Nánási Pál: „Nóri abszolút intelligensen kezeli, hogy a férje kicsit olyan, mint egy nőgyógyász”

Szívhez szóló tárlat nyílt Nánási Pál legújabb fotósorozatából. A fényképész a Veni Vidi Vici Alapítvánnyal dolgozott együtt, amely halmozottan sérült gyermekek oktatását támogatja. 40 kép készült, amelyen hazai művészek és sérült gyermekek pózolnak együtt. A munka hónapokon át folyt, és mind a résztvevő hírességek, mind a gyermekek családtagjai örömmel emlékeznek vissza a közös munkára.

Nánási Pállal a kiállításmegnyitó után beszélgettünk a koncepcióról, a munka folyamatáról, a vloggerkedésről, saját gyermekeiről, jövendőbeli terveikről, illetve arról is, hogyan hat a házasságra az, hogy gyakran fotóz aktképeket.

Volt határozott elképzelésed a képek koncepciójáról, vagy inkább a természetességre törekedtél?

Élményt akartunk adni a gyerekeknek. Az összes szereplő, aki ebben részt vett, tud élményt adni, és olyan témákat választottunk, amik valamilyen módon kapcsolódnak a gyerek álmaihoz és vágyaihoz. Egyikük például az autókat imádja, neki ilyet választottunk. Mindenkivel volt egy ilyen típusú kapcsolódás, de maga a koncepció nem volt egyértelmű, hiszen még sosem fotóztam ilyen szinten sérült gyerekeket. A szándékom az volt, hogy ne az látszódjon, hogy ők sérültek, mert akkor szomorúságot közvetítene a kép.

Lelkiekben is kellett készülnöd a fotózásokra?

Igen. Kicsit mindenkinek kell. Főleg, ha sokat vagy a saját gyerekeiddel. De a fotózások nagyon jó hangulatban teltek. Nem azt kérték tőlem, hogy csináljunk olyan képet, amire valaki ránéz, és rögtön elsápad, hogy mennyire szegény és beteg ez a gyerek, hanem tényleg higgyük el, hogy ők lehetnek boldogok, vidámak. Ugyanúgy megvannak azok a pillanataik, amiket mi is okozunk magunknak. Ez egy jó üzenet.

Kellemes volt a közös munka a felkért hírességekkel?

Szenzációsan! Mindenki átélte, megélte, megértette, és elfogadta a helyzetet. Könnyebb dolgom volt, mint gondoltam, de meg kellett erősítenem a szívemet. Az első fotózás volt az, amitől a leginkább féltem, de amikor láttam a gyermek arcán a boldogságot, az nagyon felszabadító volt.

Hogyan osztod be az idődet apaként, fényképészként és vloggerként?

Nem kell ezt beosztani. Mindig az vagyok, aki vagyok. Sok mindennel foglalkozom, de ez azért van, hogy ne unatkozzak.

Hogy érzed magad vloggerszerepben?

Érdekes, mert én alapvetően nem sokat mutatok kifelé. Zárkózott gyerek voltam, és most valahogy beletanultam ebbe az életbe. De azt látják belőlem, aki vagyok. Nem játszom szerepet. Ha kellene, az borzasztó nehezen menne. Saját magamat adni és azzal foglalkozni, amit szeretek, olyan emberek társaságában, akiket szeretek, az nem nehéz.

A gyerekeitek is oszlopos tagjai a vlogoknak. Nem viseli meg őket a sok utazás?

Nem. Ők azt gondolják, hogy világutazók. Mici gyakran mondogatja is. Megszerették ezt. Most hosszú ideje nem voltunk sehol, mióta hazajöttünk Ázsiából. De hamarosan megint megyünk.

Akkor szeretnek szerepelni.

Igen, nekik ez teljesen természetes.

Szerinted melyikőtök munkáját tartják érdekesebbnek a gyerekeitek?

Vencinek már van fényképezőgépe. Ő nagyon szeret fotózni. Mici meg a dumához ért. Eleinte kicsit zárkózottnak tűnik, de aztán nagyon hamar kinyílik.

Előfordulhat, hogy a nyomdokaitokba lépnek?

Nem tudom. Nem fogom őket kényszeríteni, de most úgy tűnik, hogy fogékonyak.

Sokféle és sokszínű a munkád, gyakran készítesz aktfotókat is. A nejed hogyan viszonyul ehhez?

Ez mindig téma, de szerencsére Nórinak semmi problémája nincs ezzel. Részese ezeknek a napoknak. Sokszor, amikor ezek a fotózások zajlanak, akkor ő is jön-megy a stúdióban. Ő érti, hogy nekem ez a szakmám, sőt. Az elkövetkezendő időkben még inkább az lesz. Sajnos itthon megszűnik a Playboy, de én továbbviszem ezt a hagyományt. Ez sosem bántotta őt, sosem veszekedtünk emiatt. Abszolút intelligensen kezeli, hogy a férje kicsit olyan, mint egy nőgyógyász.

A napokban derült ki, hogy bisztrót terveztek nyitni. Honnan jött ez az ötlet?

Totál véletlenül. Nem messze a nyaralónktól van egy hely, ahova mindig jártunk. Gyakorlatilag egy kihelyezett fridzsider volt, ahonnan mi beszereztünk mindent. De idén nem nyitott ki. Aztán valaki mondta, hogy eladó a hely. Mi pedig annyira magunkénak éreztük, hogy viccből azt mondtam: vegyük meg! Nekünk korábban is egy romantikus elképzelés volt, hogy bisztrót nyissunk. Régebben lett volna rá lehetőségünk, de végül nem valósult meg. Túl nagy falatnak éreztük. De ez most egy pici hely, közel van, nyáron úgyis mindig lekötözünk a Balatonra. Felkutattuk a tulajdonost, és már elkezdődtek az előkészületek. Lelkesedésünk az van, de ez még a jövő zenéje.