GettyImages-1151900227

Gryllus Dorka: „egyszerre történt két abszurd dolog: terhes lettem, és jött a járvány”

2020.06.09. 08:13

Homeschooling a nappaliban, szinkron- és hangalámondási munkák a gardróbban, a gyerekszobában és a vécében pedig színházi felvételek” – így írja le Simon Kornéllal és kisfiukkal közös otthonukat Gryllus Dorka, hiszen a karantén kezdete óta náluk is szinte kizárólag a lakásban zajlik az élet. Ezek a bizonyos színházi felvételek egy különleges projekthez készülnek, és éppen ez adta az alábbi interjú apropóját.

Június 11-én, csütörtök este 9-kor lesz látható az Indexen egy különleges online színházi előadás, ami a színészek élő játékát előre elkészített felvételekkel és animációkkal kombinálja majd. A Dekameron 2020 egyik szereplője Gryllus Dorka lesz, aki májusban hozta nyilvánosságra, hogy babát vár, pedig nem tervezték még egy gyerek vállalását. A Trojka Színház társulatának tagját elsősorban arról kérdeztem, milyen a felkészülés erre a különleges projektre ennyire rendkívüli körülmények között.

A Dekameron 2020 egyedülálló módon keveri a műfajokat. Mennyiben emlékeztet téged ez a projekt a hagyományos színházi munkára, és mennyiben egy filmforgatásra?

Annyiban színház, hogy mi egy összeszokott társulat vagyunk, és az egész az elmúlt pár év közös munkáján alapul. Van egy közös gondolkodásmód, egy közös ízlés. Annyiban viszont hasonlít például egy filmforgatásra, hogy egy telefonnal veszem magam – de közben mégsem hasonlít, mert én veszem magam, nem egy operatőr, és kicsit be is határol minket a technika egy filmforgatáshoz képest. Ez egy nem begyakorolt rendszer: van a kezemben egy kamerának használt telefon, van egy monitor, amin látom, és egy fülhallgató, amin hallgatom a többieket, a technikai tér is behatárol, például jelenet közben nem tudok föl-le szaladgálni, mint mondjuk egy filmben, vagy a színpadon. De közben mindig ugyanúgy figyelni kell a partnert, mint a színpadon – ez megint olyan, mint a színházban, csak most monitoron.

Milyen otthonról végezni ezt a típusú munkát?

Egyfelől jó, mert itthon vagyunk és együtt van a család. Én szeretem ezt a típusú itthonlevést, szeretem, hogy itthonról be tudok jelentkezni a híradóba, nagyszerű, hogy együtt reggelizünk, együtt ebédelünk, együtt is vacsorázunk. De a másik oldal, hogy tegnap mondjuk nem indult el a Zoom, és ilyenkor bejön a kisfiam a próbára, hogy „mama, nem indult el a magyaróra”… De most már ő is tudja, hogy mikor van próba, próbál alkalmazkodni. Mindenki próbál alkalmazkodni: a férjem a gardróbban szinkronizál, én meg itt a gyerekszobában rendezem be az előadás díszletét. Ebben a projektben én vagyok a saját magam sminkese, fodrásza, berendezője és operatőre.

Szóval játszik majd a darabban a lakás is?

Igen! Kicsi szeletek fognak belőle megjelenni. De egyébként ez a Trojkában sokszor így van: például előfordul, hogy visszük a saját ruhánkat. A Trojka nem egy kőszínház, mi egy alternatív társulat vagyunk, alternatív megoldásokkal működünk.

Rengeteg változást hozott a világban a járvány és a karantén – hogyan értékeled ezeket a változásokat?

Pokorny Liával, Szinetár Dórával, Udvaros Dorottyával, Bojár Ivánnal, Réti Adriennel és másokkal aláírtunk egy petíciót, hogy ne térjünk vissza a normálishoz, mert a normális már nem normális. Ha így folytatjuk tovább, akkor a Föld pillanatokon belül nem lesz már alkalmas az emberi életre. Muszáj változtatni. Az összes autózásunk, repkedésünk, műanyag-pazarlásunk – ezt mind át kell gondolni. A mostani járványügyi helyzet megmutatta nekünk, hogy baj van. Nem lesz, hanem baj van. Muszáj átgondolni, hogy mi legyen másképp. Persze most, hogy jön a nyár, nem bánnám, ha el lehetne menni egy tengerpartra, de így, hogy kisbabát várok, nagyon kell vigyáznom. A két méter távolságot tartom a világgal – ez korlátoz, de terhesen az ember egyébként is egy kicsit jobban befelé fordul. Ilyenkor minden relativizálódik: a karrier, a filmezés, minden, amiben addig az ember nagyon benne volt, és úgy gondolta, hogy hú, de fontos. Aztán hirtelen egy új élet kezd kialakulni a hasadban és rögtön megérted, hogy ezeken a dolgokon nem kell annyit izgulni. Egy kicsit olyan, mintha egy másik bolygóra kerülnél lelkileg is, agyilag is.

Kisfiad, Soma 2012-ben született. Miben más ez a mostani terhességed az elsőhöz képest? Össze lehet egyáltalán hasonlítani a kettőt?

Azért nem tudom összehasonlítani, mert ennyire extrémek most a körülmények. Egyszerre történt ez a két abszurd dolog: terhes lettem, és jött a járvány. Ez nem lehet véletlen! Azóta csak figyelem a világot, hogy hogyan tovább…

Tényleg, hogyan? Milyen terveitek vannak a következő hetekre-hónapokra?

Csinálunk a projekteket a Trojkával is, valamint forgatunk egy minisorozatot a férjemmel, illetve Csukás Sándor és Oláh Kata barátainkkal. Szóval a kreatív energiák megtalálják a maguk csatornáit – születnek új dolgok, mint ahogy a Dekameron2020 se született volna meg, ha nem lett volna karantén. És a sok újdonsággal együtt mindannyian egy perc alatt felfejlődtünk technikailag is: bluetoothos fülhallgató, Zoom stb. De például az is most derült ki, hogy a német filmeket le tudom szinkronizálni Budapesten is. Ezért fél évvel ezelőtt még el kellett repülnöm Németországba, most meg kiderült, hogy ha bemegyek a Pasaréti úton a stúdióba, és a rendező hallgat engem Münchenből, akkor ugyanolyan jó lesz. Sok mindent lehet egyszerűbben is.

(Az oldal tetején látható borítókép 2019. június 25-én készült Gryllus Dorkáról Berlinben.)