Az énekesnő szerint a szülői önmarcangolás okozza a legtöbb szorongást, mely nem tesz jót a gyerekünknek sem. Gondolatait egy újabb blogbejegyzésben osztotta meg.
Tóth Gabi kislánya, Hannaróza hamarosan bölcsödébe megy. Bár a döntést a szülők közösen hozták, Tóth elbizonytalanodott, hogy ez az új helyzet milyen változást hoz majd az életünkbe.
Jaj, Tóth Gabi, mi az, hogy milyen változást? Hát nagyot... sőt, hatalmasat! Az eddigi burok, amiben óvni, védeni tudtam, megszűnik, és a lányom számára kitágul a világ. Persze ilyenkor ezer kérdés zakatol az ember fejében: jó lesz ez neki? Szeretni fogja? Őt szeretni fogják? Elfogadják, lesznek barátai? Ott fog enni, aludni, mi lesz, ha hiányzom neki, mi lesz, ha elesik, sír... és még sorolhatnám.
– írta többek között az énekesnő, majd leírta, miért gondolja, hogy kislányának nehéz lehet az új élethelyzet.
Hanni a karantén előtt néhány héttel született, ráadásul télen, amikor amúgy is ritkábban megy ki az ember a lakásból, akkor is csak annyi időre, amennyire szükséges egy babával. Mire vége lett a gyermekágynak, majd a mínuszoknak, már bele is csöppentünk az első karanténidőszakba. Ezt már többször leírtam, nem akarom ismételni magam, de a lényeg, hogy összezárt a család, aminek volt rossz és vitathatatlanul jó hozadéka, de tény, hogy Hanni a családon kívül másokkal nem nagyon találkozott. (...) Olvasgatok szakirodalmat, de pandémiában született gyerekekről nem írnak a könyvek (egyelőre). Azt tudom, hogy Hanni még nem nagyon beszél, és emiatt aggódom, hogyan fogja megértetni magát egy új környezetben. Szándékosan nem azt írtam, hogy nem kommunikál, mert kommunikál. Én például értem a gügyögését, és imádom, ahogy magyaráz akár hosszú perceken keresztül valami fura, ős-szuahéli nyelven, talán finn akcentussal, valamelyik kínai nyelvjárásban, de legyünk őszinték, nem lenne baj, ha már olyan nyelven beszélne, amit más is ért.
– olvasható többek között a csalad.hu oldalán.