Advent a kemény magnak: Magyarország vs Svájc

A karácsony nagy népszerűsége oda vezetett, hogy a karácsonyi időszakot a többség mostanában november közepétől december 26-ig üli, mert dec. 27-re már végképp elege van mindenkinek az egészből, és a szilveszteri buliszezont próbálja meg olyan gyorsan megkezdeni, ahogy csak lehet. Ennek a karácsonynak kb. az az üzenete és tartalma, hogy

Nem mondjuk, hogy a giccses vásárokat ne lehetne nagyon is élvezni, de azért ha az ön szívéhez ez az üzenet kevésbé áll közel, akkor például megpróbálhat visszanyúlni ahhoz a mára már meghaladottá vált rendszerhez, amiben a karácsonyi időszak csak december 25-én kezdődik, viszont vízkeresztig, azaz január 6-ig tart. Eszerint a beosztás szerint jelenleg még nincs karácsony, hanem vasárnap óta az advent időszaka tart, amelynek hossza idén három hét és egy nap, mivel december 24. idén vasárnapra esik.

Már ahhoz is szinte néprajztörténésznek kell lenni, hogy az ember tudja, hogy az adventi koszorú és az adventi naptár nem karácsonyi kellékek, de a kemény mag számára van még egy velejárója az adventi időszaknak. Ezt úgy hívják, hogy

Ebben a cikkben pontosan erről a rorátéról lesz szó, én ékezettel írom szívesebben. A roráte egy istentisztelettípus, amit mintha direkt arra találtak volna ki, hogy tényleg csak a legelszántabbak menjenek el rá. Hát én kamaszkorom óta minden évben voltam ilyenen legalább egy-kétszer. Idén ráadásul Svájcban is eljutottam egy ilyen alkalomra – semmihez sem hasonlítható élmény volt.

Standard magyar roráte

Szóval a roráte egy szentmisetípus, aminek fő jellegzetessége, hogy csak adventben szokott lenni, és hogy hajnalban kell tartani, napfelkelte előtt. Ez Magyarországon általánosan reggel hatos kezdési időpontot szokott jelenteni, aminek van előnye is, egy darab: utána még kényelmesen beér az ember a munkahelyére. (Bár nem túl meglepő módon ezeket az istentiszteleteket is nagyobb számban látogatják nyugdíjas nénik, mint munkahellyel rendelkezők.)

Ezen kívül nincs túl sok előnye a reggel hatos misének decemberben: ugye annyira korán van még, hogy az embert a rosszullét környékezi a két lábra állásnak már csak a gondolatától is, a hőmérséklet ilyenkor hajnalban a legalacsonyabb, ráadásul a magyar templomok jó része nem rendelkezik számottevő fűtési lehetőséggel. Így aztán a roráte a gyakorlatban gyakran úgy néz ki, hogy az ember felkel valamikor hajnali öt és fél hat között csak azért, hogy utána a mínuszban üljön egy szűk órát a templomban, jellemzően éhgyomorra.

Felmerül a kérdés:

Hát részben azért, hogy ez a drasztikus húzás kiszakítsa a szokásos decemberi rohanásból, és legyen egy kis ideje arra, még a nap megkezdése előtt, hogy a stresszelés helyett olyan gondolatokkal töltse meg a fejét, amik erre érdemesek és az ünnepváráshoz méltóak.

Másrészt van egy ének (rengeteg változatban), amit csak ebben az időszakban szokás énekelni, a latin szövege úgy kezdődik, hogy Rorate coeli desuper. Igen, innen származik a mise neve is. Van egy nagyon erős atmoszférája annak, ha az ember ezt meghallja hajnalban, még sötétben, a kivilágítatlan templomban. A szöveg egy magyar fordítását alább ön is elolvashatja, ha az alábbi vörös csíkra kattintva megnézi a legördülő keretes írást, de előre szólunk, hogy ez nem egy Jingle Bells, mert suhanó szánok meg Télapók helyett bűnről és megváltásról van benne szó.

Roráte deluxe Svájcban

A roráte misék azonban nem örvendenek mindenhol olyan népszerűségnek, mint a koránkelés-rajongókkal benépesített Magyarországon. Én az életemből kb. tíz évnek éltem le nagy részét Olaszországban, ami alatt nyomával sem találkoztam annak, hogy bárhol rorátét tartottak volna, vagy hogy egyáltalán tudta volna bárki, hogy mi ez. (Esetleg érdemes hozzátenni, hogy Olaszországban az adventi naptár és az adventi koszorú is sokkal kevésbé elterjedtek, mint nálunk, illetve német nyelvterületen.)

Ennek a mostani adventnek az első hetét azonban Svájcban töltöm, és itt rögtön találtam egy rorátét abban a katolikus templomban, ahol Robbie Williams van az énekeskönyvben. Azonban amíg Magyarországon minden hétköznap reggel van ilyen mise hajnali hatkor, addig itt egy héten csak egy van, kedden, és fél hétkor kezdődik. Svájc ugyanis annyival nyugatabbra van, hogy itt reggel 7-kor még nincs világos, úgyhogy egy fél hetes mise is sötétben végződik még.

Szóval egy héten csak egy van, de ebbe mindent beleadtak: már kint az utcán a templomhoz vezető, behavazott út égő mécsesekkel volt kirakva. Bent a kápolnában is csak gyertyák világítottak, de feltehetőleg több száz. Én utoljára ennyi gyertyát egyben a Rómeó + Júlia zárójelenetében láttam meggyújtva.

Villanygyújtásra így nem is volt szükség, de azért a biztonság kedvéért kicsit felcsavarták a lámpákat, amikor az énekeskönyvből kellett énekelni (nem Robbie Williamst sajna). Az istentiszteletet a plébánia kameruni származású papja vezette, a mise végén mindenkit vendégül láttak reggelire a kápolna melletti teremben.