GettyImages-1151900227

Gryllus Dorka: „egyszerre történt két abszurd dolog: terhes lettem, és jött a járvány”

2020.06.09. 08:13

Homeschooling a nappaliban, szinkron- és hangalámondási munkák a gardróbban, a gyerekszobában és a vécében pedig színházi felvételek” – így írja le Simon Kornéllal és kisfiukkal közös otthonukat Gryllus Dorka, hiszen a karantén kezdete óta náluk is szinte kizárólag a lakásban zajlik az élet. Ezek a bizonyos színházi felvételek egy különleges projekthez készülnek, és éppen ez adta az alábbi interjú apropóját.

Június 11-én, csütörtök este 9-kor lesz látható az Indexen egy különleges online színházi előadás, ami a színészek élő játékát előre elkészített felvételekkel és animációkkal kombinálja majd. A Dekameron 2020 egyik szereplője Gryllus Dorka lesz, aki májusban hozta nyilvánosságra, hogy babát vár, pedig nem tervezték még egy gyerek vállalását. A Trojka Színház társulatának tagját elsősorban arról kérdeztem, milyen a felkészülés erre a különleges projektre ennyire rendkívüli körülmények között.

A Dekameron 2020 egyedülálló módon keveri a műfajokat. Mennyiben emlékeztet téged ez a projekt a hagyományos színházi munkára, és mennyiben egy filmforgatásra?

Annyiban színház, hogy mi egy összeszokott társulat vagyunk, és az egész az elmúlt pár év közös munkáján alapul. Van egy közös gondolkodásmód, egy közös ízlés. Annyiban viszont hasonlít például egy filmforgatásra, hogy egy telefonnal veszem magam – de közben mégsem hasonlít, mert én veszem magam, nem egy operatőr, és kicsit be is határol minket a technika egy filmforgatáshoz képest. Ez egy nem begyakorolt rendszer: van a kezemben egy kamerának használt telefon, van egy monitor, amin látom, és egy fülhallgató, amin hallgatom a többieket, a technikai tér is behatárol, például jelenet közben nem tudok föl-le szaladgálni, mint mondjuk egy filmben, vagy a színpadon. De közben mindig ugyanúgy figyelni kell a partnert, mint a színpadon – ez megint olyan, mint a színházban, csak most monitoron.

Milyen otthonról végezni ezt a típusú munkát?

Egyfelől jó, mert itthon vagyunk és együtt van a család. Én szeretem ezt a típusú itthonlevést, szeretem, hogy itthonról be tudok jelentkezni a híradóba, nagyszerű, hogy együtt reggelizünk, együtt ebédelünk, együtt is vacsorázunk. De a másik oldal, hogy tegnap mondjuk nem indult el a Zoom, és ilyenkor bejön a kisfiam a próbára, hogy „mama, nem indult el a magyaróra”… De most már ő is tudja, hogy mikor van próba, próbál alkalmazkodni. Mindenki próbál alkalmazkodni: a férjem a gardróbban szinkronizál, én meg itt a gyerekszobában rendezem be az előadás díszletét. Ebben a projektben én vagyok a saját magam sminkese, fodrásza, berendezője és operatőre.

Szóval játszik majd a darabban a lakás is?

Igen! Kicsi szeletek fognak belőle megjelenni. De egyébként ez a Trojkában sokszor így van: például előfordul, hogy visszük a saját ruhánkat. A Trojka nem egy kőszínház, mi egy alternatív társulat vagyunk, alternatív megoldásokkal működünk.