„Mindent alátesznek, így nekem is menne” – Rubint Rella a gyalázkodó kommentekről posztolt

Írtunk már a napokban az UNICEF új kampányáról, amiben ismert emberek próbálják felhívni a figyelmet a cyberbullying, azaz az internetes bántalmazás elleni küzdelem fontosságára. A közösségi médiában rengeteg a gyalázkodó, negatív hozzászólás, és ezekről most Rubint Rella, Rubint Réka szintén edzőként, illetve influenszerként dolgozó unokahúga is írt az alábbi posztban.

Nem kell sokáig keresgélnem, hogy egy nekem írott bántó és sértő kommentet találjak. Persze minden embernek van véleménye, amit el is mondanak, és ami sokszor pozitív, de ugyanakkor akad közöttük negatív, nem is kevés. Nem gondolom, hogy attól, ha valaki valamilyen módon szereplője a közösségi médiának, élő céltáblává kell, hogy váljon és ezt el is kelljen tűrnie. De valamiért minden egyes nap szembesülök egy olyannal, aki úgy kelt ma fel, hogy igenis bele kell rúgnom ebbe meg ebbe, mert éppen elírt valamit, elkenődött a rúzsa, letört a körme, vagy bármilyen hétköznapi dolog, de ha éppen tökéletes egy képen, akkor miért csak a szépet meg a jót mutatja.

Évekkel ezelőtt minden egyes nap úgy feküdtem le, hogy letörlöm magam minden közösségi média felületről és inkább más utat keresek. Minden nap álltam a sarat az ilyen és hasonló megjegyzésekre:

„Járd a saját utad!”, „Majmolod a nagynénédet”, „Tökmindegy, mibe fogsz bele, az úgyis kudarcba fullad”, „Így könnyű”, „Mindent alátesznek, így nekem is menne” …stb.

Sosem felejtem el, amikor megtartottam életem első aerobic óráját 20 évesen egyedül, teltház (80 fő) előtt, rengeteg hibával. Izgultam, féltem, de próbálkoztam, mint minden ember az első munkanapján. Teljesen mindegy, hogy mit dolgozol, ki kell járnod az utat. Legyél te fodrász, fotós, szakács vagy ügyvéd. Szinte biztos, hogy fogsz hibázni, mert ember vagy. Hogy nekem miben más az életem? A közösségi média miatt. Nekem nem 10-en látják, amit csinálok, hanem 100-an, és nem 2 ember beszél ki, hanem 100 esik nekem. Én a közösségi médiában való részvételt vállaltam, de nem a zaklatást.

Szerencsére sosem voltam egyedül, mindig volt mellettem valaki, a családom, Réka, a párom, a barátaim, akik segítettek átlendülni a nehezebb napokon.

A fentiek szellemében várjuk a kommenteket a Facebookunkra!