Még csak január van, de az Origo már most elkészítette Az Év Interjúját Fenyő Ivánnal, aki eddig színész volt, de már
Az interjú apropója az volt, hogy Fenyőnek nemrég Észlelések, avagy egy gondolkodó ember naplója címmel magánkiadásban megjelent egy könyve, ennek kapcsán pedig a kimerítően hosszú, ám annál csodálatosabb beszélgetésből rengeteg fontos dolog derül ki.
Például hogy Fenyőt megszólította a búzafű, vagy hogy annyira nem szereti a pénzt, hogy szinte már csak arról tud beszélni, illetve hogy
Ha nincs ideje egy hosszú interjú elolvasására, itt vannak a legjobb részek, amikből kiderül, hogy Fenyő szórakoztatóbb, mint Kanye West, vagy Jaden Smith együtt.
...nem éreztem azt, hogy pénzben annyit kapnék egy-egy eladott könyv után, amennyit én gondoltam. Nem a pénzért csinálom, de világi értelemben a pénz egy mutatója annak, hogy mennyire becsülünk meg valamit.
Akinek dühítő, unalmas vagy baromság ez a könyv, semmi baj, mert akkor azoknak nem szól. Azoknak szól, akik spirituálisan már ébrednek.
Nem tudom, hány eladott példánynál tart a könyv, nem is érdekel. Nincs kedvem nyomni. Semelyik nagy mester könyvéhez nem kellett píár.
Épp Brazíliában voltam, idén harmadszorra, egy olyan helyen, ahol mindenkit, többek közt rákosokat, AIDS-eket gyógyítanak. [...] Szóval Brazíliában, ahogy Facebookozom, egyszer csak látom, hogy Kozsó haldoklik, bajban van. [...] ...kábé semmit nem tudtam róla, csak hogy tincse van, meg indiánkodik, és a teázóját sem szerettem, mert számomra gagyi, meg csicsás. De megláttam, hogy valami baja van, és nem az agyammal kezdtem gondolkozni róla, ahogy most ítélkezőn direkt mondtam csomó dolgot róla, hogy lássuk: ez az agy. Hanem ott volt egy lélek, aki azt mondta, “itt van egy szenvedő ember, és valahogy segítenünk kell".
Mindenkinek a külső világa a belső világának a kivetülése.
Bementem egy bioboltba, és ott volt ilyen búzafű. Megláttam és éreztem, hogy valami hív. Észrevettem, hogy szólít. De még nem voltam elég tudatos, hogy cselekedjem, és otthagytam.
...hogy az intuíciómat ki diktálja? A gyönyörű kis lelkem.
...ha te hülye vagy, elfogadóbb leszek veled is.
És akkor otthon így ültem, hogy a “Fenyő" az már eleve jelent valamit. Fa Iván? Nem. És akkor néztem a nevem, Fenyő Iván, Fény-Ő Iván. És tovább néztem, hogy ha azt ott letakarom, akkor Fény-Ő-I-Van. Fény-Ő-I(sten)-Van. Fény ő Isten van? Húúú, ez már valami, oké, ez jó. Aztán szóltak többen, hogy az e-mailem mindig így jeleníti meg a nevem, hogy feny ivan. Nem én írtam be így, nem tudom hogy kell ezt beállítani. Ezt jelnek vettem, és megtetszett. És észrevettem, hogy lehet, akkor errefele kéne menni. Próbálok arra menni, amit az élet mutat.
Mert azt én találtam ki, hogy Hollywood, meg, hogy színészet, és az inkább ego, mint, hogy én Fény Iván akarok lenni. De amúgy is: a tököm akart Fény Iván lenni. De ha már, akkor úgy akarok Fény Iván lenni, hogy minél inkább Fény legyek.
Minden vagyok, attól függően, épp mit csinálok. Most épp teaivó...
Szerintem mivel híres vagyok, és talán viszonylag jó is, én már tisztességes pénzeket kérhetek.
Megvehetném itt az összes teát, de nem teszem. Miért? Mert nem vagyok szomjas.
Évekig ez volt az álmom, hogy egyszer valaki így keressen meg: Hollywoodból, casting nélkül, mint Fenyő Ivánt! Mégis azt mondtam, hogy köszönöm, most mégsem. Na, ezt a bátorságot, ezt az egységben levést az élettel nagyon tudom becsülni magamban, amikor épp meg tudom valósítani.
Bízom az életben, hogy megadja azt, hogy ezt az óriási tehetséget és potenciált, ami bennem van, megmutathatom.
