Ha valamire nem számítottam, akkor az az, hogy a legizgalmasabb Összezárva Friderikusszal műsort Frei Tamás hozza össze. Már évek óta alig látni, csak akkor gondol rá az ember, amikor a Libriben kávézik. Az összes sztorija lerágott csont, a Frei dossziénak is 7 éve vége. Akkor mégis mi lesz, elmondja újra az ominózus riportjának történetét az állítólagos orosz bérgyilkossal, aztán alvás?! Mert akkor bizony nehéz lesz kitölteni a műsoridőt. Ezzel szemben még órákig hallgattam volna Frei történeteit, egy kiegyensúlyozott férfi ment el Friderikuszhoz, aki látott pár dolgot az elmúlt cirka 25 évben.
Frei Tamásnak látszólag tökéletes élete van, utazgat, imádja, amit csinál, szépek, okosak a gyerekei. Annak idején csak úgy a semmiből belevágott a tévézésbe, bejárta a fél világot, ha nem az egészet, aztán az ugrott, és jött a kávé. De honnan a szerelem?
Járt egy kávéültetvényen, aztán beleszeretett az egészbe. Emellett regényeket ír, azt is imádja. Félig Nizzában éldegél, télen Amerikában, a harmadik otthona Budapest. Kell ennél több?! Neki biztosan nem. Friderikusz pedig összefoglalta, milyen jó lehet Frei Tamásnak lenni reggelente, amint kinéz a panorámás nizzai ablakán.
Frei meglepően nyitott volt. Mesélt az első feleségéről, hogy amíg a volt felesége nem változott olyan sokat, neki más fordulatot vett az élete, nem maradtak közös témák. A következő hosszú kapcsolatáról viszont még mindig úgy beszélt, mint akinek hiányzik a dolog. A válóok annyi volt, hogy Frei nem akart egy második családot alapítani, gyereket vállalni középkorú fejjel. Őszinte, nem csöpögő vallomás alá csak Paul Walker búcsúztatója nem hiányzott, de valahogy érzékeltetni kellett, hogy érzelmes téma következik, értem én.
Természetesen szóba jött az orosz bérgyilkosos sztori, hogy a riportalany színész volt-e, vagy sem, mi történt igazából. Okosabbak nem lettünk, Frei sejtetett fenyegetést, aztán az az érzése támadt az embernek, hogy ő csak a szenvedő fél volt, nem tudott semmiről. Terelte a témát, látszott, hogy nem ez a kedvenc topikja. Inkább megette a rizottóját.
Azt se bánnám, ha a következő részben is Frei lenne, biztos akad még egy-két kevésbé unalmas története. Sokkal közvetlenebbnek tűnt, mint amire a közönség számíthatott. A legjobban pedig saját maga jellemezte saját magát.
Ahogyan ült a kárómintás pulcsijában, vasalt ingében, egy összeszedett, kontrollált pali nézett vissza, akinek rendben van az élete.
+1
Nem kéne ebbe a műsorba egy rendes ágy? Rossz nézni, ahogy Friderikusz kénytelen a padlón tölteni minden vasárnap éjszakát.