Vilmos herceg szerint Diana hercegnő rémálom nagymama lett volna

Diana hercegnő életéről és 1997. augusztus 31-ei tragikus haláláról két évvel ezelőtt egy kimerítő lapozgatóban emlékeztünk meg. Idén, a huszadik évfordulón azonban Harry és Vilmos herceg legutóbbi beszámolóját vehetjük alapul, ugyanis a hercegek egy, az eddigi nyilatkozataiktól merőben eltérő interjút adtak a brit ITV tévétársaságnak, és olyan emlékeket is felidéztek édesanyjukról, amelyekről eddig eszükbe sem jutott beszélni. Ez nem kis dolog egyébként: az elmúlt húsz évben ugyanis nagyon ritkán nyíltak meg a témában, és akkor is csak egymástól függetlenül. 

Azt eddig is tudni lehetett, hogy Diana halálát egyiküknek sem sikerült teljesen feldolgoznia, azóta sem. Vilmos herceg csak tizenöt éves volt akkor, a sokk pedig, ami akkor érte, sosem tűnt el nyomtalanul. Harry herceg érzéseiről pedig nem véletlenül nem tudott a nyilvánosság semmit húsz éven keresztül, ugyanis mindvégig elnyomta őket, gondolni sem akart az anyjára, ez pedig a magánéletére és a munkájára is rányomta a bélyegét. Talán barátnőjének, Meghan Markle-nak köszönheti, hogy a helyzet változott, és mostanában a világgal is megosztja gondolatait.

Az utolsó telefonbeszélgetés

A feldolgozás folyamatában nem sokat segít az sem, hogy miként emlékeznek vissza az anyjukkal folytatott utolsó telefonbeszélgetésre. Akkor épp Erzsébet királynőnek a skót birtokán álló balmorali kastélyában nyaraltak, és ahogy mondják, csak saját dolgukkal voltak elfoglalva. Nem is különösebben akartak beszélgetni a szüleikkel, pont, mint a 12 és 15 éves gyerekek általában. 

Azt hiszem, nagyjából 5 percet, ha beszéltünk akkor, aztán rohantam a dolgomra, mert tudtam, hogy később úgyis újra hív majd. Harryvel alig vártuk, hogy letehessük a telefont, de ha tudom, hogy mi fog történni, nem lettem volna olyan flegma. Az a telefonbeszélgetés viszont így egy életre belém égett 

– mondja Vilmos herceg, Harry pedig csak arra emlékszik, hogy gyorsan elköszönt, de hogy miről beszéltek az anyjával, arra már nem. 

Ha tudtam volna, hogy nem beszélhetünk többé, biztos, hogy másként viselkedtem volna. Azt hiszem, egész életemben bánni fogom, hogy ilyen rövidre sikerült az utolsó beszélgetésünk. 

„lélekben Ott volt az esküvőmön”

Amikor gyerekkorában Vilmos herceg beleszerelmesedett Cindy Crawfordba, Diana elintézte neki, hogy egy nap a lépcsőn várja őt, amikor hazajön az iskolából. Aztán valamiért mégsem egy modellt vett feleségül, hanem Kate Middletont, akit az anyja sosem ismerhetett. Ez Vilmosnak mindig is fájt, abban viszont hisz, hogy minden, hozzánk közel álló személy a halála után is velünk marad, így arról is meg van győződve, hogy anyja lélekben ott volt az esküvőjükön. 

Amikor bevonultam, éreztem, hogy ott van velem. 

Aztán azt is elmondta, hogy gyakorlatilag nincs nap, amikor ne gondolna rá, ami néha jó, néha pedig rossz érzéssel tölti el. Az esetek többségében azonban elmosolyodik, amikor valaki valami olyat mond, ami az anyjának is tetszett volna.

Szeretett nevetni és viccelődni. Igazán laza szülő volt, ugyanakkor pontosan tudta, hogy a palota falain kívül zajlik a valódi élet. 

Rémálom-nagymama lett volna

Ezt nem mi mondjuk, hanem Vilmos herceg, aki meg van győződve róla, hogy édesanyja nem lett volna egyszerű eset nagymamának. Ezt arra alapozza, hogy Diana, mielőtt hozzáment volna Károly herceghez, óvodapedagógusként dolgozott, szóval meglett volna rá az esély, hogy az unokái körül kissé túlbuzog.

Imádta volna őket, de egy rémálom lett volna. Egy igazi rémálom. Úgy képzelek mondjuk egy fürdetést, hogy egyszer csak betoppan, mindent összebuborékozik meg összehaboz, aztán, mint aki jól végezte dolgát, elvonul. 

György herceg és Sarolta hercegnő ebből sajnos kimaradt, de Vilmosék mindent elkövetnek annak érdekében, hogy Diana emlékét fenntartsák, és tudatosítsák a gyerekekben, hogy nekik igenis két nagymamájuk van. 

Szeretnék annyi időt tölteni Saroltával és Györggyel, amennyit csak tudok. A korai évek különösen kritikus időszaknak számítanak a gyerekek életében, és ezt azóta látom csak igazán, amióta tudom, anyám mi mindent tett meg értünk.

 Forrás: US Magazine