Már önmagában fura, hogy James Middleton, Katalin hercegné öccse és egyben Vilmos herceg sógora ír egy hosszú cikket a Daily Mailben. Még meglepőbb azonban a témaválasztás, főleg azután, hogy a brit üzletember pont a napokban került be a hírekbe idilli nyaralásával és azzal, hogy publikussá tette az Instagramját – ezeket a dolgokat is teljesen más szemmel nézi az ember a Daily Mail-es cikkben foglaltak ismeretében.

Fent a címben kiemeltünk egy idézetet a James Middleton beszámolójából és az idézet teljes egészében így hangzik:

Tudom, hogy gazdagon meg vagyok áldva és kiváltságos életet élek. De ez nem tett immunissá a depresszióval szemben. Nehéz leírni ezt az állapotot. Nem csak puszta szomorúság. Ez egy betegség, az elme rákja.

James Middleton azt írja, hogy azért most döntött úgy, hogy megosztja a nagyvilággal, hogy milyen mentális betegségekkel él gyerekkora óta, mert most már annyival jobban van, hogy erre képes, és kivételes helyzete miatt kötelességének érzi, hogy vallomásával ő is hozzájáruljon a mentális betegségekhez kapcsolódó stigma elleni harchoz. Ő maga sem ismerte be sokáig maga előtt, hogy segítségre szorul, így saját tapasztalatainak megosztásával próbál minden hasonló problémákkal küzdő embert bátorítani arra, hogy forduljon szakemberhez segítségért.

A cikk szerint a 31 éves üzletembernek élete során a következő három dologgal kellett szembenéznie.

  • Gyerekkorától kezdve súlyosan diszlexiás, ezért sokkal rosszabbul ment neki az írás és az olvasás, mint osztálytársainak. Emiatt a tanulmányi eredményei mindig is rosszak voltak, de ennek ellenére az egyetemig vitte (nyilván nagyrészt társadalmi helyzetének köszönhetően). Az egyetemet azonban egy év után kénytelen volt otthagyni és dolgozni kezdeni. Amiatt, hogy a tanulásban mennyire le volt mindig maradva, egész életében szégyellte magát.
  • Depresszióval is küzdött évekig, aminek a tünetei között volt, hogy szorongott, álmatlanságban szenvedett, de nem volt képes néha még az ágyból sem felkelni, elzárkózott mindenkitől, még az üzenetekre-mailekre sem válaszolt, családtagjai sem tudtak róla semmit, a munkáját elhanyagolta, a vállalkozását kis híján be kellett zárni.
  • Harmadrészt egy évvel ezelőtt állapították meg nála a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar egy felnőttkori változatát. Ez nála abban jelentkezik, hogy bár rengeteg az új és kreatív ötlete, nehezen tud tartósan odafigyelni egy-egy feladatra, és gyakran a legegyszerűbb hétköznapi teendőket (pl. fogmosás, felöltözés) is képtelen elvégezni.

James Middleton azt írja, hogy a nagy változás akkor jött az életében, amikor helyzete odáig súlyosbodott, hogy végre belátta, hogy a mentális problémái miatt segítségre szorul, és felhívta a családorvosát, aki elindította őt a kezelések útján. Middleton most bizonyos esetekben gyógyszereket szed tünetei enyhítésére, illetve kognitív viselkedésterápiára jár. Minden napra készít magának egy listát 10 dologgal, amit el kell végeznie, és azt mondja, az életminősége az utóbbi évben rengeteget javult, azt mondja, olyan, mintha egy súlyt vettek volna le a válláról.

Mondanivalóját azzal a gondolattal zárja, hogy:

it's OK not to be OK,

amit magyarra nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy

rendben van az is, ha az ember nincs rendben.