Az influenszer könyvet írt a sikereiről és a kudarcairól, amelyből a követői és a nézői sokkal jobban megismerhetik őt. Ebben a műben vall például arról is, milyen önpusztító életet élt.
Henry Kettner többek között arról mesél, miért vitte túlzásba a hajnalig tartó bulikat.
Létezésem nagy paradoxona, hogy az önbizalomhiány miatt félek az emberektől, miközben a média figyelmére vágyom. Ebben a kezdeti időszakban szinte naponta buliztam, és rengeteget ittam. Ha nem is szórakozóhelyre mentem, csak kihívtak a közeli Deák térre, már otthon kinyitottam egy bort vagy lehúztam egy feles vodkát, adtam egy önbizalomlöketet, és indultam. Nem kell mondani, hogy még itt is kevésnek éreztem magam, kellett az előpia, amit utáltam ugyan, nem élveztem az ízét, de kellett. Biztosan sokan vannak így ezzel, mármint az önbizalomhiánnyal. A piás megoldást nem tudom, csak a saját tapasztalatomat ismerem, amit butaság lenne alap nélkül másokra is kiterjesztenem
– kezdte Kettner, akinek a követői semmit nem vettek észre a fiú tetteiből, hiszen a videók ugyanúgy érkeztek.
Arra azonban mindig ügyeltem, hogy a szórakozás ne menjen az egyetem és a munka kárára. Napi szinten vlogoltam továbbra is. Sokszor éjszakába menően kinn voltam, de hiába értem haza hajnali kettőkor rom részegen, ha tudtam, hogy az aznapi videóm még nincs megvágva, nekiálltam és megcsináltam. Felkeltem hétkor-nyolckor, két óra alvás után, és már vettem fel a következő videómat. A munkának mennie kellett. Amennyire önpusztító életet éltem, annyira tudatosan építettem a karrierem is. Sok ember ott rontja el, hogy ezt az oldalt elengedi. Az nem baj, ha szórakozik, bulizik, mert a többség életében kell, hogy legyen egy ilyen életszakasz, de arra ügyelni kell, hogy ezzel ne csak leépítse, de közben építse is magát
– mesélte az influenszer a Gyengeségeim - Az ember a filter mögött című könyvében.
(Borítókép: Henry Kettner Farm VIP 2. évad sajtóesemény Fotó: Papajcsik Péter/Index)