Egy amerikai nő a British Airways járatával indult Glasgow-ból Londonba. Az utasok már beszálltak, a gép felszálláshoz készülődött, ez az illető szépen el is helyezte a kézipoggyászát az előtte levő ülés alatt. Ekkor még egy utolsót ellenőriznek a légiutas-kísérők, és az egyikük közölte a nővel, hogy a vészkijárat mellett ül, tehát nem teheti a menekülési útvonalon a lábakhoz a poggyászát, mert az vészhelyzet esetén útban lenne. Fel kell tenni a táskát a fenti csomagtartóba. Ennél a műveletnél tűnt fel a személyzetnek, hogy a nő poggyásza tartalmaz egy élő macskát.
A személyzet nyilván tisztelettudó angolsággal tette fel az illető hölgynek azt a kérdést, amit magyarul a legtömörebben úgy lehet megfogalmazni, hogy:
e?
A nő azt válaszolta, hogy azért csempészte fel a gépre az állatot a biztonsági ellenőrzésen is keresztül, mert lelki támaszként szüksége van a macska folyamatos közellétére.
A British Airways szabályzata szerint azonban az utastérben igazolt vezetőkutyákon kívül élő állat nem szállítható, és ez alól ennek az amerikai nőnek a kedvéért sem tettek kivételt. Így aztán a hölgynek le kellett szállnia, aki a híradások szerint anélkül távozott a repülőtérről, hogy jegyet foglalt volna egy másik járatra.
A macskám nélkül soha!
– gondolhatta a nő a londoni utazásról.
Egyébként az utóbbi időben egyre többször hallani azt, hogy lelki támaszként (angolul: emotional support) van szüksége egy embernek egy-egy állat közellétére, akár még egy kb. egyórás repülőúton is. A Daily Mail az esettel foglalkozó cikkében például említi, hogy pár héttel ezelőtt ugyanerre hivatkozva próbált meg valaki Orlandóban felvinni egy mókust egy gépre, New Yorkban pedig egy pávával kívánt utazni valaki. Az ilyen állatok természetesen szállíthatók a repülőgépeken, csak nem az utasok között, hanem az állatok számára elkülönített térben.
(Az oldal tetején látható illusztráció Kimora Lee Simmons modell lakásán készült 2005-ben.)