A gimnáziumban négy évig olaszt tanultam második nyelvként az angol mellé. Nem volt különösebben a szívem csücske ez a nyelv, az érettségi után abba is hagytam, és inkább spanyolt tanultam helyette. Aztán egy véletlen találkozás egy turistával egy budapesti szórakozóhelyen oda vezetett, hogy lett egy olasz élettársam, és összesen kb. tíz évig éltem Magyarország és Olaszország között ingázva. A közös nyelv eleinte az angol volt, de miután elkezdtem huzamosabb időket kint tölteni, kénytelen voltam felfrissíteni a gimnáziumban szerzett nyelvi ismereteket. Pár hónap után átváltottunk az élettársammal az angolról az olaszra, és bár most már nem Olaszországban élünk, azóta is ezen a nyelven beszélünk, olaszul tartom a kapcsolatot az olasz rokonokkal-barátokkal, sokszor van, hogy egy napon többet beszélek olaszul, mint magyarul.

Amikor kikerültem Olaszországba, roppant homályosak voltak már a gimnáziumi olaszórákról megmaradt emlékek, és egészen addig semmi más tapasztalatom nem volt az olasz nyelvről azon kívül, ami a nyelvórákon elhangzott és amit a nyelvkönyv tartalmazott. Négy év ugyan nem egy nagy idő nyelvtanulás szempontjából, de azért az a mai napig meglep, hogy mennyi utólag kifejezetten alapvetőnek tűnő kifejezéssel nem találkoztam a szervezett oktatásban. Tanultam olyan igeidőket a gimnáziumban, amiket beszélgetésben azóta se használtam, de a következő kifejezésekről szó sem volt az egyébként olaszok által írt nyelvkönyvben, mégis naponta használom ezeket a fordulatokat, amikor olaszul beszélek.

Igen, néhány nagyon fontos, elég szlenges kifejezés következik, ami remélhetőleg nemcsak az olaszul tudóknak-tanulóknak lesz érdekes. Az idegen nyelvi trágárságokra mindig sokan kíváncsiak szoktak lenni, de ez most nem egy káromkodás-lista lesz, csak egy-két helyen köszön majd be egy-egy intim testrész.

1. Boh

Ezt annyira sokszor használják az olaszok, hogy az anyanyelvi szókincsembe is beszüremkedett. Újabban ha olyan kérdést kapok, amire nem tudom a választ, magyarul is azt mondom, hogy „boh”. A h-t a végén természetesen nem kell ejteni, úgyhogy a gyakorlatban ez a szó kb. úgy hangzik, hogy „bó”, és általában az ember a vállát is megvonja hozzá. Azt jelenti, hogy „nem tudom”, ami helyesen és nemflegmán úgy lenne, hogy „non lo so”, de a beszélt nyelvben általában az olaszok ehelyett csak annyit hümmögnek, hogy „boh”.

Az olaszkönyv persze ezeket a pongyolaságokat nem akarta megtanítani, én viszont az első pár alkalommal eléggé tanácstalan voltam, amikor kérdeztem valamit egy olasztól, és azt válaszolta rá, hogy „boh”. Azóta persze már tudom, hogy ez azt jelentette, hogy ők ugyanolyan tanácstalanok voltak, mint én, csak nem könyvből tanulták meg az olaszt.

2. Be'

Ez a „bene” rövidülése, aminek a jelentése alapvetően az, hogy „jó”, de ennek a rövid „be'”-nek nagyjából az a funkciója az olaszban, mint a magyarban annak, hogy „na” vagy „hát” vagy „szóval” vagy „igen, de”. Különösebb konkrét jelentése nincs, hosszabb formája viszont van, méghozzá a „vabbe”, vagyis „va bene”, ami viszont szó szerint azt jelenti, hogy „jól megy”, azaz „jól van”. Biztos sokan megpróbálták már összeszedni, hogy mondjuk a mondatkezdő „be'” miket jelenthet és milyen szövegkörnyezetbe illik bele, de szerintem ennek nincs túl sok értelme – ez tipikusan olyan dolog, amire az ember egy idő után ráérez, ha elég sokat hallgatja a nyelvet.

3. Meno male

Amilyen homályos emlékek már a gimnáziumi olaszórák, olyan éles emlék tizensok év távlatából is, hogy amikor elkezdtem olaszok között élni, eleinte mennyire nem értettem, hogy akkor most mit akar jelenteni, ha valamire azt mondják, hogy „meno male!”. Merthogy nagyon sokszor mondják, és bár szó szerint azt jelenti, hogy „kevesebb/kevésbé rossz”, amint azt egy idő után sikeresen kitapasztaltam, inkább és a legtöbb esetben a mi „még szerencse!” kifejezésünknek feleltethető meg. Ha mondjuk elered az eső, és bejelentem, hogy van nálam ernyő, akkor erre egy olasz azt fogja mondani, hogy „meno male!”

4. Mi raccomando

Amikor kitaláltam, hogy megírom ezt a cikket, direkt megkérdeztem az élettársam, hogy a „mi raccomando” kifejezést miért úgy használják, ahogy, és kb. az lett az egésznek az eredménye, hogy ő se tudja, viszont majdnem összevesztünk, hogy miért kérdezek ilyen hülyeségeket. A dolog ráadásul tök egyszerűnek tűnik, minthogy a „raccomandare” ige alapvetően azt jelenti, hogy „ajánl” és pl. az angolban is létezik (to recommend). A „mi raccomando” az kéne, hogy legyen, hogy „ajánlom magam”, de sajnos nyilván baromira nem az, amikor éppen egy nehéz feladatot készülök elvégezni, és a főnököm azt mondja, hogy „mi raccomando”. Miért ajánlja magát? Ő akarja mégiscsak elvégezni helyettem a dolgot? Hát természetesen nem.

Talán csak azért tűnik nekem ilyen gyakorinak ez a kifejezés, mert ahányszor hallom, mindig az jut róla eszembe, hogy ezt tuti nem tudnám lefordítani magyarra, de pl. angolul se tudok neki egyértelmű megfelelőt. Apósom például akkor mondta mindig, ha meglátogattuk őket és indultunk haza tőlük a többszáz kilométerre levő otthonunkba a már nem létező autónkkal – ebben az esetben azt jelenti, hogy apósom azt ajánlja, hogy vigyázzunk az úton.

Szóval valami ajánlásszerűség mindig van a dologban, csak az sosincs ott, hogy az illető mit ajánl, merthogy az mindig kiderül a szituációból. Egy gyereknek pl. lehet mondani, hogy „mi raccomando”, csináld meg a leckét, de úgy általában használva arra utal, hogy akinek mondják, az figyeljen oda, és csinálja meg jól, amit kell neki. Egy nagybátyámnak az a szavajárása, hogy „csak ügyesen!”, na ez elég közel van a „mi raccomandó”-hoz.

5. Fuori

A „fuori” szó azt jelenti, hogy „kint”, és ebben az értelemben csomószor szerepelt is a nyelvkönyvben. Ami viszont nem derült ki az olaszórákról, pedig én a mostani eszemmel kb. már a második héten megemlíteném minden olaszul tanulónak, az az volt, hogy ez a szó meglepő gyakorisággal használatos a „fuori di testa” rövidítéseként. Ez a kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy „kint (van) a fejéből”, de igazából azt jelenti, hogy tiszta őrült az illető.

Szóval ha olaszul egy emberre azt mondják, hogy kint van, akkor az nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy az illető nem normális, vagy úgy is lehet fogalmazni, hogy elment az esze, illetve elmentek neki otthonról. Csak az olaszok nem így fogalmaznak, hanem úgy, hogy „é fuori come un balcone”, azaz „kint van, mint egy erkély” – ami arra utal, hogy az illető annyira kívül van a józan ész birodalmán, mint ahogy egy erkély kilóg a házból. De ha valaki nem normális, akkor az illetőre bőven elég csak egy „fuori” is.

6. Stronzo/a

Egy kollégám kérdezte meg nemrég, hogy ez mit jelent, akkor határoztam el, hogy sok év tervezgetés után végre megírom ezt a cikket, hátha érdekelnek majd az ilyesmik néhány olvasót. Szóval „stronzo” is egy olyan szó, amit rendkívül gyakran használnak az olaszok a hétköznapi beszédben, mégis elég biztos vagyok benne, hogy az olasz nyelvkönyvünkben egyáltalán nem szerepelt, pedig nem egy trágár szó egyáltalán.

Aki egy „stronzo”, az egy másnak szándékosan rosszat tevő férfi. Egy másnak szándékosan rosszat tevő nő az olasz nyelv legalapvetőbb szabályai értelmében nem lehet „stronzo”, csak „stronza”. Én valószínűleg az esetek zömében kb. „szemét”-nek fordítanám, de pl. az, hogy „sei proprio uno stronzo”, inkább annak felel meg, hogy „jó nagy szemétláda vagy”.

7. palle

Na jó, akkor nem kerülgetem tovább a trágárságzónával határos mondásokat, jöjjenek a herék, mert az olaszok meglepően sokszor beszélnek erről a magyarok által nyelvileg relatíve elhanyagolt testrészről. A here orvosi neve „testicolo” olaszul, a legtrágárabb szó rá az, hogy „coglione”, az egyik leglájtosabb szó rá pedig az, hogy „palle”, azaz „labdák”, vagyis „golyók”. Ezt a szót inzultusként nem is lehet egy másik ember fejéhez vágni, de egy „a francba!” típusú és szintű felkiáltásként bármikor bevethető a „che palle!”, ami szó szerint kb. azt jelenti, hogy „de golyók!”. Ezt a „che pallé”-t a „boh”-hoz hasonlóan szintén átvettem a magyar szókincsembe is, úgyhogy amikor Pesten vagyok és az orrom előtt megy el a 70-es troli, akkor is azt mondom magam elé felsóhajtás közben, hogy „che palle!”

De ezzel még nem fejeztük be a heretémát (a képzavarok kedvelőinek úgy is mondhatnám, hogy ezzel még nem végeztük ki a heréket), mert a golyókat össze is lehet törni. „Rompere le palle” – ez a kifejezés a golyók összetörését jelentené tükörfordításban, de igazából azt jelenti, hogy az embernek valaki az idegeire megy. Azt, hogy „hagyjál már békibe az anyád úristenit”, olaszul például úgy is lehet mondani, hogy „non mi rompere le palle” (azaz „ne törd itt nekem a golyóimat”). Sőt...

8. Scatole

Sőt, a „palle” szó ezekben az agyáramenős szövegkörnyezetekben a „scatole”, azaz „dobozok” szóval is helyettesíthető. Aki folyton a másik ember agyára megy, az egy „rompipalle”, illetve egy „rompiscatole”. A golyók/dobozok ráadásul nem csak törni tudnak, hanem forogni is. Akinek már mindene kivan mindennel, annak olaszul forognak a golyói, azaz „mi girano le palle/scatole”. Ennyit a herékről – a többi nemi szervnek külön cikk kéne, úgyhogy nem is azokkal folytatom, hanem a káposztával.

9. Cavolo

A cavolo káposztát jelent, és amikor először elkezdtem értegetni, hogy mit mondanak körülöttem az olaszok, elég hamar nyilvánvaló lett, hogy ennek kell, hogy legyen egy másik értelme is, mert kizárt dolog, hogy az olaszok ennyit foglalkoznak a káposztával a hétköznapi életben. A megfejtés elég egyszerű, és hasonlatos ahhoz, ahogy magyarul (na jó, most mégiscsak trágárságok jönnek két nyelven!) a kurva helyett kutyát lehet mondani helyenként, például „a kutyafáját!” felkiáltásban. A „cazzo” olaszul a fasz megfelelője, de aki ezt a ronda szót nem szeretné a szájára venni, az mondhatja helyette azt, hogy „cavolo”, az első kettő betű úgyis ugyanaz. (Meg persze az utolsó is, de ez nem olyan nagy szám, tekintve, hogy az olaszban a főszabály szerint az összes hímnemű főnév o betűre végződik.)

Váratlan bosszúság esetén könnyen kicsúszik egy szimpla „cavolo!” felkiáltás egy olasz száján, vagy akár többesszámban: „cavoli!”. Ha viszont valamire azt mondják, hogy az káposztával, azaz „col cavolo” fog megtörténni, akkor azt akarják kifejezni, hogy az adott dolog esélytelen. Példapárbeszéd:

  • Mivel fogod megenni azt a libacombot, a krumplival vagy a káposztával?
  • Col cavolo! (=A káposztával!)
  • Hagysz majd belőle nekem is?
  • Col cavolo! (=Dehogy hagyok!)

10. Pizza

Eléggé a meglepetés erejével ért engem, amikor idővel szép lassan rájöttem, hogy a pizza szó nemcsak a közismert, nápolyi eredetű ételt jelenti, hanem van egy tök más, kifejezetten negatív jelentése is a köznyelvben – legalábbis ott északon, ahonnan az élettársam családja származik, és ahol én is éveket töltöttem el.

Ami egy „pizza”, az nagyon unalmas és érdektelen, sőt, valószínűleg túlságosan hosszú is, szóval ha ön végig bírta olvasni ezt a cikket, akkor ez most nem volt egy pizza (meg vagyok könnyebbülve!). De előfordulhat, hogy ön pontosan tudta a fenti a kifejezéseknek a jelentését és még a humorizálásom se szórakoztatta önt egyáltalán, ebben az esetben ön nyilván úgy kiált most fel, hogy „che pizza!”, azaz kb.

„ez mekkora pizza volt!”