A héten érkezett a hír, hogy készül a Party Monster 2 című film. Feltételezzük, hogy ön az 1-ről se hallott, ami pedig egy lenyűgözően érdekes témáról kicsit vacakul megcsinált alkotás Macaulay Culkin és Chloë Sevigny főszereplésével. Jóval érdekesebb az alábbi sokkumentumfilm, amin a sztori igazi szereplői szólalnak meg és archív felvételeket lehet megnézni ezekről a szörnyűséges partikról.
A fent megtekinthető igaz történet lényege, hogy van egy bizonyos Michael Alig nevű srác, aki a '80-as évek közepén huszonévesen felkerül New Yorkba, és elkezd buliszervezőként dolgozni. Áldozatos munkával a '90-es évek elejére sikerül egy példátlan szubkultúrát létrehoznia, amiben mindent szabad, és csak egyvalami kötelező: akármit is csinál az ember, azt túlzásba kell vinni. Úgy hívták őket, hogy Club Kids, az öltözködésükről és az általuk kavart káoszról kilométerekre fel lehetett őket ismerni, és néhányan a mai napig híresek közülük, amint azt alább ön is olvashatja.
Michael Alig életéről azonban már csak azért is készül(t) ennyi film, mert ő végül gyilkosként börtönben végezte: kábítószer hatása alatt megölt egy drogkereskedőt 1996-ban. A holttestet feldarabolta és a darabokat a Hudson folyóba szórta, de végül elkapták, mindent bevallott (már amire emlékezett), és elítélték. Csaknem húsz évet ült, 2014-ben szabadult.
Azóta még egy dokumentumfilm készült róla, és jelenleg ugye forog a Party Monster 2, amint már említettünk. Gondoltuk, ebből az alkalomból ebben a heti trendben most végre bemutatjuk önnek az ő nevéhez fűződő stílust és szubkultúrát a leghíresebb Club Kideken keresztül.
Michael Alig
Szóval muszáj Michael Aliggel kezdenünk, hiszen kezdettől fogva ő volt a mindennek a középpontjában, és a társai is azt szokták mondani, hogy az ő ösztönzésére alakult ki a '90-es évek elejére ez a stílus, ami vizuálisan próbálta megjeleníteni, hogy ezek a gyerekek mindent megengednek maguknak. Tényleg mindent, a szexszel és a drogokkal kapcsolatban is, de mondjuk a rock'n'rolltól pont baromi messze álltak.
És ami a leghátborzongatóbb ebben az egészben: nagyon is tisztában voltak filozófiájuk sötét oldalával, sőt, kifejezetten előtérbe is helyezték azt. Egy pillanatra se lehet ezeket a gyerekeket a pozitív életfelfogást magukénak valló hippikkel összekeverni, mert akármit csinálnak, akármibe öltöznek, akármennyire infantilisok, mindig van az egészben valami, ami minimum feszélyezi, de inkább riasztja vagy elkeseríti az embert.
Ha van valaki a valós életben, aki tényleg nagyon közel áll a batmanes filmekből ismert Joker karakteréhez, akkor az bizonyára Michael Alig. Színesen öltözik, harsány, bosszant mindenkit, és ha úgy hozza a sors, akár ölni is képes. Viszont lehetetlen nem foglalkozni vele.
Peter Gatien
Szintén kulcsfigura Peter Gatien, akinek a megjelenése egyrészt azért nagyon nyugtalanító mindig, mert annyira látványosan normálisan öltözött a többiekhez képest. Másrészt azért is, mert egyszer egy balesetben elvesztette az egyik szemét, és ezért annak idején mindig szemkötőt viselt, amitől persze a viszonylag hétköznapi ruhákkal együtt is minimum valami titokzatos maffiafőnöknek nézett ki. Újabban inkább már napszemüvegben mutatkozik.
Ja igen, és azért számít ő kulcsfigurának, mert ő volt azoknak a kluboknak a tulajdonosa, ahol ezek a fiatalok összejöttek bizarrnál bizarrabb szeánszaikra. A legelsőt úgy hívták, hogy Limelight és egy használaton kívüli templomban volt – ez látható a fenti képen is. Természetesen ha a fotóra kattint, jóval többet lát mindenből és mindenkiből!
Jenny Talia
Jenny Talia egy külön stílust dobott be a köztudatba, ami még úgy is sokkolóan újnak hatott a '90-es évek elején, hogy Sinéad O'Connor borotvált fejéhez addigra már a nagyközönség is hozzászokott. De ennek a lánynak még szemöldöke se volt, bizarr sminket viselt és általában olyan ruhákat, amik egy posztapokaliptikus horrorfilmbe illettek, viszont biztosították, hogy viselőjük nemi szervei lehetőleg látszódjanak. Nem véletlen a Jenny Talia művésznév – nagyrészt miatta kellett 18+-os karikát tennünk erre a cikkre.
Richie Rich
Richie Rich valamivel kevésbé volt markáns megjelenésű, mint Jenny Talia, ő mégis többre vitte a divat világában. Harsány, gyakran transzvesztitizmusba hajló stílusa annyira bejött a közönség egy bizonyos szegmensének, hogy 1999-ben saját divatmárkát alapított egy partnerrel, és a Heatherette csaknem tíz éven át működött elismert divatházként, amíg az alapítói meg nem szüntették, később Richie Rich önállóan tervezett további hasonló jókat. Ötletei, azok mindig is voltak, ezt nem lehet elvitatni.
Amanda Lepore
Talán Amanda Lepore a legnagyobb legenda azok közül, akik a New York-i Club Kid-mozgalomból lettek híresek. Az első világhírű transznemű modellként szokás őt emlegetni, tavaly Budapesten is fellépett, tavalyelőtt a bécsi Life Ballal kapcsolatban írtunk róla. A fenti képen maga Michael Alig vételezi szemügyre Amanda Lepore természetesen természetellenes, 100%-ig plasztik dekoltázsát. Akik manapság élő Barbie-kká műttetik magukat, azoknak mind Amanda Lepore volt az előfutára. Csak ő persze nem nőből, hanem kamaszfiúból lett Barbie – hiszen már középiskolásként női hormonokat szedett és 17 évesen operálták át nővé. Azóta eltelt már bő három évtized, Lepore idén az ötvenet tölti majd be, de a szakembereknek hála, a mai napig ugyanúgy néz ki – mintha frissen jött ki volna a kés alól.
És a többi névtelen Club Kid
Rengeteg ember kapcsolódik még többé-kevésbé ehhez a Club Kid-mozgalomhoz, néha hozzájuk csapódott többek között a fent látható Nina Hagen vagy Grace Jones, de például RuPaul is, és hát Leigh Bowery hatását tagadni sem lehetne.
Azonban ezeken a manapság már legendának számító bulikon nem csak hírességek vettek részt, illetve természetesen nem lett mindenki híres, aki elment egy-egy ilyen buliba. Hogy miért nem, azt szinte nem is értjük, elnézve, hogy az egyszeri, anonim diszkóbajárók is milyen szettekben jelentek meg. Hatodikként a képösszállításban a közönséget mutatjuk, akiknek nevei feledésbe merültek már azóta. Pedig ők is csináltak ezt-azt!
Természetesen azt csak találgatni lehet a homályos beszámolók alapján, hogy ténylegesen milyenek lehettek ezek a bulik. A féktelen droghasználat miatt egyrészt nem igazán szerették, ha bárki bemegy oda filmezni vagy fotózni, ezért kifejezetten kevés videó és fotó készült ezekről a partikról. Ugyanemiatt másrészt másnap reggelre már maguk a résztvevők sem emlékeztek már kristálytisztán, hogy mi történt velük előző éjszaka a Limelightban. Manapság, amikor mindenki élőben közvetít mindent közösségi oldalakon keresztül, semmi sem maradhat ilyen homályos, mint amilyen keveset lehet tudni a Club Kid-világról. Ezért nincsenek ma már ebben az értelemben vett szubkultúrák.
Óhatatlan volt, hogy tragédiába fog torkollni az egész, sőt, sokan kifejezetten aktívan tettek is azért, hogy sírás legyen a vége. Manapság már elrettentő példaként emlegetik Michael Alig történetét, de az övé ezzel együtt máig a popkultúra egyik leglenyűgözőbb fejezete. Legalábbis az, amit tudunk, vagy tudni vélünk róla.