Az ember úgy képzeli el, hogy maximum filmekben van olyan gusztustalan jelenet, hogy egy skorpió előmászik a lefolyóból. Vagy a filmeken kívül legfeljebb olyan egzotikus helyeken, mint mondjuk Ausztrália vagy Mexikó vagy Kenya. Nem gondoltam volna, hogy velem ilyen valaha meg fog történni, főleg nem, hogy az otthonomban, pontosabban a második otthonomban, azaz észak-Olaszországban, aminek a nagy része nincs délebbre Magyarországnál. (Fun fact: Torinó, Milánó és Velence mind a 45. szélességi körön helyezkednek el – csakúgy, mint Mohács.)

Családi okok miatt elég sok időt töltök Olaszországban, a tavaly nyárból pl. hét hetet voltam ott, idén viszont jóval kevesebbet, de azért két hét Ligúria belefért most is. Pont az utolsó nap volt, amikor ebéd után a mosogatás közben egyszer csak látom, hogy valami nagyon gyanús mászott ki a mosogató lefolyójából. Közelebb hajolok, hát egy skorpió volt. Valószínűleg gyerekskorpió vagy miniskorpió, de akkor is skorpió. Rohantam a fényképezőgépért, mutatom, mit sikerült.

Nem gondolom, hogy ekkora méretben egy skorpió különösebb veszélyt jelentene az emberre, de azért van két ok, amiért elég meglepő volt ez a találkozás:

  1. Vagy 12 éve minden nyárból eltöltök egy-két hetet itt, és még soha nem láttam skorpiót.
  2. Ligúria sem egy különösebben déli fekvésű terület Magyarországhoz képest. Amint azt fent már említettem, Mohács az északi szélesség 45°-on helyezkedik el, Finale Ligure pedig, ahol a skorpióval találkoztam, mindössze egy fokkal van délebbre.

Mellesleg ez pontosan ugyanaz a mosogató, ami a fölötte elhelyezett edényszárító miatt bekerült a tavaly nyár legnépszerűbb olaszországi fotói közé. És annyit hadd tegyek még hozzá, hogy természetesen a déli fekvés helyett inkább a Földközi-tenger közelsége miatt jóval nagyobb a pára és sokkal enyhébbek a telek Ligúriában, mint nálunk.

És mivel a fagy errefelé kifejezetten nem jellemző, a vegetáció is teljesen más: vannak pálmák és kabócák például, a skorpión kívül kígyót is láttunk egyszer, plusz a gekkók teljesen hétköznapiak. Egyszer például a lakásban a szekrényből is kiszaladt egy – természetesen a plafonon keresztül menekülve. Az alábbi példányt a kisváros egyik kertes házának kerítésén láttam a múlt héten, de ugyaninnen párszáz méterre az erdőben kevésbé egzotikus lények (is) tanyáznak: borzzal, vaddisznóval és szarvassal is találkoztunk már.