A Story-gálán ő lett az Év Műsorvezetője. A színpadon állva, a díjat átvéve azért odaszúrt a Story magazin főszerkesztőjének: „Neked ez az első gálád, és színpadon vagy, míg nekem azért el kellett jönnöm párszor, hogy felhívjatok ide végre.” Szakmáztunk kicsit a tévézésről, hogy átmenne-e az RTL-hez, hogy van-e olyan műsor, amit szívesen megcsinálna, mennyire van egyensúlyban a tévézés a zenéléssel, és persze a családról is dumáltunk. Interjú.
A Cometen is szépen teljesítettél, itt is kaptál egy díjat. Milyen érzés, hogy a zenei és a tévés szinten is ennyire elismerik a munkádat mostanában?
Jó. Sőt, abból szempontból meg duplán, triplán jó, hogy ezeknek a díjaknak a sorsa közönségszavazás során dől el, szóval nem az van, hogy 3-4 ember úgy gondolta, hogy én jó vagyok, hanem sokkal többen. Most is, például nem tudom, hogy kikkel voltam versenyben, mint műsorvezető, de nem lehettek olyan sokan. Talán öten, ha lehettünk ebben a kategóriában, őket meg azért kellemes érzés megelőzni.
Neked melyik a fontosabb, a zenélés vagy a tévézés?
Nehéz erre válaszolni. Mindig arra vágyom jobban, ami éppen nincs. Ha sokat képernyőzök, akkor a koncertezés hiányzik, ha nyáron ki se látok a fellépésekből, akkor meg az van bennem, hogy jó lenne már valami műsort csinálni, bemenni a stúdióba, pár órát melózni, aztán húzni haza a családhoz. De így jó, hogy van egy ilyen kiéheztetés.
Nem megterhelő ez így?
De. Főleg most az 50 milliós játszmánál. Abból a szempontból elég kényelmes, hogy bemegyek délután 4-re, majd este fél 10-re már otthon is vagyok, de amikor élőben megy az adás, az komoly jelenlétet igényel.
Szemmel láthatóan egyre több és fontos szerepeket kapsz a TV2-nél. Ezt plusz nyomásként éled meg?
Az jó érzés, hogy az esztrádműsorokban számítanak rám. Ez jelent valamit, hogy amit így közösen csinálunk az jó. Amúgy nagyon jó barátaim ülnek ott, ahol eldől, hogy ki milyen műsort kap.
Ahogy a fociban is számít, hogy ki kinek az apja, úgy itt sincs ez másként.
De az sem mellékes, mondjuk egy élő műsor kiosztásakor, hogy nagyon kevés ember van az országban, aki egy ilyet üzembiztosan tud vezetni. Plusz még a sajtó is kíváncsi rá, van egy magánélete, aminek egy részét annyira azért nem fél megmutatni. Szerintem a két kereskedelmi tévénél jó, ha hatan vagyunk, akik ezeknek a feltételeknek megfelelnek.
Van valami olyan műsorötleted, mint Hajós Andrásnak A Dalfutár, ami a tiéd és szívesen megcsinálnál?
Ötlet mindig van, csak az más szűrőn megy keresztül. Jó lenne egy olyan formátum, amit rám szabnak, hozzám igazítanak és onnantól kezdve az enyém. Mint Balázsnak a Gyertek át!. Ha az én csinálnám nálunk, akkor az ugyanolyan lenne, mivel hasonló karakterek vagyunk és jó a humorunk.
Mennyire vagy lojális a TV2-höz? Nem gondoltál rá, hogy átigazolj máshova?
Abszolút lojális vagyok, mivel van egy szerződésem, és biztosan állíthatom, hogy az egyik, sőt, ki merem mondani, a legjobb az országban. Nem csak a pénz, hanem az egyéb feltételek (a darabszám, a munkamennyiség, stb.) miatt, amit nem lehet überelni. Egyrészt tehát
nem is tudnak olyat mondani a másik oldalról, amiért én felállnék; másrészt, minek mennék, amikor itt ülnek azok az emberek, akik engem mozgatnak.
Most, hogy kiszakmáztunk magunkat, beszéljünk egy kicsit a családról. Úgy tűnik, hogy ott is minden a legnagyobb rendben. Stabilan együtt vagytok, van két gyereketek. Annak idején mind a ketten direkt elzárkóztatok attól a kijelentéstől, hogy örökké együtt lesztek, mivel sose tudhatja az ember. Most is így gondolod?
Hajniban még az van, hogy nem mondja ki, mert az ő életében volt egy ilyen váltás. Nekem már nagyon nehéz lenne mást megszoknom. Ráadásul szeretjük egymást, ami egy extra. Hét év után, azért ez ritka. Én nagyon jól érzem magam ebben az egészben. Van két gyönyörű gyerekünk, jó csaj a feleségem, keresünk pénzt, sikeresek vagyunk. Minek is váltsak?