Zimány Linda: „nem mondanám, hogy én influenszerként hatással lennék bárkire”

A héten a Société Budapestben gyűlt össze a Miss Balaton szépségversenyhez kapcsolódó hírességek jó része abból az alkalomból, hogy már lehet jelentkezni a 2019-es fordulóra. Az eseményen Zimány Linda is ott volt, aki a Miss Balaton eddigi győztesei közül talán a legsikeresebb és leghíresebb lett, mégis, amióta elvégezte a jogi egyetemet, első számú szakmájának már nem a modellkedést tekinti. Szépség, külső, önbizalom, intelligencia, influenszerkedés – többek között ezeket a témákat érintettük az alábbi interjúban.

A te kapcsolatod a Miss Balatonnal úgy kezdődött, hogy annak idején megnyerted a versenyt. Mesélsz nekünk erről egy picit?

2006-ban voltam Miss Balaton, a régi verseny még Siófokon volt, és ezzel akkor életem egyik legnagyobb vágya teljesült. Azóta is a verseny mellett vagyok: mindig visszahívnak, szeretik, ha itt vagyok a környékén, akár külső mentorként. Tavaly is voltam a táborban, tartottam előadást a lányoknak a médiával kapcsolatban, arról például, hogy hogyan lehet kezelni az újságírókat. Nagyon élvezték, úgyhogy valószínűleg idén is visszatérek. Ezen kívül magán a versenyen is volt már, hogy zsűritag voltam, volt, hogy középdöntőn zsűriztem, szóval szeretik, ha valamilyen formában itt vagyok – és is nagyon szeretem. Volt egy időszak, amikor nagyon elsokasodtak a szépségversenyek, és ezért vesztettek az értékükből. De most megint egy elég tiszta állapot van Magyarországon: van a Magyarország Szépe és a Miss Balaton. Ez a két verseny az, ami igazán előtérben van.

Arról sokszor hallunk, hogy mit várnak a szépségversenyeken indulóktól. Mondanál egyvalamit, amit viszont NEM szeretnek tőlük? Mi az, ami hiba szokott lenni a jelentkezőkben?

A zsűritagoknak sokszor nem szimpatikusak az olyan lányok, akik nagyon csinosak, de túl sok önbizalom van bennük – mondjuk így.

Van ilyen, hogy túl sok önbizalom?!

Van! És bármilyen meglepő, nekem pedig sokszor nincs elég – mindenkinek megvan magával a saját problémája… Van, aki mondjuk úgy próbálja leplezni az önbizalomhiányát, hogy túltolja a magabiztosságot kifelé, és ilyenkor ez lejön a castingkor vagy a színpadon, mert nem természetes. Ez nem feltétlenül az ő hibája, ettől még nem rossz az ő személyisége, csak éppen akkor úgy sikerül, és ez rossz irányba billentheti az adott helyzetet. Emellett persze fontos a külső egy szépségversenyen, bár én összességében nézek egy lányt, szóval engem nem feltétlenül zavar, ha valakinek van egy kis narancsbőre, mert ez előfordul, mindenkinek van – nekem is van, pedig edzek minden nap és egészségesen étkezem. Szóval az a lényeg, hogy összességében legyen valaki esztétikus, jó kisugárzása legyen, boldogságot sugározzon, azt, hogy harmóniában van önmagával.

Elég önmagában egy ilyen versenyen a győzelem ahhoz, hogy az embernek karrierje lehessen ebben a szakmában?

Minket, akik most itt vagyunk mentorként vagy régi királynőként, a kitartásunk és az alázatunk vitt oda, ahol mi most vagyunk. Az embernek sokszor van olyan helyzet az életében, hogy elszállhatna magától – de mindig a földön kell járni. Nem mindig van siker, nem sikerülhet minden casting, nem mindig pozitívak a visszajelzések, de nem szabad ettől falnak menni. Ha az ember mondjuk egy új királynőként a nyilvánosság elé kerül, biztosan kap hideget-meleget, lesz, akinek tetszik, lesz, akinek nem – ez egy teljesen szubjektív dolog. Ezt meg kell tanulni kezelni, ez a legnehezebb része, és itt dől el, hogy valaki hova tud eljutni.

Szerinted reális karrierterv ma egy csinos, 18 év körüli lánynak, hogy indul egy ilyen versenyen, szerepel a hagyományos és közösségi médiában, és ennek alapján szépségkirálynő és influenszer lesz?

Én abszolút a tanulás mellett vagyok. Nekem is direkt nem az van az Instámon, hogy influenszer, hanem az, hogy „just for fun” [kb. „csak a móka kedvéért”]. Én a jogi munkámat jelenleg nem tudom megmutatni mindenhol a közösségi médiában, hiszen titoktartási kötelezettségeim vannak – és ez nem is oda való. Fontos, hogy legyen egy biztos bázisa az embernek, fejlessze magát, tanuljon, legyen intelligens és nyitott a világra. És emellett lehet egy oldala mondjuk az Instagramon: „ez az én életemnek a jó oldala, a szép oldala. Ez egy fotóalbum. Nyugodtan nézegesd, ha tetszik, ha jó kedved lesz tőle, ha nem, akkor meg ne.”

Ezek szerint nem igazán tartod magad influenszernek, ugye?

Nem szeretem az influenszer szót, és nem mondanám azt, hogy én influenszerként hatással lennék bárkire. Nincs ilyen, hogy egy csirkesalátát posztolok, és onnantól kezdve mindenki csirkesalátát fog enni. Szerintem az első és legfontosabb, hogy egy lánynak ne ez legyen az életcélja, hogy szépségkirálynő lesz és mosolyog a kameráknak. Ne felejtsük el, hogy nem Amerikában élünk: itthon nem lehet megélni ezekből a dolgokból. Tiniként persze tök jó, ha az ember ezzel tud keresni egy kis zsebpénzt, de ahogy megy az idő, lassan meglátja az ember, hogy mindig jönnek új dolgok és nehezítések az életben, és szükség van egy bázisra, úgymond egy B-tervre, ami idővel A-tervvé lép elő.

Így lett számodra B-tervből A-terv a jogi munka, de közben a modellkarriered sem szűnt meg teljesen...

Nekem fantasztikus érzés, hogy elvégeztem az egyetemet, de közben van egy másik oldala is az életemnek. Soha nem fogok tudni elszakadni ettől, mindig szívesen leszek itt a versenyeken, segítek, satöbbi. Vagy ha olyan modellmunka adódik, ami való nekem a koromhoz képest, ami belefér az imázsomba, akkor azt szívesen elvállalom, hiszen így nőttem fel. A mai világban ezek a határok sokkal szélesebbek, de meg kell találni mindennek a helyét és az idejét, és kell, hogy legyen egy biztos jövőkép, ami nem kizárólag a külsőségekről szól.