Lakatos Márk: „ezt még mi is tanuljuk, fogalmunk nincs, mi lesz a vége”

Egy különleges online színházi előadás lesz majd látható június 11-én, csütörtök este 9-kor az Indexen. Boccaccio: Dekameron című novellagyűjteményének új feldolgozását adják majd elő a Trojka Színház művészei Karanténtörténetek alcímmel, az élő, online előadás folyamába illesztve előre felvett filmrészleteket és animációkat. A Dekameron hátterét a XIV. századi pestisjárvány adja, és ez a mostani adaptáció kifejezetten ehhez az előadáshoz készült. A rendező Soós Attila, az adaptáció készítői Balassa Eszter, Bódi Zsófia, Cseh Dávid és Kovács Blanka, az animációs jelenetek készítője Végső Ágota, a színészeket pedig alább találja.

gallery 1

Lakatos Márk nemcsak látvány- és jelmeztervezője ennek az egyedülálló vállalkozásnak, hanem producere is, így természetesen elsősorban az előadás létrejöttéről kérdeztem, de szóba került többek között a jelenleg legaktuálisabb téma, a Black Lives Matter-mozgalom is.

Mesélj egy kicsit arról, hogyan született meg ez az előadás!

A Trojkával meg akartuk csinálni ebben az évadban a Dekameront, de aztán jött a karantén márciusban, és az egész színházi évad ment a levesbe, mint az összes színháznál. Ekkor elkezdtem gondolkodni, és arra jutottam, hogy ha valamikor mégis meg kéne csinálni a Dekameront, az most van, mert ez a mű pont erről szól, amiben most vagyunk. Ha kihúzzuk Boccaccio művéből a pestis szót, az marad, ami most itt történik: ugyanaz a pánik, ugyanaz a szorongás, ugyanazok az emberi reakciók. Ez most is ugyanúgy működik, mint a XIV. században.

Hogy alakult ki ez a forma, ami még a mostani különleges körülményekhez képest is rendhagyó?

Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy itt fizikai érintkezésről nem lehet szó, és ekkor jött be a képbe a Telekom, illetve a StreamPUNK, akiknek van egy digitális stúdiója, ahol tévéminőségben lehet úgy összerakni embereket, hogy közben mindenki a saját lakásában van. Egy próbafolyamatot és előadást is össze lehet úgy rakni, hogy mindenki messze van egymástól, de mégis ugyanabban a virtuális térben vannak. Nemcsak egy csetszobáról van szó: egybe van gyúrva egy filmes, színházas, animációs világgal. Ez egy előremutató dolog, most még nagyon fura, még mi is tanuljuk, ez egy kísérlet, ami minden nap változik. Fogalmunk nincs, hogy pontosan mi lesz a vége. Ez egy új műfaj: a jelenidejű színészi akciót előre felvett dolgokkal és animációkkal rakjuk össze. Viszont elképzelhető, hogy ez, amit most tanulunk meg, 10 év múlva olyan természetes lesz, mint most az RTL-en a Fókusz.

A járvány mellett az utóbbi napok-hetek másik, mindenkit megmozgató történése a Black Lives Matter mozgalom előretörése volt George Floyd halála kapcsán. Számodra mit jelentenek ezek az események?

Az elmúlt hónapokban nagyon szépen megmutatkozott, hogy a világ vezető országának kikiáltott Amerika sok sebből vérzik. Ez ebben az ügyben is jól látszik. Szerintem ilyen típusú agressziót nem csinálhat sem közember, sem hatóság – nem lehet így bánni emberekkel.

Te is megjelentettél a héten egy posztot a Black Lives Matter kapcsán, és több helyen jön az nekem szembe az Instagramon, hogy ebben a kérdésben mindenkinek kötelessége felemelni a szavát. Egyetértesz ezzel?

Nem gondolom, hogy ez kötelesség lenne – a hallgatás is kommunikáció. Minden embernek és minden közszereplőnek a saját lelkiismerete szerint kell megválasztania a stílusát és a mondanivalóját. Nem gondolom, hogy kötelezni kéne embereket, hogy állást foglaljanak, ezt mindenki megteszi a saját ízlése szerint, és az őt követők majd erről eldöntik, hogy szerintük ez hiteles-e vagy sem.

Szintén sok helyről halljuk ezt, hogy már soha többet nem lehet ugyanolyan a világ, mint a járvány előtt volt. Erről mi a véleményed?

Meg fog változni a világ, de ez nem baj! Éppen, hogy az lenne a probléma, ha ugyanabba a folyóba lépnénk vissza, amiben korábban voltunk. Az események azért vannak, hogy abból az emberek következtetéseket vonjanak le, és amin kell, azon változtassanak. A mi színházi kísérletünk is erről szól: ezek az új helyzetek új lehetőségeket adnak azoknak, akik erre érzékenyek. Csomóan nosztalgiáznak – erről Dombival volt egy vitánk, mert ő azt mondja, hogy ha nem az jön vissza, ami idáig volt, akkor ő abban nem is akar részt venni. Ez egy érthető hozzáállás a világhoz, sokan nosztalgiáznak arról, hogy mi volt a múltban. Vannak viszont olyanok is, akik bármi történik, lépnek egyet előre, a jövő felé néznek. Ezt aztán mások vagy követik, vagy nem – ebből áll a fejlődés.

Nézzünk akkor a jövőbe az utolsó kérdéssel: nem könnyű mostanában előre tervezni, de van bármi terved a nyárra?

Hát idén nyáron sokat nem fogok tudni külföldre utazni, bár lehet, hogy elmegyek Szlovéniába, ha már ennyire lehet…! Mindenesetre szeretnék belföldi helyeket felfedezni, például a Balaton északi partját. Szeretnék ebben a témában is dolgozni, videókat forgatni.