A Jászai Mari-díjas színésznő 1964. február 27-én született, egyik legnagyobb vágya pedig az, hogy harmóniában éljen.
Für Anikóról csak kevesen tudják, hogy valójában Boross Anikó néven született. Szülei korán elváltak, édesanyja nevelte fel a színésznőt, aki 20 évesen az ő vezetéknevére változtatta a sajátját.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1989-ben végzett, pályafutásának első 15 évében a Madách Színház művésze volt, 2004-től pedig az Örkény Színház tagja.
1988 óta játék- és tévéfilmekben is játszik, énekel, ezen kívül kipróbálta magát a médiában és szinkronizálni is rendszeresen szokott.
Egyik legismertebb szinkronszerepe a Született feleségek című sorozatból ismert Lynette Scavo karaktere.
Munkásságát többször is díjazták, ezek közül a legkiemelkedőbbek a '96-ban kapott Jászai Mari-díj, és a 2014-ben elnyert Magyarország Érdemes Művésze állami kitüntetés.
Magánéletét tekintve 2015 óta él boldog házasságban Fekete György szövegíróval, akivel együtt neveli közös gyermeküket, Andrást.
Utánam nyúlt a jóisten ezekkel a dolgokkal. Azt sejtettem, hogy későn érő típus vagyok, de hogy ennyire? (...) Szerintem így vagyunk kitalálva és erre csak akkor jön rá az ember, amikor ez a harmadik harmad elérkezik az életében. Mert az első harmadban eldől, hogy nagyjából milyen ember leszel, a második harmadban, hogy milyen férfi vagy nő vagy, a harmadikban pedig, hogy milyen apa vagy milyen anya. Akinek ez "késik", az nem tudja, hogy ez a harmadik harmad, én sem tudtam. És nem akkor találod meg igazán magad, amikor saját magad körül rohangálsz, hanem amikor te magadat, egy összerakott valamit, mindennel együtt oda tudod adni valaminek
– nyilatkozta a Blikknek korábban Für Anikó, akit jelenleg két, az RTL Klubon futó sorozatban, az Apatigrisben és A mi kis falunkban is láthat a nagyérdemű.
Élőben március 7-én, az Eötvös10 kulturális központban találkozhat vele a közönség a művésznő nőnapi koncertjén.
Für legutóbb tavaly novemberben az Indexnek adott interjút, amelyben elárulta: mindenből megpróbálja kihozni a maximumot.
Az én legnagyobb álmom egyfajta harmónia. Minden egyes nap arra törekszem, hogy ez ne sérüljön, igyekszem úgy élni, hogy másnak ne ártsak, és ne kívánjam másnak azt, amit magamnak sem kívánnék. Ez talán nem is olyan nehéz, de a következő lépcsőfok már nehezebb: hogy másnak is azt kívánjam, amit magamnak. Persze az ember esendő, egyszerre van benne jelen a jó és a rossz, ezért észnél kell lennünk, hogy a létrán merre mászunk
– utalt Weöres Sándor egyik gondolatára, miszerint
Egyetlen parancs van, a többi csak toldás, igyekezz úgy érezni, gondolkodni, cselekedni, hogy mindennek javára legyen... Alattam a föld, felettem az ég, bennem a létra.
Bár ő az adottságaiból nap mint nap megpróbálja kihozni a legtöbbet, aggódik a jövő miatt.
Elszomorít, hogy milyen mostohán bánunk az otthont adó Földünkkel, hogy éppen bennünk, emberekben – akik a legértelmesebb lénynek tituláljuk magunkat – nincsen felelősségérzet a jövő iránt. Aztán az is bánt, hogy nem figyelünk eléggé egymásra, nem ápoljuk a kapcsolatainkat. Én például minden kis dolognak tudok örülni: egy jó kávénak, ha otthon az ablaknál ülök, és kinézek a kertemre, ha szép környezetben vagyok, s ha jó társaságban beszélgethetek egy szép bor társaságában. A hivatásom is sok örömet szerez. Bár időnként megterhelő, mégis úgy tud feltölteni, mint semmi más. Az egyik mottóm így hangzik: „Minél többet adok, annál több van nekem!
- árulta el az 58. születésnapját ma ünneplő Für Anikó, aki feltehetőleg jelenleg is gőzerővel próbál a március 7-ei, nőnapi koncertjére.