Erika Herceg 1988. július 5-én született Kárpátalján, Kisdobronyban. Az énekesnő édesapja magyar, míg az édesanyja félig magyar, félig ukrán származású. Az X-Faktor csapata három évvel ezelőtt figyelt fel a kárpátaljai születésű magyar énekesnőre, ám akkor még a VIA Gra nevű lánycsapat frontembereként járta a világot. 2022-ben azonban  egy sikeres casting után beülhet a mentorok közé, a Velvetnek pedig elmesélte, hogyan éli meg mindezt.

Több évnyi külföldi karrier után milyen érzés magyarul interjút adni?

Hihetetlen! Felszabadultam. Mindig is szerettem a magyar irodalmat, sokat olvastam szépirodalmi műveket, néztem filmeket, hallgattam zenéket. Magyar iskolába jártam, magyarul énekeltem, mindent tudtam az országról. Követtem a trendeket, több hazai zenekarért és előadóért is rajongtam, ott volt például a NOX, a Desperado, vagy Majka. Az ő dalaikra nőttem fel. Gyerekként a Republic-Szállj El Kismadár című dal volt a kedvencem.

Tehát gyerekkorodtól érdekel az előadóművészet?

Versenyszerűen és közönség előtt 12 éves korom óta éneklek. Érdekesség, hogy pop dalokat csak később kezdtem, előbb templomi énekekkel, majd népdalokkal foglalkoztam.

Közel 800 ezren követnek az Instagramon, ami az X-Faktoros szerepléssel biztosan nőni fog.

Képzeld, hogy nemrég még sokkal több volt ennél: majdnem egymillió követővel rendelkeztem. Aztán jött a koronavírus-járvány, vele a betegségem, és amikor nem posztoltam, veszítettem majdnem 200 ezer követőt.

Azért vesztettél követőket, mert nem posztoltál a problémáidról?

Pontosan. Én nem vagyok az az ember, aki azért teszi ki a bajait, hogy sajnálják.

Betegséggel, botrányokkal nem fogok lájkokat gyűjteni. Nem bánom, hogy így alakult, hiszen szerintem ilyenkor az a legfontosabb, hogy meggyógyuljunk.

A családom és a barátaim mellettem voltak. A COVID megviselt, de már túlvagyok rajta.

A modellkedés hogy jött az életedbe?

Az együttes (szerk. VIA Gra) előtt még a Playboyban is szerepeltem, hónap lánya voltam. Több más munkát is elvállaltam, akadtak például esküvői ruhás, vagy autós fotózások is. Amikor aztán ott akartam hagyni Kijevet, a Kárpátalján élő édesapám megbetegedett. Bekerült az ungvári kórházba. Felhívtak, hogy meg kell operálni, Kijevbe kell szállítani. 2013 elején így is tettem, naponta látogattam, támogattam a felépülését. 47 kilós, törékeny lányként ide-oda szaladgáltam, mindent megtettem a gyógyulása érdekében. Érdekesség, hogy a VIA Gra pont ebben az időszakban érkezett az életembe. Édesapám kórházban tartózkodása alatt a rádióban meghallotta, hogy az együttesbe énekest keresnek. Bíztatott, hogy jelentkezzek. Bár ellenálltam, meggyőzött, hogy igenis ott a helyem, ez az én utam.

Hitetlen voltam, akkor már jó ideje abbahagytam az éneklést. Pedig az egyik mentorom, Tibi bácsi még pár évvel ezelőtt a gimnáziumban nem egyszer azt mondta, hogy belőlem nagy sztár lesz.

Mindig azt válaszoltam, hogy nem vagyok olyan tehetséges, erre pedig azt felelte, hogy nem az számít, hanem a lélek, az, ami benned van.

Sztárnak tartod magad?

Nem sztár vagyok, hanem előadóművész. Ez a munkám. Hívjanak és tartsanak az emberek inkább művésznek.

Milyen eddig a mentortársaiddal a kapcsolatod?

Szuper! Örülök, hogy velük dolgozhatok. Az utóbbi néhány hét izgalmakkal teli volt számomra. Három-négy órákat alszom, ami tudom, hogy nem jó, mégsem tudok kikapcsolni. Ez van, sajnos túlagyalom a dolgokat, szeretnék mindenhol jól teljesíteni. Felgyorsultak a hétköznapok, de muszáj valahogy tartanom a tempót. Bár nem sikerül pihenni, altatót például soha nem vennék be, inkább törekszem az önnyugtatásra. Szerintem gyorsan be fogok épülni a “rendszerbe”.

Érdekességek még az új női mentorról

  • megnyert egy tehetségkutatót, melynek az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij volt a műsorvezetője
  • 13 évesen első helyezést ért el a IX. Kárpátaljai Magyar Dalversenyen
  • magánéletéről annyit árult el, hogy kazah szerelmével négy és fél éve vannak együtt