Showbusiness, Hungary: „celebjeink többsége csendes kispolgári létformát tud biztosítani magának”

Kordos Szabolcs előző riportkönyve az Airport, Hungary volt, a sorozatot folytató újabb munkájának a címe pedig az, hogy

Ebből a kötetből már közöltünk egy részletet pénteken, ebben az extrém viselkedésű rajongókkal kapcsolatos legsúlyosabb esetekről volt szó. Most még egy részletet közölhetünk le a Showbusiness, Hungaryból, ebben a magyar hírességek keresetéről, illetve megélhetéséről van szó. A médiában látott külföldi sztárok luxuskategóriás(nak tűnő) élete alapján azt gondolhatnánk, hogy az itthon ismert személyiségek is ekként élnek, az alábbi részlet azonban azt mutatja be, ez mennyire nincs így. Ha még többre lenne kíváncsi, ajánljuk Kordos Szabolcs szerzői oldalát a Facebookon!

Részlet a Showbusiness, Hungary című könyvből

– Sokan abból indulnak ki, hogy aki sztár, az nyilván vagyonos is, ám ez korántsem igaz. Amerikában talán igen, mert az a hollywoodi mellékszereplő, akinek mi ismerjük a nevét itt, Közép-Európában, az valóban tehetős lehet, de idehaza más világot élünk. Ki merem mondani, hogy a celebjeink többsége amolyan csendes kispolgári létformát tud biztosítani magának, talán öt százalékkal él jobban, mint a nagy átlag – magyarázta Balázs. A valóságshow-szereplők egy része munka és eladható tudás hiányában törvényszerűen elkallódik, ám azok között is vannak szegények, akik valódi, értékelhető produkcióval váltak ismertté. A színpadi színészek egy része már a pandémia előtt is kevés pénzből élt: a magánszínházak szenvedtek, a szinkronizálás zsebpénznek jó csupán, a járvány pedig azt a kevéske biztos jövedelmet is elvette tőlük, amelyet korábban a magukénak mondhattak. Sokan állandó szerződés híján egyik napról a másikra élnek, nyugdíjra pedig a rendszer kialakítása miatt szinte egyáltalán nem számíthatnak. Azok a színészek, akikre nincs igény a tömegmédiában, vagy túl büszkék ahhoz, hogy celebkedjenek, igen szomorú helyzetben várják a holnapot. Egy gáláns cég a gyári munkásainak jobban fizet, mint amekkora bevételre ezek a színészek szert tehetnek.

A zenészek helyzete sem rózsás, és nem csak a járványhelyzet miatt. A médiában naponta forog például egy fiatal énekesnő neve, egyik botrányból csúszik át a másikba, ám attól, hogy írnak az emberről, még nem lesz parizer a hűtőjében és benzin az autó tankjában. Az ismertség csak akkor ér valamit, ha pénzzé lehet váltani, márpedig egy énekes leginkább a fellépésekből tudja eltartani magát. Csalóka lehet a kép, az említett énekesnőnek is napi megélhetési gondjai vannak, annak ellenére, hogy igen sokan érdeklődnek iránta. Csak éppen nem a koncertszervezők. Ha nincsenek fellépések, akkor a tévés varietéműsorok jelenthetik az egyetlen mentőövet – legalábbis a számlák befizetésére, mert évi egy műsorból sokkal többre ezen a szinten azért nem futja.

Megkérdeztem az ország egyik legnevesebb, a tévés varietéműsorokban is feltűnő énekesnőjét, hogy mik a tapasztalatai. A maga vagány stílusában elég kerek helyzetelemzést adott a zenészek anyagi helyzetéről. Nem véletlen, hogy pont őt találtam meg a kérdéseimmel, hiszen az énekesnő végigélte a sztárság minden stációját. Hosszú évekig tartott, mire a bandájával felküzdötték magukat a füstös underground klubokból a legjelentősebb fesztiválok nagyszínpadára, mostanra világcégek használják a dalaikat reklámokban, a naptárjuk – ha éppen nincs COVID – tele van fellépésekkel. Az énekesnő pedig folyamatosan szerepel a show-műsorokban.

– Kezdjük azzal, hogy ha már megélsz a zenélésből, az egészen szép teljesítmény, mert Magyarországon nagyjából ötven zenekar képes erre. Közülük talán tíz keres jól. Általában nyolc év kell ahhoz, hogy egy banda – ha addig egyben marad – pénzt keressen a zenéléssel – magyarázta az énekesnő, majd egy példával szemléltette, hogyan éltek sikereik kezdetén.

– Mentünk öten öcsém Suzukijával a VOLT fesztiválra, a második legnagyobb színpadra, koncertet adni. Útközben megálltunk egy hipermarketben, vettünk virslit meg mustárt, mindenből a legolcsóbbat, az volt az ebéd. Amikor leértünk, eladtuk a backstage-karszalagokat, amelyeket bekértünk a nem létező fúvósoknak meg vokalistáknak, abból lett egy kis zsebpénzünk, sörre pedig meghívtak a rajongók. Mindezt úgy, hogy mi voltunk az este „sztárjai”. Ettől még imádtuk a fílinget – mondta az énekesnő. A zenekar felfutása idején ő maga konkrétan egy mosókonyhában élt, kilenc négyzetméteren. – Nem volt még se gyerekem, se felelősségem, azt viszont tudtam, hogy ha nem a zenélésre koncentrálok, hanem elvállalok valami hagyományos munkát, akkor az álmomból nem lesz semmi, úgyhogy kitartottam, ettem a kiflit „kefirttel” éveken át. Amúgy rakendroll volt, nagyon szerettem – mondta.

A csóró, de boldog kollektíva nem lógott ki a hazai zenészek sorából.

– Vannak persze, akik nagyon jól keresnek, de az pár embert jelent csupán, a többiek meg hajtják a tizenöt éves roncsautókat, és örülnek, hogy zenélhetnek. A tisztességes gázsinak is megvan az ára, mert aki jól keres, az gyakran bevállalja az emberileg és zeneileg is megalázó helyzetet, hogy letoljon napi három haknit az étterem közepén – magyarázta az énekesnő.

Most, a sikerek csúcsán, rengeteg koncerttel és televíziós szerepléssel a háta mögött, az immáron édesanyaként is helytálló énekesnő még mindig albérletben lakik, az autója tizennégy éves, de a gyerekeknek jut mindenre, és köszöni, ő is remekül érzi magát.