Hollywood egyenlő a nagybetűs szórakoztatással. És ki az, aki ennek a műfajnak a legnagyobb, de leginkább legmegkerülhetetlenebb képviselője, mit képviselője, lelki pásztora, földi helytartója? Hát Adam Sandler.
Szégyenszemre mégse tudja Oscar-szoborral kitámasztani a kerti ajtót, hogy ne vágja be a huzat. Nincs ez így rendjén, úgyhogy összeszedtük, hogy miért is kellene az Akadémiának nem figyelmen kívül hagynia a fingós viccek Mozartját.
1, Mind szakmailag
Közel 30 éves színészi pályafutása során 58-szor bizonyított, mint színész. A számok nem hazudnak. Sokan tanulhatnának tőle. Olyan filmekhez adta a nevét, mint a Billy Madison - A dilidiák, ahol címszereplőként vitte el a hátán az EGÉSZ vígjátékot. De a Happy, a flúgos golfosban is parádés teljesítést nyújtott, nem beszélve a Golyóállóról, amiben lejátszotta a színről Damon Wayanst. A végtelenségig lehetne sorolni, de az Akadémiának is ki kell, hogy nyíljon a csipája, mert még a vak is látja, hogy Adam Sandler már csak ezekért a szerény teljesítményekért is Életműdíjat érdemel.
2, Mind emberileg
Adam Sandler Stund-up humoristaként kezdte. Annak sem volt éppen utolsó. Sőt! Már akkor látszott, hogy Hollywood egét beragyogó Esthajnalcsillagként fog tündökölni az idők végezetéig. Ezt az énjét a Ki nevet a végén? című filmben mutatja meg csak igazán. Vigyázat, nem összekeverendő a Jack Nicholsonos Ki nevel a végén?-nel!
Ebben a vicces és drámai oldalát is megmutatja a színész, akit talán jobb is lesz mostantól, nemes egyszerűséggel csak Mesterként említeni. A filmben ő csak George Simon, de mindannyian tudjuk, hogy ő Adam Sandler, egyszerre önmaga, önmaga inverze, görbe tükre, paródiája és oximoronja is egyben. Az Akadémia persze mit sem lát ebből. Az ő értékrendjük ott tetőzik, hogy ha egy színész szenved, akkor az már valami. A belső vívódás, a sunyi lapos szellentésekben megbújó színészkedés, amit Adam Sandler magabiztosan és töretlenül nyújt, az nekik semmi...
3, Mindenhogyan
Eredeti forgatókönyvben sincs hiány, amiért rendesen meg lehetett volna sorozni pár Oscar-szobrocskával, de az Akadémia megint elaludt. Mint mindig. Ott a Sátánka, ami az ördög jószándékú útódjáról szól. De a Vízesnyolcas története is megér egy misét és egy Oscart, hisz a Psychóból ismert Norman Batesnél is nagyobb anyakomplexust sikerült a vászonra vinnie. Ez bizony elvitathatatlan erény, de a döntéshozók nem látják. Az igazi, jó humorú, ugyanakkor kellően drámai életútkeresést megtestesítő Apafej méltatlan Oscartalanságába már bele sem érdemes menni. Bezzeg az adaptációk, azok sorra kapják az elismeréseket. Hallatlan.
4, Meg amúgyis
Azt hiszi, hogy csak gagyi vígjátékokat csinál a Mester? Nézzen mélyen magába! Rögtön 2 kultikus filmje is van a romantikus vígjátékok Lionel Messijének, ha nem 40. Ön is bekönnyezett a Nászok ászán, vallja csak be. De az 50 első randit is fix, hogy 50-szer megnézte. Amikor a rozmár lehányja az állatgondozót? Annak a jelenetnek a fényképezése és vizuális megvalósítása maga a hollywoodi filmkészítés magas iskolájának adamantium ötvözettel átitatott véres gyémántja.
5, Miért ne
De a mellékszerepekben is brillírozik. Beszívott rasztaként a kongát verve, úgy ad egy finom tónust Rob Schneider filmjében, a Tökös csajban, hogy az példaértékű. Az az igazi önfeláldozó támogatás, amikor színészóriásként nem ragyogja be a pármásodperces felbukkanással az egész filmet, csak támogatja a haveroját a történet mélyítésében.
6, Csak úgy
Ha csak egy alakítást kell kiemelnünk, akkor ez az.
Vannak, akik lefogynak, meghíznak, szénné gyúrják magukat egy szerep kedvéért. Adam Sandler a halállal dacol, és farkasszemet néz a feje felé repülő baseball labdával. DiCaprio nyers májat evett és fagyoskodott a hidegben A visszatérőben? Nagy cucc.
Vérző szívvel kell majd néznünk, ahogy magyarországi idő szerint hétfő hajnalban megint nagy ívben lesajnálja az Oscar-bizottság, pedig akár Adam Sandler-díjnak is nevezhetnék a legnagyobb filmes rendezvényen kiosztott szobrocskákat, annyi minden köszönhető neki.