J.K. Rowling egy hosszú írást, saját szóhasználata szerint esszét jelentetett meg a honlapján a körülötte a napokban fellángolt vitára reagálva. A Harry Potter-sorozat írónőjét ugyanis sokan támadták azzal, hogy transzfób, például azért, mert egyik twitteres posztjából az következett, hogy szerinte az nő, aki menstruál – azaz aki nem menstruál, az nem nő. Rowling a friss posztban továbbra is támogatásáról biztosítja a transzneműeket, de felszólal az aktivisták és a nevükben kommentelők agresszivitása ellen, illetve fenntartja, hogy a születéskori nem szerinte továbbra sem egy értelmetlen vagy használhatatlan kategória.

Minderről többet az Index összefoglalójában olvashat, itt csak azt a részt emeljük ki, amelyben az 54 éves írónő a magánéletéről is elmond egy igen fontos részletet az esszében, amiről korábban nem volt szó.

Immár több, mint húsz éve vagyok a nagyközönség figyelmének a középpontjában, és még sosem beszéltem arról, hogy házasságon belüli erőszak és szexuális erőszak túlélője vagyok. Ez nem azért van, mintha szégyellném a velem történteket, hanem mert traumatikus dolog visszatérni hozzájuk és emlékezni rájuk. Valamint úgy érzem, védenem kell az első házasságomból származó lányomat. Nem akartam egyedül sajátomnak mondani egy történetet, ami az övé is. De nemrég megkérdeztem, mit szólna, ha őszinte lennék a nyilvánosság előtt életem ezen részével kapcsolatosan, és ő bátorított, hogy tegyek így.

Nem azért említem ezeket a dolgokat, hogy szimpátiát váltsak ki, hanem hogy a szolidaritásomat fejezzem ki azzal a rengeteg nővel, akiknek hasonló az előélete az enyémhez, és akiket vaskalaposnak kiáltottak ki, mert védelmezni próbálták azokat a helyeket, ahova csak az egyik nem tagjai léphetnek be.

Nehézségek árán tudtam az első, erőszakos házasságomból kilépni, de most egy valóban jó és elvei szerint élő férfival élek házasságban, olyan nyugalomban és biztonságban, amikről sokáig nem is álmodtam. A bántalmazás és a nemi erőszak által hagyott sebek azonban nem tűnnek el, akármennyire is szeretik az embert, vagy akármennyi pénzt keresett már az életben. Az egész család viccel azon, hogy mindig mindentől összerezzenek – és én magam is tudom, milyen vicces ez –, de imádkozom azért, hogy a lányaimnak ne legyenek ilyen okai arra, hogy utálják a hirtelen, hangos zajokat, vagy azt, ha egyszercsak ott terem mögöttük valaki anélkül, hogy hallották volna, hogy az illető közelít.

J.K. Rowling azt mondja, volt olyan szituációban, hogy úgy érezte, az életben maradása mindössze azon múlik, hogy labilis természetű férje éppen tud-e uralkodni magán. Az írónő első férjével 1992-től 1995-ig élt házasságban, az illetőt Jorge Arantesnek hívták, és egy portugál televíziócsatornánál dolgozott. Mostani férje egy orvos, Neil Murray, akivel 2001-ben házasodtak össze.