Könyves Tamás: „ha bemennék a Villába, tuti, hogy nagyon sok konfliktusom lenne”

Tizenhét éve, hogy Tommyboy, polgári nevén Könyves Tamás bevonult a Való Világba. A harmadik széria középmezőnyéig jutó Könyves a valóságshow-szereplése óta Budapest egyik legismertebb pizzázójának marketingvezetője, majd franchise-tulajdonosa és vidéki régióvezetője lett, chippendale-pályája viszont már a múlté. Hogyan emlékszik a Való Világra, most bevállalna-e egy ilyen szereplést, mitől félti legjobban másfél éves kislányát? Mindegyik kérdésünkre válaszolt. Interjú.

Hogyan emlékszel vissza a Való Világra?

Nem akarok nagyképűnek tűnni, de én a tánc miatt már azelőtt is a showbusinessben dolgoztam, teljesen természetes volt, hogy figyelnek az emberek. Nagyon pozitívan emlékszem vissza rá, büszke vagyok rá, hogy a régi ismerőseim is azt mondták, odabent is úgy viselkedtem, mint idekint. Úgy állok az élethez, hogy, mindig, mindenhol, mindenkitől lehet tanulni valamit. Odabent rájöttem, hogy azok az elvek, amiket otthonról hoztam, helyesek, ez pedig magabiztosabbá tett. Azt látom, ma nagyon sokan nem tudják, hogy mit akarnak az élettől, azt sem, hogy kivel akarnak lenni.

Gyakran leszólítanak még az emberek az utcán?

Amikor házhoz szállítom az élelmiszereket, gyakran megismernek, még most is, amikor maszk van rajtam. Ha van rá idő, néha még jókat is beszélgetünk. Nem tartom fontosnak, hogy hányan ismernek fel, azt sem, hogy mindig szerepeljek a médiában.

ha valamiben eltérően gondolkodom az átlagtól, vagy cikkezhetnek például arról, hogy mennyire szeretetteljes pillanat volt, amikor megszületett a gyerekem. A médiaszereplők összetétele folyamatosan változik, a felületek is, ahol megjelennek. Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, kire kíváncsiak most a legjobban.

Most bevállalnád a Való Világot?

Nagyon nem szerepelnék benne, nem az én belső világom értékrendjét tükrözi, ami most ott történik.

Nem a fiatalokat szeretném minősíteni, nem is a valóságshow-kat, inkább az egész világot, azt az irányt, ami felé sodródunk. Sosem voltam szende szűz, akkor sem, amikor 2003-ban bementem a villába, de akkor sem volt olyan a gondolkodásom, mint a mostaniaknak. Egyre provokatívabbnak kell lenned ahhoz, ha érvényesülni akarsz. Ettől függetlenül van egy tervem, tegnap volt egy meeting a konyhán, ahol bedobtam egy ötletet.

Mi volt az?

Hogy mit szólnának ahhoz, ha mi is csinálnánk egy olyan műsort, mint amilyen a Bár volt. Ebben a valóságshow-ban bekameráztak egy beülős helyet az Andrássyn, ahol rengeteg izgalmas dolog történt. A dolgozók egy része azt mondta, benne lenne, mások inkább nem adnák az arcukat hozzá. Tök jól is elsülhet, de bele is lehetne bukni. Az biztos, hogy rengeteg izgalmas dolog történik itt mindennap.

Például?

Gyakran járnak erre rendőrök, egyszer az egyik nyomozó kiszállt, és mutatott egy fotót, amin egy földön fekvő férfi volt. Megkérdezte tőlünk, láttuk-e őt mostanában. Miután válaszoltunk, hogy nem, közölte, hogy a férfi meghalt, már a fotón is holtan volt látható. Több kollégámat sokkolta a dolog.

De szerencsére van ennél vidámabb sztori is, a koronavírus-miatti korlátozások az esküvők megtartásának sem kedveznek, az egyik kollégám ezért elhatározta, hogy az étterem előtt rendezi meg a szertartást.

Mi volt a legnagyobb mérföldkő, változás az életedben, mióta kijöttél a villából?

Kipróbáltam mindenféle nőt. Okosabbat, idősebbet, pornósat. Nem azért, hogy trófeaként gondoljak rájuk, tényleg szerettem őket. Öt-hat éve találkoztam Bettivel, akit nagyon szeretek, tisztelem és becsülöm. Ahogy említettem, mindig szeretek figyelni és tanulni, előrébb lépni. Ha valami stagnál, legyen szó akár egy kapcsolatról is, akkor ott valami már nem érdekes, nem izgalmas, ezért valamilyen pozitív hatásnak kell történnie. Sokat veszekszünk Bettivel, de ez tök jó, mert nagyon sokat fejlődünk, épülünk ezekből az impulzusokból. A másfél éves kislányom is egy óriási pozitív változást hozott az életembe.

Mielőtt a kislányodról kérdeznélek, áruld el, nem hiányzik a chippendale-eskedés?

Nem tudok úgy hiteles lenni az üzleti szférában, ha este táncolok. A kettőt nem lehet összeegyeztetni, ezért döntést kellett hoznom, számomra magától értetődő módon, hogy a táncolást abba kell hagynom. Nagyon jó és szuper volt, minden percét élveztem, még ha sokszor nagyon kemény melót is jelentett. A nők rajongása sem hiányzik, bármennyire is nehéz talán ezt elhinni. Nekem már a kis családom a legfontosabb.

Van olyan, például egy realityműsorban feltűnt, celeb, aki szerinted nagyon jól meg tudta csinálni a szerencséjét?

Többen is vannak, igen. Berki Krisztián nem realityben tűnt fel, de nagy tudatosság van a megmozdulásai mögött, szerintem a lánya megszületése óta másképp viselkedik, már nem annyira sok a konfliktus körülötte, mint korábban. Nem szimpatizálok [Schobert] Norbival, de tőle is lehet tanulni, egy teljes vállalkozás van mögötte, annyira profi, hogy ő már oktatni tudná, hogyan kell felépíteni a saját márkánkat. A húsz évvel fiatalabb öcsém korosztályánál látom, hogy nagyon hiányos a tudásuk, és most nem az érettségire gondolok, hanem a tiszteletre, a becsületre. Nem lépésről lépésre akarnak haladni, hanem egyből a tizedik lépcsőfoknál szeretnék elkezdeni a nagybetűs életet, ami nem megy: nem lehet beleugrani a showbusinessbe, ha nincs mögöttünk tapasztalat. Az is nagyon képlékeny, kire kíváncsiak most az emberek, kiből lesz híresség vagy celeb.

Elkezded építeni a kis vállalkozásod, felszívod magad, aztán csinálsz egy Youtube-csatornát, Instagram-oldalt, vagy már nem is tudom, milyen csatornák vannak ma, aztán mindent bele.

Na de most már tényleg vissza a kislányodhoz. Szigorú apa vagy?

Akaratos a kislányom. Nem szeretném elkényeztetni, próbálom megtanítani neki, hogy mindenért meg kell dolgoznia. Nagyon gyorsan és könnyen el lehet rontani egy kisgyereket, már Betti és az én telefonomon is játszik, felismeri azokat a videókat a hangokról és a képkockákból, amiket szokott nézni. Úgy szív magába minden külső impulzust, mint sivatag az esőt. Nagyon nagy felelősség apának lenni, de

Hogyan változtatott meg az apaság?

Már nagyon fiatalon is szerettem volna gyereket, nyolcan voltunk testvérek, negyedikes voltam, amikor otthagyott minket az apukám.

19 éves koromban volt egy ötéves kapcsolatom, amiből majdnem született egy gyerekem, de a barátnőm elvetélt. Az apaság egy hatalmas kihívás és felelősség, komolyabbá, türelmesebbé, érettebbé tett. A csajok jönnek és mennek, de én mindig is monogám típus voltam, aki családra vágyott.