Ez a férfi elég kemény arc, az elmúlt kilenc évben 30 emberrel végzett egy mexikói drogkartell bérgyilkosaként. A Daily Mail beszámolója szerint áldozatai arcára és nevére már egyáltalán nem emlékszik, de pontosan tudja, hogy hol temette el őket. 

A bérgyilkossal az Associated Press hozott össze egy interjút. A férfit a főnökei jelölték ki a feladatra, de szigorúan kikötötték, hogy nem beszélhet a bűnszervezetről, ahogy arról a városról sem, ahol a riporterekkel találkozott. A bandatag símaszkban, eltorzított hanggal állt a kamera elé. A baseball sapkáján a rettegett mexikói drogbáró, a zseniális szökéséről híres Joaquín „El Chapo" Guzmán neve virított. A Sinaloa kartell feje szerinte nem is olyan rossz ember, amit a következő érvvel támasztott alá:

"Nem ölt nőket vagy gyerekeket."

A férfi Mexikó Costa Grande of Guerrero nevű régiójában ténykedik, ami leginkább a élénk drogkereskedelem miatt tett szert kétes hírnévre. A statisztikák meglehetősen riasztó képet festenek az ottani állapotokról, 2007 óta több mint ezer embernek veszett nyoma. Tavaly októberben például egy drogkereskedő banda tagjai hurcoltak el 43 egyetemistát egy igualai tüntetésről, és ebben állítólag a helyi rendőrök segédkeztek nekik.

Bár a hatóságok az elmúlt 10 hónapban 129 holttestre bukkantak, egyik sem a diákoké volt. Azóta sem tudni róluk semmi biztosat. Az emberrablások amúgy is mindennapos eseménynek számítanak a régióban. Egyeseket a saját otthonukból visznek el, míg mások csak kilépnek az ajtón, aztán soha nem kerülnek elő.

A férfi szerint sokféle oka lehet annak, hogy valakit „eltüntetnek". Például az, hogy az illető egy rivális bandához tartozik, vagy az, hogy információt ad ki. Vannak, akik váltságdíjat is szoktak követelni az elraboltakért, de ő nem tartozik közéjük.

Mint mondta, egy átlagos emberrablás az áldozat környezetének felmérésével kezdődik. Szerinte az az ideális, ha kora hajnalban az otthonában csapnak le célpontjukra, mert akkor még mindenki alszik. Ha valakit mégis közterületről kell elvinni, és nincs felfegyverkezve, általában két embert küldenek érte. 

Az elrabolt embereket a helyszínről egy félreeső házba vagy erdőbe hurcolják, mert így nyugodt körülmények között kínozhatják meg őket, hogy információkhoz juthassanak. Több elfogadott módszerük is van. Vagy egyszerű veréssel érik el, amit akarnak, vagy addig itatják őket, amíg fulladozni kezdenek. Néha meg elektrosokkal próbálkoznak. A férfinak nem tanították meg, hogy kell szakszerűen kínozni, mindent autodidakta módon sajátított el.

Idővel megtanulod, hogyan bántsd az embereket, hogy megszerezd az információt, amire szükséged van. Ha valaki tud valami, 99 százalék, hogy végül el fogja mondani

Ehhez többnyire egyetlen éjszakai is elegendő, ami azzal ér véget, hogy megölik az áldozatot. A módszer egyetlen szépséghibája, hogy az elraboltak a kínzás hatására hajlamosak olyan dolgokat is elismerni, amik nem igazak, hátha így megúszhatják a további szenvedést. A férfival már háromszor megesett, hogy emiatt rossz embert ölt meg.

A hullákat jellemzően jelöletlen sírokba temetik, az óceánba dobják, esetleg elégetik. Kivéve, ha a kartell üzenni akar a riválisoknak, mert akkor inkább valami nyilvános helyen teszik közszemlére a megkínzott holttestet. A férfi saját bevallása szerint a temetés híve, és egyébként olyan jó fej, hogy senkivel nem ásatta meg a saját sírját.

Egy kicsit megdöbbentő, de a férfi számára csak mellékállás a gyilkolászás. Egyébként szarvasmarha tenyésztésből él. Nem is tartja magát professzionális bérgyilkosnak. Néha ugyan kicsit sajnálja, hogy ez a melója, megbánást azonban nem érez. Egyfajta közszolgálatként tekint a foglalkozására, hiszen mint mondta, ő csak segít megvédeni az embereit más drogkartellektől.

Sokszor megesik, hogy a városodat olyan emberek özönlik el, akikről tudod, hogy bántani fogják a családodat, a közösségedet. Nos, ilyenkor cselekedned kell, mert a kormánytól nem számíthatsz segítségére

A bérgyilkos arról is beszélt, hogy csak az általános iskolát végezte el. Szeretett volna továbbtanulni, hogy aztán nyelveket tanuljon és utazgasson a világban, de a városában nem volt középiskola. A drogkartellhez 20 évesen, teljesen önként csatlakozott. Kábítószert viszont soha nem használt, mert nem akarta, hogy befolyásolja az ítélőképességét. 

A szülei nem tudják, hogy pontosan mivel foglalkozik, bár sejtéseik azért lehetnek, mert jellemzően egy pisztollyal és egy AK-47-es gépkarabéllyal mászkál. Nincsen sem felesége, sem pedig gyermekei. Egyszer ugyan szeretne családot, de tisztában van vele, hogy meglehetősen bizonytalan a jövője.