd többek között a fenti, 1987-es Sting-dalt), de mindenesetre most belenéztem megint a szövegébe, és egy darab kiszólást találtam benne, ami kifejezetten utal valami spirituálisra:

Akárhova megyünk, a nap mindig sütni fog, és lehet, hogy holnap a túloldalon fogunk felébredni.

Egyébként a Beautifulra sem mondhatnánk, hogy minden idők legheteróbb slágere lenne, tekintettel arra, hogy a melegek körében az üzenet miatt érthető módon nagyon népszerű lett, a videóklip tartalmaz is egy meleg szereplőt. Ráadásul a dalt Aguilera csak énekli, a szám szerzője a 4 Non Blondes nevű együttesből ismert Linda Perry, aki már 1994-ben is a „leszbi” szó angol megfelelőjével a gitárján lépett fel. Linda Perry 2014-ben házasodott össze Sara Gilbert színésznővel, három gyereket nevelnek. Ki gondolta volna, hogy az ő szerzeménye is bekerül egy keresztény énekeskönyvbe?

4. Abba – I Have a Dream

Ezen a ponton azért tényleg kicsit elbizonytalanodtam, hogy a keresztény dalválogatók milyen mélységig mentek bele az énekeskönyvbe bevett dalok szövegébe. Mert odáig rendben van, hogy ennek a dalnak a refrénje az, hogy

hiszek az angyalokban, hogy van valami jó mindenben, amit látok

dehát közben a szám címe is mutatja, hogy ez az egész csak egy álom. A szöveg másutt fantazmagóriának, illetve tündérmesének nevezi az angyalok létét meg úgy általában a jó legyőzhetetlenségét, amit az ember csak azért talál ki, hogy el bírja viselni a hétköznapokat. Lehet, hogy én ismertem félre eddig a keresztényeket, de én eddig azt hittem, hogy nem veszik jó néven, ha letündérmesézik a hitüket.

5. Eric Clapton – Tears in Heaven

Ez egy 1992-es dal, nyilván sokan tudják, hogy Eric Clapton azután írta, hogy négy éves kisfia egy balesetben meghalt, illetve valamivel korábban barátait és kollégáit is elvesztette, szintén egy balesetben. A Tears in Heaven arról szól, hogy az ember, mint Dante az Isteni színjátékban, fellátogat a mennybe és újra találkozik azzal a személlyel, akit annyira szeretett.

Az ajtó túloldalán béke van, ebben biztos vagyok.

Egy kis probléma ezzel a dallal is van azért, méghozzá hogy konkrétan a gyászról szól, szóval egy sima vasárnap délelőtti istentiszteletre nem feltétlenül passzol. És ha már a gyásznál tartunk, sokkal közelebb áll hozzám a Together Again című sláger Janet Jacksontól, amiben az énekesnő szintén elvesztett szeretteit szólítja meg azzal, hogy tudja, hogy egyszer majd a mennyben újra együtt lesznek.

És ha már ennyit problémázok azon, hogy milyen számok kerültek be a svájciak keresztény énekeskönyvébe, akkor jogos felvetés, hogy ne csak kritizáljak, hanem mondjam akkor meg, hogy én mit tettem volna a Rise Up-ba. Hát legutóbb adventkor csináltam is egy ilyen gyűjteményt, szóval ha engem megkérdeztek volna, akkor én azt mondom, hogy például ez a tíz dal egész évben jobban illik egy istentiszteletre, mint a fenti öt – nem csak decemberben.