horoszkóp
MG 9405

Beteg bikák írták felül Gundel Takács Gábor nyári terveit

2015.05.01. 10:53 Módosítva: 2015-05-01 11:13:57

Az a kritika a rossz, ami szimplán belém törli a lábát, viszont nem tanulok belőle semmit – mondta el a Velvetnek Gundel Takács Gábor, úgyhogy mindenképp meg akartuk tudni, kapott-e jó kritikát, amire a mai napig emlékszik (1983 óta van a pályán), és milyen az úgy általában.

El szoktam tenni a régi újságokat, de inkább csak  anyukám miatt

„Azok a kritikák a kedvesebbek nekem, amelyeket olyan ember ír, akinek a véleménye számomra mérvadó. Szándékosan nem mondok neveket, abból csak baj lenne” – foglalta össze, hozzátéve a nyilvánvalót, hogy mindenkinek jóleső, ha elismerik a munkáját. De ez nem elég ahhoz, hogy valaki jó legyen.

„Az embernek magának is meg kell teremtenie a saját kritikáját. Mindig kell, hogy legyen körülöttem olyan ember, kolléga, aki megmondja, ha rosszat csináltam, hülyeséget beszéltem. Muszáj, hogy legyen egy jó külső kontroll, ami azt is meg tudja fogalmazni, pontosan mi volt az, mit kell másképp csinálni, ami nem áll jól, amit el kéne hagyni, mi az, ami modoros. Nekem hál'istennek vannak ilyen kollégáim, többen is. Kell, hogy legyenek.”

Tulajdonképpen szerinte csak annyi a lényeg, hogy bárki bármit ír, vegye komolyan, és pontosan határozza meg, mi a jó, és mi nem. „De persze ez nehéz dolog – szubjektív műfajról beszélünk, a sporttal szemben ezek nem mérhető teljesítmények. Illetve mérhetők, de dicséretes módon a kritikusok sokszor nem azt nézték, hogy minek volt a legnagyobb a nézettsége. Nagy probléma, hogy csak a nézettséget mérik a televíziózásban, de azt nem, hogy aki nézte, az látott-e valamit. Hogy tetszett-e neki. És talán ez a jól végzett kritikusi munka erről szólna”.

Hova vezet ez?

Gundel Takács szerint egyébként a tévés szakma most nagyon érdekes időszakban van, mert éppen átalakul minden. „Nem tudom, meddig lesznek még programok, ebben a mostani értelemben vett csatornák. Mikorra jutunk el oda, hogy az emberek kizárólag könyvolvasás-szerűen televízióznak, és csak azt nézik, ami érdekli őket? Nagy kérdés, hogy mely műsorok állnak majd meg ebben a rendszerben. Egy dolgot lehet tisztán látni: az élő eseményközvetítés az egyik legbiztosabb televíziós műfaj. Nem lehet lecserélni. De hogy a szórakoztató műsorokkal, vetélkedőkkel mi a helyzet - hát nem tudom, hogy fognak működni a jövőben.”

A saját, jövőbeli terveit szerencsére ennél tisztábban is látja. „Legközelebb vasárnap fogom az Újpest-Győr labdargó mérkőzést közvetíteni. Lesz néhány közvetítésem, majd jön – május harmadik hetében – az Eurovíziós Dalfesztivál, utána pedig júniusban elmegyünk forgatni a Játék határok nélkült, de az majd csak ősszel kerül adásba. Nem tudom, meddig fog tartani a forgatás - majd ott derül ki. Kínában lesz, utazással együtt két és fél hetet vesz igénybe, hogy tizenhárom epizódot forgassunk. Ez lesz júniusban, jönnek az utómunkák, és aztán ősszel kerül adásba”. Ha furcsállnák, hogy min csúszhat el egy szórakoztató tévéműsor felvétele, nos, a válasz egészen elképesztő.

Az egyik feladathoz élő szarvasmarhákat visznek magukkal a felvételre (volt már példa hasonlóra), és hát „már most ott kéne lennünk, de csúszik a forgatás, mert a bikák közül néhány megbetegedett a karanténban. Szegények betegek, és ezért nem engedték be őket a Kínai Népköztársaságba. Új bikákat kellett kivinni, most azok várnak a karanténban”.