Galambos Lajos – vagyis Lagzi Lajcsi – január 24-én szabadult az előzetes letartóztatásból, amelybe lopás és vesztegetés gyanúja miatt került. Egy kicsit némán ücsörgött, de aztán csak kedve támadt beszélni – és mit ad isten, pont arra járt Hajdú Péter, hogy kérdezgesse.
Szóval 26-án este különkiadással jelentkezett a Frizbi, amelyben Galambos az egyik ügyvédje, Fröhlich Krisztián társaságában beszélgetett Hajdúval. Nem húzzuk az időt, mert ők maguk megtették: ebből az interjúból kimondva nem sok minden derült ki arról, ami a legérdekesebb a történetben, hogy Galambost mi a fenéért csukták le, aztán engedték ki.
Részben azért, mert az igazán érdekes kérdésekről nem akartak beszélni, illetve nem lehetett nekik, hiszen az eljárás még zajlik. Spekulálni persze lehet, így a "miért kellett Galambost úgy őrizni, mint egy terrorcselekmény gyanúsítottját szokták?"-kérdéskörre a nyilvánvaló érdeksérelem elméletével próbáltak magyarázatot találni. Ami biztos: 125 napot töltött előzetesben, és közműlopás és vesztegetés gyanújával mindezt túlzónak tartja. Az interjú során többször említették, hogy folyamatban van egy beadványuk elbírálása, ez alighanem erre vonatkozik.
Szóba került az is, hogy Galambost vesztegetésre felbujtóként gyanúsítják, akit pedig felbujtott volna, az Csendes Csaba. A férfi Galambos zenésztársa, illetve a tulajdonában lévő Boglárka lakópark gondnoka, és ahogy az interjúban elhangzott, ő, illetve a vélelmezett megvesztegetettek is megtették vallomásaikat - mindannyian közölve, hogy amivel Galambost vádolják, nem történt meg.
Hajdú a szokásos emberi drámát az interjú második felére tartalékolta: ebben a zenész sírt, többek között azért, mert élete legfontosabb része lett volna a lánya tizenhetedik születésnapja, de nem mondhatta el a lányának akkor azt, amit akart. (Hogy mit akart volna, az nem derült ki.) Ebben a beszélgetés-részben több volt a konkrétum, de annyi híresembert hallottunk már az utóbbi években arról beszélni, hogy milyen a börtönben élni (Stohl András, Damu Roland, Ambrus Attila), hogy sok újdonság ebből már nem derült ki. Legfeljebb róla, személyesen.
Az első naptól az utolsóig naplót vezetett, amelyben viharzó érzéseiről írt, illetve megmutatta A Cetlit, amellyel túlélt. Számtalanszor említette, hogy mennyire mélyen hívő keresztény, és csodálkozva számolt be a börtön mindennapjairól. Volt egy fogvatartott, aki otthagyta neki a bugyiját a rácson, amikor fürdeni vitték.
Közölte azt is, hogy nem akart ennyit fogyni, és két-három hete csaknem teljesen kopaszra nyírták a haját a kérésére. Az orrszőrnyíróját nem engedték be, nehogy tetoválógépet eszkábáljon belőle, de az elektromos szakállnyíróját igen.
Galambos egyébként hajlamos volt kicsit eldrámázni a dolgokat: először azt mondta, hogy a bíróságon szembesült vele, hogy a feleségét is letartóztatták - aztán Hajdú kérdésére helyesbített, hogy nem, azért addigra már tudott róla. Amikor arról beszélt, hogy a tárgyalóteremben a felesége közölte, szeretne hazamenni a gyerekeihez, drámai arccal közölte:
Végül hangsúlyozta: ártatlan, és Soroksár díszpolgára. Amennyiben bárki bármit fel tud hozni ellene, önként lemond az ilyesfajta címeiről. (Alighanem ebben az esetben nagyobb gondjai is lesznek.)
Az operatőr jó érzékkel közelített a keservesen síró Galambos arcára, éppen csak a zenét keverték le néha túl hirtelen.