Elstartolt a 2019-es X-Faktor első élő showja. A versenyzők igyekeztek a legjobb formájukat hozni, ám sajnos négyen nem jutottak tovább a második élő műsorba. Búcsúzott a Speranta, a C.O.O.L., Anti bácsi és Huszár Aletta is. A mentorokkal az élő adást megelőző sajtótájékoztatón beszélgettünk.

Puskás Peti

7 éve saját zenekarában, a The Biebers-ben muzsikál, ez pedig nagy előnyt jelent neki, hiszen az idei X-Faktorban maga is csapatokat készít fel a versenyre. Tisztán látja a közös munka szépségeit és nehézségeit, illetve azt is fontosnak tartja, hogy mentortársaival együtt családként haladjanak előre.

Te is zenekarban játszol. Ez segít abban, hogy magad is csapatokat koordinálsz?

Rengeteget segít, hiszen tudom, hogy milyen zenekarba tartozni. Mikor elkezdtem így zenélni, sosem értettem, hogy világhírű bandák miért oszlanak fel. Hogy lehet ezt megunni? Aztán rájöttem, hogy nem hülyeség, amikor azt mondják, hogy mikor együtt fogtok ülni egy buszon napokon keresztül, akkor lehet, hogy elkezditek megunni egymást. Ez persze megtörtént nálunk is, akadt olyan, hogy feszültség volt. Szerencsére a legtöbbet sikerült megoldani. De nekem nem 3 mentoráltam van, hanem 9. Mindenkinek igényei vannak, ízlése, gondolatai, elképzelései, érzései, gondjai. Ápolni kell a lelküket, úgy, hogy zenekaron belül se sérüljön senki. Nagyon nehéz volt az elmúlt két hónap, de ezen a héten már többször meghatódtam. Azt éreztem, hogy megjöttek a csapatok. Megérkeztek, rájöttek, miről szól zenekarnak lenni. Hogy együtt kell mozogni, meg kell egymás kezét fogni, és a legnehezebb pillanatban is kihúzni egymást a szarból.

Mi a legszebb, és a legnehezebb része annak, hogy zenekarokat készítesz fel az élő showra?

A legszebb az, amikor elkezdenek örömzenélni. A zenekarozásban ez a lényeg. Akkor jók, ha örömzenélnek. A legnehezebb meg az, hogy eljussunk odáig. Hiszen nem szabad a szőnyeg alá söpörni, hogy egy zenekarban rengeteg feszültség és konfliktushelyzet van. Szakmai és magánéleti is. Nehéz mérlegelni, hogy mikor szólhatok én bele, hogyan fogadtassam el magam, hogyan tudom pozícióba tenni magam. Egyszer csak odamenni például évek óta együtt zenélő csapatokhoz nem könnyű. De nagyon sokat poénkodunk.

Mindhárom csapat nagyon simulékony populárisan. Nem félsz, hogy felvesznek egy ilyen allűrt?

Nem. Egy zenésznek fontos tulajdonsága, hogy figyeli a trendeket, és nyitott, kíváncsi az újdonságokra. Én utálom azokat a zenészeket, akik szidják az új zenéket. Ez pont azt jelenti, hogy egyáltalán nem kíváncsiak, nem befogadóak. Pedig a zenélés erről szól. Ha bezárkózol, és csak azt hajtogatod, hogy te csinálod a legjobban, az egy vakvágány. Folyamatosan változik a közönség, a műfajok és a világ is. Változni kell a világgal.

A mentorházban volt fenntartásaid a Spreantával kapcsolatban. Ezeket sikerült legyőznöd?

Ezek már teljesen szertefoszlottak. Ők egy rutinos zenekar. Értik egymás gondjait, egymás tempóját, megértik a Szandrát, és az ő pozícióját. Tudják, mikor kell visszavenni, odaadni. Sokszor volt az, hogy mindenki össze-vissza zenélt, mert iszonyatosan tudnak, és minél többet meg akartak mutatni. Jó volt, amikor már nem kellett szólni. Tudták, mik az arányok, hogy én mit szeretnék, és hogy ők mit szeretnének. Ez egy közös sport, ahol mindenkinek meg kell adni a helyét.

Előfordul, hogy összetűzésbe kerültök a többi mentorral. Hogy kezelitek ezt?

Mi egy család vagyunk. Ha nem családként kezelnénk négyünket, akkor abból nagyon nagy problémák lennének, és nem csak nekünk, de a műsornak is. Össze szoktunk veszni, de ez a feszültség meg szokott szűnni, mert meg kell, hogy beszéljük. Én senkit sem hibáztatok, ha nem érti, és bele akar szólni. Csak mi négyen tudjuk, milyen érzés, amikor van többmillió kritikusod, és közben meg vannak szereplők, akikért felelősséggel tartozol. Egyszerre tartod a hátad saját magadért és a versenyzőidért. Nehéz helyzet, és pont ezért gondolom azt, hogy nekünk össze kell kulcsolnunk egymás kezeit, és jóban-rosszban menni előre. Még akkor is, ha néha elszabadulnak az indulatok. De ez hozzá tartozik, hiszen mindent beleadunk. Enélkül nem működne a műsor, a zenélés és a mentori munka sem.

Gáspár Laci

évek óta az X-Faktor zsűrijének oszlopos tagja. Idén már szerette volna a fiúkat mentorálni, de végül a 25 év felettiek kategóriáját kapta. Az énekes azonban egy percig sem szomorkodott, hiszen a csapatában ígéretes tehetségek kaptak helyet. Köztük a 70 éves Anti bácsi is, akihez hasonló versenyző még nem fordult meg a műsorban.

A műsorban említetted, hogy idén már szeretted volna kipipálni a fiúk kategóriáját. Hogy érezted magad, amikor kiderült, hogy ez most nem fog megtörténni?

Nem jöhet mindig minden össze. Egy másodperc alatt elfelejtettem ezt. Arra koncentráltam, hogy mi a legjobb a csapatnak, akiket én kaptam. Persze, nem tagadom, erősnek tartom a fiúk kategóriáját, de mindent meg fogok tenni, hogy kihozzam a mentoráltjaimból a legtöbbet.

Többször is elérzékenyültél az idei szériában. Szenzitívebb lettél, vagy a produkciók tettek érezelmessé?

Én ilyen vagyok. Elengedem magam. Azt gondolom, hogy egy ilyen műsorban nem kell visszafognom magam. Nagyon szeretem a zenét, ezért vagyok énekes, mert rám olyan hatással van gyerekkorom óta a zene, amit nem tudok megmagyarázni. Már gyermekkoromban is, ha hallgattam egy-egy dalt, akkor könny szökött a szemembe, és ez a mai napig így van. Nagy hatással van rám, ha megfog, ha van benne érzelem, ha profi az énekhang, ha azt hallom, hogy valaki tehetséges. Ez engem mindig meghat.

Milyen együtt dolgozni a csapatoddal?

Nagyon jó, mert tisztelnek. Elfogadják, amit mondok. Már dolgoztam 25 év felettiekkel, és akkor az volt a benyomásom, hogy nehezebb velük, mert mindenkinek kialakult véleménye van a zenéről. Ez most nincs. Néha már szólnom kell, hogy csak egy ötletet mondtam, nem kell feltétlenül úgy csinálni. Felnéznek rám.

Anti bácsi valami teljesen újat hozott a műsorba. Mi a véleményed erről?

Ez egy olyan jelenség, ami nem volt még az X-Faktorban, és lehet, hogy nem is lesz. Ez egy különleges dolog, és Anti bácsitól nagyon sokat lehet tanulni. Nem panaszkodik, hogy sokat kell forgatni, pedig egy 70 éves bácsi. Példaértékűen viselkedik, és jó, hogy a fiatalok ezt látják.

Hogyan kezelitek a zsűrin belüli konfliktusokat?

Nem szoktam visszafogni az érzelmeimet. Nekem van egy elképzelésem, és amellett kiállok. Azt gondolom, hogy ez kötelességem is. Egy énekesnek elsősorban énekelni kell tudnia. Számomra a tehetség a legfontosabb. Engem az nem érdekel, valaki hogy néz ki, honnan jön, mi a háttere. Csak az érdekel, hogy mennyire tehetséges. Nem mindenki nézi így. Az sem rossz szemszög, csak nem az enyém. Amikor ez a kettő találkozik, akkor előfordul egy-egy vita. De emellett mi családként szeretjük egymást, ezért is tudjuk megmondani őszintén egymásnak a véleményünket. A konfliktusokat hamar rendezzük, nem visszük tovább, nem haragszunk.