04-fitbalance celebek-141202-IMG 3641

Gregor Bernadett nem fél attól, hogy megkopik a szépsége: „Ráncos vénasszony szeretnék lenni"

2022.01.17. 16:58

Gregor Bernadett hosszú éveken át rengeteg energiát pazarolt arra, hogy mit gondolnak róla mások, mára azonban eszében sincs megfelelni senkinek. A Jászai Mari-díjas színésznő nem küzd megfelelési kényszerből fakadó szorongással, és azt mondja, az sem zavarja majd, ha arcán mély ráncok jelennek meg.

Amikor a Covid miatt emberek halnak meg nap mint nap, nem attól félek, hogy a szépségem megkopik. Ráncos vénasszony akarok lenni, mert az azt jelenti, megérem azt a kort. Itt szeretnék csoszogni a Tabánban 110 évesen. 60 fölött talán színpadon sem kívánok állni, inkább rendeznék. Most elkezdtem tanítani is

– magyarázta a Borsnak adott interjújában a színésznő, aki úgy véli: téves kép alakult ki róla a bulvársajtóban.

Lehet, hogy már kifelé megyek a divatból. Azt gondolom, abban az időben, amikor heti rendszerességgel szerepeltem a bulvársajtóban, kialakult rólam egy kép, ami azért bánt, mert köze nem volt a valósághoz. Sosem voltam exhibicionista, a Facebook-oldalamon sem látni olyan képet, amin mutogatom magam

– fogalmazott Gregor Bernadett. Azt is elárulta, mihez kezdene, ha nem lehetne színésznő. 

Itt a kis otthonom meg az állataim, és ha a fiaim egészségesek, azt hiszem, nem kapnék a szívemhez. Rajtuk kívül nem ragaszkodom semmihez. Ha valakiről, valamiről azt látom, nem akar jelen lenni az életemben, azért kár küzdeni. De egy szerepért is. Nem járok castingokra, a másokkal való megversenyeztetésben sem vagyok jó

– szögezte le. Az interjúban többek között azt is elárulta: nem érzi magányosnak magát. Úgy véli, a belső nyugalom kulcsa, hogy szeressünk egyedül lenni.

Megéli nőiességét

A Jászai Mari-díjas színésznő nemrégiben a TV2 Mokka című műsorában vallott arról, hogy első terhességéig egyáltalán nem figyelt arra, ki hogyan vélekedik a külsejéről.

Addig, amíg nem született gyerekem, én egy nyakigláb kamasz lánynak éreztem magam. Nem is vettem talán észre a külvilág reakcióját rám, mint nőre. Sosem felejtem el azt, amikor egy csomag pelenkával mentem haza a lakásba. Valószínűleg kócos lehettem, tréning ruhában mentem a pelenkával és utánam fordult egy férfi az utcán. Azt úgy megjegyeztem, ennyi év távlatából is, hogy ő nőnek látott az utcán. Nekem az anyaság élménye szükséges volt, hogy a nőiségemet teljesen meg tudjam élni

– mesélte.