TRAL8857

Lehet, hogy a színpadról úgy tűnik, ez egy könnyű ujjgyakorlat, de valójában nagyon nehéz meló - Interjú Stohl Andrással

2020.10.31. 10:48

Október végén mutatták be a Házassági leckék középhaladóknak 2-t, amiben Balsai Móni és Stohl András egy házaspárt alakít, akik közül a Balsai által megformált Laurence el akarja mondani a hozzájuk érkező házaspár barátaiknak, hogy a férj megcsalta a felséget, ám Stohl karaktere, Michel inkább a hallgatást, ha kell, a hazugságot választaná. Stohllal a színdarab fotóspróbája után beszéltünk nemcsak az igazság kontra hazugság kérdésköréről, hanem a családjáról, az önbizalmáról, és arról is, mennyire viseli jól a kemény kritikát. Interjú.

A színdarab központi kérdése, hogy az igazsággal vagy a hazugsággal lehet-e jobban előrejutni az életben. Te mit mondasz?

Hosszú távon mindig az igazság a jó, előbb-utóbb mindenki lebukik, aki hazudik. És ezt nemcsak azért mondom, mert szépen hangzik, hanem azért, mert tényleg így van: az igazság sokkal célravezetőbb, egy csomó konfliktust megúszhatsz vele. Persze, ezt a kérdést az emberek a különböző életszakaszaikban másképpen ítélik meg, sok mindent meg kell tapasztalni ahhoz, hogy valaki megértse, tényleg az igazságot érdemes választani a hazudozás helyett.

Az apró füllentések jogosságában sem hiszel?

Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, biztos előfordult már velem, hogy jótékonyan elhallgattam valamit valaki elől, de ez szerintem még belefér. Meg kell különböztetni azt, amikor valaki hallgat el valamit, mert úgy érzi, nem fontos beszélni róla, jobb, ha tapintatosan csendben marad, és azt, amikor valaki úgy nem beszél valamiről, hogy tudja, fontos lenne szóba hoznia. Az előbbi talán megbocsáthatóbb.

Tapintatos embernek tartod magad?

Végtelenül. Nem szeretem a veszekedéseket, konfliktuskerülő ember vagyok. Még most is tanulom, hogy vannak olyan helyzetek, amibe bele kell állni, mert ha felvállaljuk a konfliktust, könnyebben és hamarabb megoldódnak a dolgok.

És azt hogy viseled, amikor valaki a szakmában túl nyersen fogalmazza meg a nem éppen pozitív véleményét rólad?

Van egy mondás a színházban, hogy 10-tól 2-ig minden belefér, kérlek, értsd jól. Kettő után azonban már egyáltalán nem szabad a másik munkáját negatívan, sértően jellemezni, akkor lelkiekben már csakis az előadás sikerére kell koncentrálni. Nyilván, ha valaki olyan stílusban beszél valakivel, akkor szólok. Velem nem nagyon szoktak, egyrészt, mert pasi vagyok, másrészt meg már 53 éves. Nekem is van egy habitusom, szerintem teljesen elviselhető és elfogadható, ha érzelmek, indulatok vannak egy-egy instrukció mögött. De csak két óráig.

Melyik volt a pályád eddigi legzsúfoltabb időszaka?

Azt gondolom, végig az volt, de minden a rendszer kérdése. Szombatonként csinálom a Dancing With The Starst, amit a színház tiszteletben tart, hétköznap pedig itt vagyok és próbálok. Nem annyira vészes ez, régóta így van, és remélem, így is lesz, mert van még kedvem hozzá.

A családoddal mennyi időt tudsz tölteni?

Hál' Istennek, a két kisgyermekemmel nagyon sok időt tudok tölteni az anyukájukkal nagyon jó a kapcsolatom, segítjük egymást ahogy tudjuk. Jó lenne persze egy kicsivel többet kimenni az erdőbe, de már szóltam a barátaimnak, ha bemutatjuk a darabot, novemberben talán több időm lesz.

Nemrég feltöltöttél egy képet az Insta-oldaladra, amin a két kisgyerekeddel voltál, akik éppen egy olyan rajzfilmet néztek, amit te szinkronizálták. Ők hogy fogják fel, hogy az apukájuk egy sztár?

Vicces, hogy az apjuk hangját hallják a tévében, miközben mellettük ülök. A nagyobbik már tizenkét éves, ő nyilván tudja kezelni ezt a helyzetet, a hatéves kisfiamnak meg tetszik, hogy az is apa a képernyőn, meg ez is apa, itt mellette.

Vannak nagyobb gyerekeid is, például Luca, aki az egyik sajtóbemutatón az önbizalmát egy tízes skálán hatosnak értékelte. Te hányasra értékeled a sajátod?

Bizonyos szempontból tízes, bizonyos szempontból hármas az önbizalmam. Ahhoz, hogy ki tudj állni a színpadra, el kell hinned, hogy tényleg ott van a helyed. Ezért a tízes. De vannak bennem kétségek is, ezért a hármas. Az én önbizalmam taglalása helyett viszont sokkal rosszabb azt hallanom, hogy a lányom hatosra értékeli magát, mert nekem ő legalább egy kilences. Tudom, hogy nagyon kritikus magával, ezért pontozhatta magát ilyen szigorúan.

Tőled örökölte a kritikusságát?

Nem, én sokkal kevésbé vagyok az, mint ő. Ebben az édesanyjára üthetett, aki egy gyönyörű, bájos teremtés. Luca sokkal komolyabb és érettebb, mint a korabeli lányok, amit végképp szeretek benne, nagyon büszke vagyok rá.

Mi lenne a legfontosabb tanácsod számára?

Hogy szeresse magát és azokat is, akik körülveszik. A túlzott kritikussága akár gátolhatja is az előmenetelét.

Ha már az imént említetted a Dancing With The Starst, fel voltatok készülve arra, hogy több versenyzőtök is koronavírusos lesz, ami elég korán meg is történt?

Egy nagyon profi stábunk van, sajnos nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen hosszú menetelést nem lehet megoldani B-terv nélkül. Már arról is beszéltünk, mit csinálunk, ha Ramónával (Lékai-Kiss Ramóna, Stohl műsorvezető társa – a szerk.) vagy velem történik valami. Reméljük, nem fordul elő, hogy mindketten egyszerre kapjuk el. De ha megtörténik, majd jön a Nóri. (nevet – Ördög Nóra mint zsűri van jelen a műsorban - a szerk.)

Nincs déja vu érzésed a Dancing With The Stars adásaikor?

Igen, nyilván mindenki tudja, hogy korábban a másik csatorna hasonló műsorát vezettem, de talán felesleges is erről beszélni, csak két nagy kereskedelmi csatorna van Magyarországon, az ilyen esetek nem rendkívüliek. Azt a műsort nemcsak vezettem, versenyeztem is benne, második lettem, Katus Attila megvert. Jó érzés volt részt venni egy táncos műsorban akkor is és most is. De tudod, mi van inkább bennem? Hogy tudom, mennyi melót tesznek bele a versenyzők a táncba, tisztelettel, testvéries támogatással figyelem őket.

Visszakanyarodva a Házassági leckék középhaladóknak 2-höz és a színházhoz, mi az utolsó gondolatod, mielőtt a színpadra állsz?

Hogy mi lesz az első mondatom.

Mindig beugrik?

Persze! Ennél a darabnál hat hetünk volt a gyakorlásra, addig gyakoroljuk, még nem megy. Igaz, ez a mű szöveg szempontjából borzalmasan nehéz. A szerzőnek, Florian Zellernek nagyon tűpontos stílusa van, minden szótagnak megvan a jelentősége. Lehet, hogy a színpadról úgy tűnik, ez egy könnyű ujjgyakorlat, de valójában nagyon nehéz meló, főleg azokat a szavakat jól megjegyezni, például „én”, „mi”, „szívem”, amiket nem lehet mihez kötni, de nagyon fontos, hogy pontosan akkor mondjuk ki őket, amikor kell.

Improvizáció kizárva?

Csak nagyon minimálisan, annyira jól meg van írva ez a darab. A Házassági leckék középhaladóknak második részében az is nagy nehézséget okoz, hogy az első részben sokszor majdnem pontosan ugyanazokat a mondatokat mondom, mint ebben, csakhogy a műnek egy másik pontján, és nem Balsai Móninak, hanem Kovács Patríciának. A próba alatt volt egy előadásunk a mű első részéből, tiszta káosz volt a fejemben. Fontos megjegyezni, hogy ez a darab nem az első rész folytatása, a néző ne így üljön be a nézőtérre. Ez az első résznek egy másik variánsa.

Máskor nem fordult még veled elő, hogy összemosódtak előtted a szerepeid, soraid?

Ha bemész egy cipőboltba, cipőt kérsz, nem inget. Ilyen egyszerű az egész. Amikor látom az öltözőben, hogy milyen ruhát kell felvennem, tudom, milyen szerepet kell játszanom.

A nézők szájmaszkban ülnek az előadás alatt, ti, színészek persze e nélkül léptek fel, és gondolom próbák alatt sem viseltek maszkot. Nem félsz a vírustól?

Azt gondolom, hogy ezen előbb-utóbb mindenki át fog esni, nem lehet megúszni. Reméljük, hogy mindenki minél kevesebb szövődménnyel vészeli át. Persze, betartom a szabályokat, fontosnak is tartom őket, most is itt van a zsebemben a szájmaszk. Egyébként érdekes, de úgy látom, hogy azok, akik most járnak színházba, ők tényleg nagyon akarnak jönni. Nincs az, hogy azért jönnek, mert a főnökük vett nekik tíz jegyet, nekik meg muszáj volt jó pofát vágni hozzá. Most csupa lelkes, csillogó szemet látni a színpadról, ami fantasztikus. Leírhatatlan, milyen jó érzés egy ilyen közösségnek játszani.