Idén is megy az Álomutazó a BOK csarnokban karácsony környékén, ugyanazzal a szereposztással, mint tavaly. 2017-ben a szereplők közül Zsédával nem tudtunk beszélni, most azonban összejött vele egy miniinterjú. A mesemusicalből egy rövid sajtóbemutató részeként láthattunk néhány számot-jelenetet, ahol Zséda is énekelt, majd rendelkezésünkre állt egy pár perces beszélgetés erejéig, de elnézést kérve: azt mondta, hogy nincs a legjobb formában, éppen kifelé lábal egy betegségből.
Tényleg beteg vagy? Dehát tíz perce jöttél le a színpadról!
Influenzás voltam, de a legrosszabbon már túl vagyok, lement már a neheze. Volt egy pár koncertem, amit le kellett mondani.
Most, hogy hallak beszélni, a beszédhangodon hallatszik is, hogy nem vagy 100%-on, de az énekhangodból nekem tíz perccel ezelőtt nem tűnt fel semmi...
Ez valahogy úgy van, hogy az énekesek nagyon tudják a hangjukat kontrollálni. Csodálatos dolog, hogy akkor is, amikor az ember beteg és alig áll a lábán, felmegy a színpadra, és arra a pár pillanatra-órára, ameddig a fellépés vagy koncert tart, koncentrálódnak az energiák. Összeszedem magam, és ilyenkor még 200%-ot belead az ember. Most volt egy szabadtéri koncertem Gyöngyösön, ahol azt éreztem, hogy beleszakad mindenem, annyival jobban oda akartam tenni magam. Ha ott van a közönség, ott tombol több ezer ember, egyszerűen nem tehetem meg, hogy nem teszem oda magam. Hálás vagyok, hogy ennyi mindent csinálhatok, és hogy ennek az egésznek a szolgálatába áll a testem. Körülbelül öt éve volt utoljára egy olyan, hogy le kellett mondanom egy koncertet amiatt, hogy beteg voltam.
Tavaly karácsonykor játszottátok utoljára az Álomutazót. Milyen volt egy év után visszazökkenni ebbe az előadásba a szereplőnek?
Nagyon gyorsan ment – tavaly volt 15 vagy 16 előadás, annyi idő alatt ez beég. Mindenki belefért a jelmezébe, mindenki tudja a szöveget… de azért egy hónappal előbb elkezdtünk próbálni.
Milyen reakciók érkeztek a tavalyi előadások után a közönségtől?
Mindenki imádja! A kisfiam legalább kétszer meg akarja nézni: mindenképpen jönni fog egyszer a haverjaival, egyszer a családdal. Sokan jönnek olyanok, akik tavaly már látták – ez egy óriási siker, mindenkinek jutalomjáték.
Hogyan telnek az ünnepek, ha az ember dolgozik?
A karácsonyi pár nap mindig a családé, de az előtte és utána levő időszak nagyon sűrű, ez most is így van. Aztán a karácsony után jönnek majd a szilveszteri bulik. Egy szórakoztatóipari előadónak szilveszterkor mindig dolgoznia kell – az a jó, ha hívnak minket.
Mikor volt utoljára olyan szilvesztered, hogy nem dolgoztál?
A Cotton Club-os idők óta, azt hiszem, csak egy olyan volt, a kiválásom utáni év, hogy szilveszterkor ne dolgoztam volna. Egyébként a szilveszter mindig a fellépésekről szól.
Mesélj egy kicsit arról, hogy mivel indítod majd 2019-et!
Januárban jön a brit Blake együttes, lesz velük egy koncertem Budapesten az Arénában, és egy Debrecenben a Főnix Csarnokban – a vendégük leszek, nagyon készülök rá és várom. Már elkezdtünk egy új lemezt Jamie Winchestrerrel és Moldvai Márkkal, valamint a szokásos csapatommal. Turnéra is indulunk majd tavasszal – sok mindent tartogat az új év!
A Dalba nem térsz vissza véletlenül?
Nem, viszont felkértek a német és a svájci eurovíziós zsűribe. A németeknél van egy helyi zsűri, a közönség és egy nemzetközi zsűri – és én a nemzetközi zsűri tagja vagyok. Már volt 4-5 előforduló, amit interneten keresztül zsűriztem, és az élő show február 22-én lesz. A svájciaknál is zsűriztem, szintén többfordulós rendszerben, de ott csak interneten keresztül. Szeretem ezt csinálni, nagyon élveztem.