Ördög Nórával a Televíziós Újságírók Díjátadóján kaptuk el egy rövid beszélgetésre, ahol nemcsak a néhány perccel azelőtt bezsebelt díjáról kérdeztük, hanem arról is, szerinte mi változott meg benne a leginkább, mióta lassan 20 éve először feltűnt a tévéképernyőn. Interjú. 

Nem ez az első alkalom, hogy megnyerted a legjobb női műsorvezetőnek járó elismerést. Ennek is ugyanúgy tudsz örülni, mint az elsőnek?

Idén hetedik alkalommal rendezik meg a díjátadót, ebből két alkalommal nem én nyertem. Nagyon büszke vagyok a díjra, mert ez nem arról szól, hogy mennyire vagyok szerethető anyuka vagy feleség, ez nem is valami olyan titulus, amit a bulvármédia ad, ezt az elismerést a szakma ítélte nekem oda.

Szerinted minek köszönhető, hogy ennyiszer elnyerted a díjat, melyik az a tulajdonságod, amivel többször is kiérdemelted, hogy te legyél a legjobb női műsorvezető Magyarországon?

Nagyon elcsépelt dolgokat tudnék mondani, de minden műsor egy csapatmunka eredménye, én pedig jó csapatjátékosnak tartom magam. Iszonyú jó hangulatú forgatásaink vannak, amiket szerintem a nézők is megéreznek. Inspiráljuk, húzzuk egymást felfelé. Emellett nyilván van egy szakmai része is a sikernek. Mindig igyekszem felkészülten dolgozni, pontosnak lenni. Ez a két dolog összeér.

Szoktad rangsorolni magadban a műsoraidat?

Nehéz, mert mindegyik életemnek más szakaszában készült, mindegyik más miatt emlékezetes számomra. Az Ázsia Expresszre például egy mérföldkőként gondolok, még ha nagyon fárasztó és extrém is volt a forgatása. Sajnos, hogy a covid miatt a realitykon belül ezt a típus egy időre lekerült a napirendről. A Vigyázat, gyerekkel vagyok! is nagyon hiányzik, ez az első műsor, amire nem azt mondták, hogy XY műsor, amit Ördög Nóra vezet, hanem azt, hogy ez Ördög Nóra műsora.

Januárban lesz 20 éve, hogy a médiában dolgozol. Mi változott leginkább azóta a szakmában és benned?

Fura módon szakmai változást nem érzékelek. Amikor elkezdtem, akkor is ugyanúgy mentünk előre, életünket-vérünket adtuk a műsorért, mint most, a szerkesztőség olyan volt, mint egy nagy család. Ez a hangulat azóta sem változott, és ennek nagyon örülök. Ami engem illet, sokat értem, már nem félek reagálni dolgokra. Az elején nyilván csomó görcs és megfelelés van az emberben, ez ma már sokkal kevesebb, másfelé helyeződtek a súlypontok, másképp kezelem a tévén belüli konfliktusokat, mint előtte. Már az is átértékelődött bennem, mekkora jelentősége van egy bakinak. Nem vagyok robot, és ez tök jó, ha néha kiderül. Valószínűleg kicsit belelazultam a szakmámba, de az alázatom semmivel sem lett kisebb.

A tévézés mellett idén egy másik területen is kipróbáltad magad, a Balatonnál nyitottál egy kisboltot. Gondoltad volna, hogy ennyire népszerű lesz a hely?

Nem, és ez problémákat is okoz, de őrült jó érés, hogy ilyen sokan jöttek és jönnek. Ebben is a tanulás része volt a legjobb, hogy kipróbáltunk valami újat, tudtunk tanulni, fejlődni. Jó érzés kiszellőztetni az agyam forgatás után, és valami teljesen mással foglalkozni, kasszázni, kávét főzni. Amikor a Balatonon vagyunk, egy teljesen másik világba csöppenünk.

Ha nincs a koronavírus, akkor is belevágtatok volna, vagy ez a projekt inkább egy pótcselekvés volt a forgatások leállása miatt?

Ha nem lett volna covid, Ázsiában forgattunk volna abban az időszakban, amikor éppen a falat mázoltuk. de a járványtól függetlenül is ugyanúgy megnyitottunk volna, csak akkor kevésbé került volna bele a mi kétkezi munkánk és energiánk. Paradox módon a covid nem hátráltatta, hanem éppen, hogy előremozdította, elősegítette a kisboltunk ügyét.